Sajtótájékoztatót tartott kedd délután a Veszprém Megyei Kézilabda Szövetség a Veszprém Aréna serlegtermében, ahol a januári világbajnokságon hatalmas szakmai sikert elérő Soós Balázs IHF delegátus, versenybíró vehetett át emlékplakettet Németh Csabától, a játékvezetői bizottság elnökétől és Öcsi Tamás irodavezetőtől.
Németh Csaba büszkeségének adott hangot amiért a Veszprémben született, játékospályafutását is itt kezdő, a megyei szövetség kötelékébe tartozó Soós Balázs huszonhét meccsen is közreműködött a januári dán-német közös rendezésű férfi világbajnokságon.
Mint Soós Balázs fogalmazott, összetett a feladatuk, s nagyon szigorúak a munkájukra vonatkozó előírások. – Elsődlegesen a két kispad rendjét felügyeljük. Meg kell előznünk minden olyan esetet, ami óváshoz vezethet. Jobban kell ismernünk a szabályokat, mint a játékvezetőknek. Hiszen, ha mi hibázunk, az a meccs újrajátszásához is vezethet – kezdte a Nemzetközi kézilabda-szövetség (IHF) delegátusa, a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) nemzetközi igazgatóhelyettese, aki egyedül képviselte Magyarországot a világeseményen a játékvezetők, versenybírók részéről.
Soós Balázs a keddi Telekom Veszprém–Budakalász bajnokin is közreműködött – Fotó: Baumann Béla
Nem is akárhogy! Az első ütemterv szerint ugyanis a középdöntő végéig – benne a nyitómeccsel – szólt a szakember megbízatása. Kiváló munkavégzésének köszönhetően azonban az elődöntőben és a bronzmeccsen, valamint a későbbi olimpiai kvalifikációs torna miatt hatalmas jelentőséggel bíró hetedik helyért rendezett meccsen is közreműködött.
– Minden mérkőzésen jelen van az IHF versenybizottságának tagja, aki a mi munkánkat is felügyeli. Az összecsapások végén értékelést kapunk, amely megmutatja, milyen feladatokra számíthatunk a jövőben. Az előzetes tervek szerint a középdöntő végén haza kellett volna térnem, végül azonban a torna végéig maradhattam, amit ajándéknak tekintettem. Egyedül azt sajnáltam, hogy a magyar válogatott nem tudta teljesíteni előzetes céljait – tette hozzá Soós, aki huszonhárom alkalommal versenybíróként tevékenykedett a zsűriasztalnál, négyszer pedig játékvezetői lektorként, ellenőrként kapott megbízást.
Édesapja, dr. Soós Kálmán a megyei szövetség elnöke, aki szintén versenybíróként tevékenykedik a sportágban hosszú évtizedek óta. – Édesapám munkája révén egészen kiskorom óta jártam kézimeccsekre és figyeltem a bírók munkáját is. Már nagyon fiatalon fogékony voltam a szabályokra, végül azonban nem találtam meg a számításaimat a játékvezetésben, ezért hamar felhagytam vele. Ekkor Spanyolországba költöztem tanulmányi ösztöndíjjal. Édesapámnak rengeteget köszönhetek, akárcsak az egész családomnak. Hatalmas a nyomás rajtunk, igen jelentős a pszichés megterhelés. Stabil magánélet, támogató család nélkül pedig lehetetlen a jó teljesítmény – húzta alá az angolul, spanyolul és franciául is kiválóan beszélő fiatalember.
A játékospályafutása során kapusként szereplő Soós Balázs huszonöt évesen kezdett el versenybíróként dolgozni Magyarországon. Két évvel később pedig delegátus lett az Európai Kézilabda Szövetségnél (EHF), ami abszolút rekord. Jelenleg harminchárom esztendős, de még mindig ő a legifjabb ebben a pozícióban a szervezetnél.
A versenybíró a játékvezetés nehézségeiről is beszélt a média képviselővel folytatott beszélgetés alkalmával. – Mindig is jellemző volt, hogy a profi játékosok és edzők egy lépéssel az amatőr, tehát nem főállású játékvezetők előtt álltak a szabályok adta lehetőségek kihasználásában. Hiába kaptak a vb előtt soha nem látott féléves fizikai terhelést és elméleti videós oktatást a játékvezetők, nem képesek olyan iramban követni a játékot, ahogyan az fejlődik. Egyre gyorsul a játék, egyre több kontakt, s ezeket a helyzeteket nagyon nehéz megítélni. A játékvezetők is emberek, ők is hibáznak. Nem tudjuk, mi a megoldás. Azonban a sportág nem áll készen arra, hogy a focihoz hasonlóan profi, főállású játékvezetőket foglalkoztasson. Az edzőknek egyre több lehetőségük van, hogy fejlesszék magukat, addig a játékvezetők szabadidejükben, munkájuk és családjuk mellett készülnek a mérkőzésekre, tornákra.
