Tavaly ünnepelte fennállása huszonötödik évfordulóját a Veszprémi Egyetemi Falmászó Klub, amely a jubileumi ünnepségsorozat részeként a királynék városába hívta Dr. Neszmélyi Emilt, az első magyart, aki a nehezebb utat választva, az északi oldalról ért fel a világ tetejére: a 8848 méter magas Csomolungma tetejére.
A civilben ügyvédként és sportvezetőként tevékenykedő Neszmélyi Emil előadása – ahogy ő fogalmazott – nem egy hőseposzhoz, sokkal inkább egy tudományos kísérlet beszámolójához hasonlított. Főszereplőnk az extrém magas környezet döntéshozatali mechanizmusokra gyakorolt hatását szerette volna megtapasztalni saját bőrén – hangzott el a bő száz fős közönség előtt, amely a Pannon Egyetem Központi Kollégiumában gyűlt össze.
A tanulás is segítette a felkészülésben
Némi történelemóra is belefért a több mint kétórás beszámolóba, melyből fény derült egy érdekes tényre is, miszerint George Everest – akiről a nyugati világ elnevezte a világ tetejét –, még csak meg sem kísérelte a csúcstámadást, mindössze ő volt a megrendelője annak a tudományos munkának, amelynek keretében Sir Raghuna Sikhdar 1857-ben megállapította, hogy a XV. kódszámot viselő hegy Földünk legmagasabb pontja.
Ezek után a felkészülés került a középpontba, ami túlzás nélkül említhető egy lapon egy élsportoló olimpiai ciklusban tett erőfeszítéseivel. Az első lépések a mentális felkészülésről szóltak, amelyek egy mesterdiplomában teljesedtek ki. – Úgy éreztem, hogy szükségem van arra az élettani, anatómiai, edzéselméleti tudásra, amit a Testnevelési Egyetemen megtanulni – árulta el Neszmélyi, aki egykoron magas szinten űzte a kosárlabdázást, s erre alapozta fizikai felkészülését is.
Intervall edzések, úszás, futás, izomtömegnövelés, teszt maratonok és teljesítménytúrák előzték meg a sikeres csúcstámadást – mondta Neszmélyi, aki a több éves kőkemény felkészülési munkáját nevezte sikere kulcsának.
A nehezebb utat választotta
Neszmélyi emlékeztetett: a déli oldalról indulva korábban már három honfitársunk is sikerrel járt, az ő sikere mégis úttörőnek mondható magyar szemszögből. – Azt szerettem volna, bizonyítani, hogy mi magyarok is képesek vagyunk a nehezebb, északi útról is képesek vagyunk megmászni az Everestet – nevezte meg motivációja másik kulcsát Neszmélyi, akinek három tragikus végkimenetelű magyar – északi oldalról indított – csúcstámadási kísérlet terhe nehezedett vállaira.
Az északi hegyoldal hidegebb, erősebb széllel kell megküzdenie a kalandoroknak, nincs helikopteres mentés, 8000 méter felett – a halálzónában – is sziklákat kell mászni, s probléma esetén a legközelebbi kórház is 2-5 napnyi távolságra helyezkedik el. Szemben a déli oldallal, ahol hat órán belül jól felszerelt kórházba lehet szállítani a bajbajutottakat – listázta az alapvetően is extrém vállalkozás nehezítő körülményeit.
Asztmája sem állhatta útját
A hazai teljesítményteszt során kiderült, gyermekkori asztmája nem múlt el nyomtalanul, így a mérések alapján orvosa eltanácsolta a kísérlettől – idézte fel felkészülése legnehezebb időszakát.
A prognosztizált asztmarohamok ellenére is útnak indult, s a sikeres magaslati akklimatizálódást követően elindult, hogy megharcoljon a természet elemeivel. Már itt számos olyan élmény érte, amit csak később, naplójából és videós emlékekből tudott megfelelően értelmezni. Élménybeszámolójából kiderült, hogy a látás, a beszéd és a gondolkodás is nehezére esett, de még tapasztalt serpája is vétett alapvető hibákat a mászás során az oxigénhiányos állapotok fellépése miatt.
Orvosa jóslatai beteljesedtek, s hiába használt oxigénpalackot, többször is asztmaroham érte útja során. – Arra nem lehet felkészülni, ami nyolcezer méter felett vár. Azt tudtam, hogy roham esetén a kilégzéssel van probléma, így a második rohamnál próbáltam az orrom felé nyomni a légzőkészüléket légző maszkot, így sikerült átvészelni azokat – mesélte magától értetődő természetességgel.
Nem jött be az orosz baljóslat
A csúcson nem érzett eufóriát, csak hogy vége egy projektnek. A hitelesítéshez szükséges videó elkészítése után a riói olimpiára készülő sportolóknak is üzent. A leereszkedéshez – ahogy Neszmélyi fogalmazott – újra kellett indítania a testét, s kis híján végzetes hibát követett el annak során. Egy másokat is megtréfáló szakadéknál kizuhant, s még az eszméletét is elvesztette rövid időre Neszmélyi, aki csak egy szűk körrel osztotta meg, mire is készült, hogy megóvja szívbeteg édesanyját a felesleges izgalmaktól.
Jól van kisfiam, ügyes vagy! – érkezett a hazai válasz a sokkolt anyától, amikor már a biztonságosabbnak ítélt magasságról hazatelefonált Neszmélyi, aki az alaptáborban azoknak az oroszoknak az elismerését is kivívta, akik korábban halálra ítélték őt. – Te leszel a negyedik – kapta meg az oroszoktól Emil, amikor lerótta tiszteletét a három szerencsétlenül járt honfitársa síremlékénél. – Megtörted a magyarok átkát. Gyere, igyunk valamit! – szólt a meghívás a siker után.
A negyvenhárom esztendős Neszmélyi a Mount Everestnél nem állt meg, fejébe vette, hogy az első magyarok között meghódítja a hét kontinens legmagasabb csúcspontját is. Az előadás interaktív akkorddal zárult, csak úgy záporoztak a kérdések, melyekre kellő szakmaisággal igyekezett válaszolni az önmagát amatőr hegymászónak extrém sportolónak és profi hobbimászónak tartó Neszmélyi.