Andor és csapata az előző években is jól szerepelt a nemzetközi megmérettetéseken: eddig két arany, egy ezüst és egy bronzérmet szereztek.
- Idén minden mérkőzésünket egy nap alatt játszottuk le, gyorsított meccseken. Ez azt jelentette, hogy minden csapat csak két szettet játszott és pontok alapján döntötték el, ki jut tovább. Mi sikeresen eljutottunk a döntőig, ahol azzal a holland csapattal kerültünk össze, akikkel már évek óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
- Egyfajta baráti ki-ki meccs volt. Az első két szett eredménye döntetlen lett, a megállapodás szerint egy döntőt játszottunk 15 pontig, de maximum 17-ig. Az elején 14-9-re vezettünk, de aztán a hollandok felhozták magukat 16-16-ra. Az utolsó pontot a bíró ítélte oda nekik, mikor egyik csapattársamat a hálóban látta. Többen kicsit bosszúsak is voltak, hogy így ért véget a menet, de én őszintén örültem a holland barátaink győzelmének is. Azóta persze már a jövőre koncentrálunk, jövőre Írországban rendeznek Európa bajnokságot, majd a rákövetkező évben világjátékokat Koppenhágában.
Andor már kilenc éves korában igazolt futballista volt, fiatalkorában már edzőként is dolgozott. - Később akrobatikus rock’n’roll-t táncoltam, majd oktattam, mellette testnevelés tanárként helyezkedtem el. Végig tisztában voltam vele, hogy előbb utóbb beavatkozásra lesz szükség, hisz örökölt betegségem van. Amikor kezdtem látni a műtét közelségét, elvégeztem az edzői és bíró tanfolyamot, hogy a sport közelében maradhassak az átültetés után is.
A beavatkozás és a kezelés nem változtatott tehát lényegesen a sportoló életvitelén.
- Nagyon jó példakép volt számomra az édesapám, akit 12 éven keresztül dializáltak. Ő mindvégig dolgozott, nem hagyta el magát egyszer sem. Ez is az oka, hogy én nagyon naivan közelítettem az egészhez: azt gondoltam, hogy minden megy majd ugyanúgy tovább. Így is történt. Három évvel a műtét után, 1999-ben már indultam a budapesti világjátékokon atlétikában és röplabdában. Mivel bronzérmesek lettünk, újra a közös játék mellett döntöttünk. Évközben a budapesti bajnokságban játszunk az épek között. Itt nem a győzelem a célunk, csak a játék élvezete miatt indulunk.
- Vannak olyan emberek, aki túlhajtják magukat és pár év alatt tönkreteszik magukat – folytatja Andor. - A statisztika szerint egy transzplantált vese 6 évig bírja átlagosan. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. Kaptam egy esélyt az élettől, nem akarom elrontani – vonja le a konklúziót a 42 éves röplabda játékos.
