Napjainkban egyre több szó esik a pszichológusok sportban betöltött szerepéről. Nyugat-európai csapatoknál és nemzeti válogatottaknál már az sem meglepő, ha a sportpszichológusi csapat létszáma népesebb az erőnléti stábénál. A sportpszichológusi szakma legfőbb sarokköveit Cserép Csongorral, a Veszprémben és Budapesten működő Pneuma Pszichológiai Műhely szakemberével jártuk körbe.
Adódik a kérdés, miben különbözik egy élsportoló és egy átlagember pszichológiai támogatása. – Talán az elsődleges és legfontosabb különbség, hogy sportpszichológia egészséges, kiváló képességekkel rendelkező egyének fejlesztésével foglalkozik. Ezzel szemben az átlagemberek többnyire valamilyen trauma vagy huzamosabb ideje fennálló defektus, probléma miatt fordulnak hozzánk a normális állapot helyreállításának céljából – válaszolta kérdésünkre Cserép Csongor, aki szerint egyre inkább tisztul a kép hivatása körül.
Cserép Csongor
A sport világában manapság egyre többen belátják, a megfelelő pszichés háttér épp olyan fontos, mint a gondosan felépített fizikum, s azok száma is csökkent, akik szégyellik, hogy ennek felépítésében szakember segítségét kérik.
Mint megtudtuk, több elkülöníthető irányvonalról is beszélhetünk a sportolók mentális felkészítése kapcsán. Egyesek teljesítményorientált oldalról közelítik meg azt. Ezek a szakemberek mondhatni egy „gépezetként” gondolkodnak a sportolóról. – Számukra az a legfontosabb, hogy az éppen soron következő versenyszituációban megfelelően teljesítsen az egyén – tette hozzá Cserép Csongor, aki saját filozófiáját is körül írta. – Tanácsadó sportpszichológusként az a célom, hogy azt a belső átalakulást, „nemesedési folyamatot” erősítsem a sportolóban, amely hosszú távon kitartóbbá, erősebbé, koncentráltabbá és céltudatosabbá változtatja őt.
S hogy miből is áll egy foglakozás a sportpszichológusnál? – Állapotfelméréssel kezdünk, s bár tudom, hogy a tesztek nem mindenhatók, ezek segítségével kaphatunk egy kiindulási pontot az egyén pszichés képességeiről. A személyiségprofilozás után kezdődik az explorációs, felfedező szakasz, amely során az egyén múltját és társas kapcsolatait fedjük fel – vezetett be minket Cserép Csongor hivatása rejtelmeibe.
„Itt kezdődik a valódi munka”
– A sportolók többnyire valamilyen probléma, nehézség, kudarc, mellőzöttség kapcsán keresik fel a sportpszichológust, de az sem ritka, hogy egy precíz mozdulatsor felépítésében vagy határaik kitolásában várnak segítséget. Én leginkább a meditatív technikával dolgozom. Egy olyan szemlélődő állapot elérése törekszünk, amely leginkább úgy írható le, mintha kilépnénk a mindennapos gondolataink folyamából. Amint sikerült elsajátítani ezt a technikát, megpróbáljuk képzeletben lemodellezni azt a helyzetet, amelyben a sportoló előrelépést szeretne elérni. A legfőbb cél, hogy a sportolót megtanítsuk fejben gyakorolni, s ha fejben összeáll egy mozdulatsor, az előbb utóbb gyakorlatban is megmutatkozik – árulta el Cserép Csongor, aki számos élsportoló pályafutását segítette már ezzel a technikával.
Az edzők fogadtatása is pozitív a szakember szerint, sok esetben ők igénylik a közös munkát a tanítvány fejlődésének érdekében. – Az igazán profi sportolók körében egyre elterjedtebb, hogy egy komplett stáb segíti a munkájukat. Dietetikus, erőnléti edző, és sportpszichológus áll mögöttük. Magyarországon ez még gyerekcipőben jár, de egyértelműen jó irányba haladunk – jegyezte meg.
A csapatfoglalkozások más jellegű kihívásokat hordoznak magukban. Bár itt több az olyan tényező, amelyre nincs közvetlen befolyása a szakembereknek, már olyan egyszerű csoportdinamikai tényezők helyreállításával – mint a túlzott egyéni törekvések feloldása – komoly fejlődések érhetők el.
– A sportolókkal egyébként is hálás feladat együttműködni, hiszen ők céltudatosak, kellően kitartóak és azért jönnek, mert fejlődni szeretnének. Azoknál, akik nem ebből a közegből érkeztek, azért húzódhat el ez a folyamat, mert számukra újszerű, hogy meg kell harcolniuk önmagukkal. A pszichológusok ezekben a csatákban csak fegyverhordozók lehetnek. Eszközöket adhatunk az alanyok belső harcához, de azt minden esetben önmaguknak kell megvívni – tette hozzá.
A kellő sporttudományos háttér fontosságáról is szó esett. – Kis korom óta versenysportolok, így konyítok valamit ebből a világból, de természetesen folyamatos tanulással jár együtt az különböző ágazatok feltérképezése.
„A magyar sportolók nem elég erősek fejben, ezért bukunk el annyi meccset a végjátékban” – visszhangzik a hazai sporttársadalom egy-egy kudarcot követően. Kíváncsiak voltunk, miként vélekedik erről a lélektan tudománya. Cserép Csongor szerint nem szabad ezt a kérdést egyetlen tényezőre leredukálni, hiszen ezekben az esetekben egy sor ismeretlen tényező – fizikális állapot, fáradtság, szerencse – is közrejátszik ugyanakkor nemzeteként eltérő sporthabitusról lehet beszélni. – A politikai korrektségbe forduló világunkban egyre kevesebben szeretik elismerni, de a különböző nemzetek eltérő habitusú sportembereket nevelnek ki magukból.
A veszprémi kézilabda történetének talán legfájóbb vereségéről, a Kielce elleni Bajnokok Ligája döntően történtekről nem kívánt részletekbe bocsátkozni, a nagy visszatérések pszichológiai hátteréről azonban örömmel nyilatkozott. – Mindig azt tanítjuk, hogy csak az itt és most járhat a sportoló fejében versenyszituációban. Még gondolati szinten sem lenne szabad foglalkozni egy esetlegesen vétett hibával, mert máris megváltozhatnak a finommotoros mozgások. Mindig az aktuális feladatra kell koncentrálni. Rontott lövést követően a következő pillanatban már csak a jó védekezésre szabad fókuszálni a kézilabdapályán. Egy komoly előny könnyen kizökkentheti az embert ebből a rendkívül fókuszált állapotból, hiszen tudat alatt azt várja az egyén, hogy legyen már vége a megmérettetésnek. Ha ezt a pillanatnyi megingást jól használja ki az ellenfél, máris megjelenik a félelem, hiszen fogy az előny, a korábban győztesnek hitt szituáció máris veszni látszik. Ez igen könnyen átcsaphat pánikba is, amely akár teljes mentális blokkot is eredményezhet.
„Az ilyen szituációkra is fel lehet készülni, de ettől függetlenül ez mindig ott lesz a pakliban, ez az emberi psziché sajátja.”
Végezetül az utánpótlássportolókról váltottunk szót. A szakember szerint fontos lenne, hogy a szülők megmaradjanak a szülői szerepnél, s ne próbálják meg befolyásolni az edzők munkáját. – Ezzel csak a gyereknek tesznek rosszat, hiszen csorbítják az edző tekintélyét. Fontos lenne, hogy mindenki megmaradjon a saját hatáskörénél, s azt próbálja meg maximálisan kiszolgálni.
