– Milyen női mintákat hoztál otthonról?
– Édesanyám nagyrészt otthon volt, ő felelt a családi háttér megteremtéséért, így a családcentrikus hozzáállásom egyértelműen innen ered. De otthonról hoztam azt a nézetet is, hogy fontos megtalálni magunkat, és ha egy feladatot elvállalok, azt teljes erőbedobással végezzem – legyen szó családi vagy szakmai életről. Mind anyukám, mind apukám folyamatosan biztattak arra, hogy igenis össze lehet egyeztetni a két területet. Ma is a tőlük kapott elvek mentén élem az életemet: igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból és lelkiismeretesen végezni a feladataim.
– Azért is kérdeztem, mert érdekel, hogy mennyire volt előre látható az, hogy közéleti pályára lépsz?
– Valójában nem terveztem, hogy erre a pályára lépek, bár a közélet, a politika, a közösségi kérdések, a közösség aktivitása iránti érdeklődésem már fiatal koromban is megvolt. Az egyetemen nemzetközi tanulmányok szakon végeztem, tulajdonképpen külpolitikával foglalkoztam, majd 2010-ben, az önkormányzati választások idején fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném aktívan segíteni a szülővárosomat, Veszprémet és azt a pártot, amely az általam is fontosnak tartott értékeket képviseli. Ennek következményeként kaptam 2014-ben felkérést arra, hogy képviselőként vegyek részt még aktívabban a város és a közösség életében. Jól át kellett gondolnom, hogy nőként, fiatalon tényleg ez-e az én pályám, meg tudok-e felelni ennek a nagy feladatnak. Végül rájöttem, hogy igen: én ezért a közösségért akarok tenni. Nem bántam meg a döntésemet, és nagyon örülök neki, hogy a Fidesz Veszprém csoport felkérésére elindulhattam a választásokon, illetve a szavazók megválasztottak, hogy én képviseljem őket a közgyűlésben.
– Térjünk még egy kicsit ki az eddig vezető útra, hiszen már addig is több izgalmas területen kipróbálhattad magad, többek között külföldön és az Igazságügyi Minisztériumban. Hogyan alakítottak ezek a tapasztalatok?
– Már az egyetem alatt igyekeztem minél több munkatapasztalatot szerezni. Egy fél évet Erasmussal Spanyolországban töltöttem, ami rendkívül meghatározó volt számomra mind a külföldi tartózkodás, mind a nyelv szempontjából, de abban is segített eligazodni, hogy merre szeretnék elindulni a munkámban. Egyrészt számos külpolitikai kérdésbe bonyolódtunk külföldi fiatalokkal, másrészt ez volt az az időszak is, amikor Magyarország már össztűz alatt volt a politikában. Miniszterelnök úrnak éppen akkor volt az első felszólalása az Európai Parlamentben, amit Spanyolországból néztem, és nagyon felkavart az ottani vita: emlékszem, ahogy a különböző nemzetiségű lakótársaimnak – akik részben szintén követték a politikai eseményeket – el kellett magyaráznom, miért nem értek egyet azzal, ami a brüsszeli vitában elhangzott. Ez egy nagy megerősítés volt számomra, hogy a későbbiekben azzal foglalkozzam, hogy külföldön is megjelenítsem Magyarország álláspontját és érdekeit a vitapartnerek előtt.
Amikor hazajöttem, szerettem volna még ismereteket szerezni a közigazgatáson belül. Így kerültem az Igazságügyi Minisztériumba először gyakornokként, majd külügyi munkatársként. Ez megint egy nagyon fontos tapasztalat volt az életemben, hiszen az Igazságügyi Minisztérium egy csúcsminisztérium volt, ahol fiatalon beleláthattam abba, hogyan zajlik az állami politika és a döntéshozatali rendszer. Ezután viszont úgy döntöttem, szeretnék egy kicsit visszajönni Veszprémbe az egyetem mellett, hogy az önkormányzatnál dolgozva szintén betekintést nyerjek az ottani munkába és a helyi ügyekbe. Ezt követően volt még egy kis kitérőm, amikor egy két hónapos szakmai gyakorlatot végeztem Brüsszelben. Így végül a közigazgatás mindhárom nagy szintjébe, az államiba, az önkormányzatiba és az európai parlamentibe is betekintést nyertem, amiket a 2014-es választáson, majd az ezt követő munkámban is tudtam kamatoztatni, hiszen már ismertem egy rendszert, tudtam, egy-egy ügyet hogyan lehet keresztülvinni. Persze nem lehet mindent tökéletesen megvalósítani, de bízom benne, hogy több dolgot is sikerült megoldanom azok közül, amelyekkel felém fordultak.
– Ezek szerint a tudatos ismeretszerzés révén volt egy aduászod annak ellenére, hogy fiatalon lettél képviselő.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok már az egyetem alatt minél több tapasztalatot szerezzenek, hiszen a főiskola után kilépni a munka világába elég ijesztő lehet, illetve így hosszabb ideig is tart megtalálni azt, ami valóban érdekel minket. Nekem ezek a tapasztalatok rengeteget segítettek, hogy rájöjjek, politikusként akarok a közösségért dolgozni. Erre szükség is volt, hiszen 25 éves voltam, amikor képviselőnek választottak, és nyilvánvalóan vannak olyan életbeli tapasztalatok, amelyeket csak a korral szerez meg az ember. Úgy gondoltam, akkor tudok megfelelni a választók akaratának és pótolni ezt a hiányt, ha igyekszem minél jobban kamatoztatni a megszerzett tudásomat, másrészt fiatalos lendülettel és lelkiismeretesen állok a munkához.
– Azon egyébként nem gondolkodtál, hogy maradj a nagypolitikában? Mindenképpen Veszprémért szerettél volna helyben tenni?
– Én akkor és most is azt érzem, hogy elsősorban a szülővárosomért szeretnék mindent megtenni. Ez a minimum, hogy megpróbálok a saját területemen a lehető legtöbbet visszaadni a városnak, ahol felnőttem. Annyiban egyébként nem szakadtam el Budapesttől, hogy a doktorimat jelenleg is ott végzem a Közszolgálati Egyetemen.
– Az elmúlt öt év mit adott neked képviselőként? Mi az, amire a legbüszkébb vagy ebből az időszakból?
– Alapvetően egy családi házas, nagyon jó közösségi élettel rendelkező városrész a választókörzetem, így a legelső feladatom kezdetben az volt, hogy befogadjanak, hogy tudják, bízhatnak bennem és valóban értük dolgozom. Úgy érzem, ez sikerült. Nagyon sokat adott nekem az, hogy erős emberi kapcsolataim alakultak ki az itt élőkkel, a helyi civil szervezetekkel, baráti, nyugdíjas közösségekkel, hogy tényleg szeretettel és bizalommal fordulnak felém. Emellett természetesen vannak olyan sikerek, amelyeknek nagyon örülök. Az egyik ilyen, amit nagyon szívemen viseltem, a Dózsa iskola sportpályájának megújítása, amelyet a közbenjárásomra sikerült fejlesztenie az önkormányzatnak. A mai napig jó érzéssel tölt el, amikor elsétálok mellette és látom, örömmel használják a gyerekek a pályát.
– Említetted, hogy a megválasztásod idején azért elgondolkodtál, fiatal nőként valóban ez lenne-e a te utad. Nehéz nőként érvényesülni a politikai pályán?
– Nem tapasztaltam azt, hogy ez bármiféle hátrányt jelentene. Engem mindig is sokat biztattak, hogy csináljam. A feladat férfi és nő számára is adott, a legfontosabb az, hogy a lelkiismereted szerint a lehető legtöbbet hozd ki magadból.
– Akkor inkább azon vacilláltál, hogy a családdal hogyan tudod majd összeegyeztetni a munkát?
– Az mindig egy nagy kihívás, hogy amikor anyává válsz, miként tudod megteremteni az egyensúlyt a munka és a család között. Szerencsés vagyok, mert a férjem a kezdetektől fogva támogatott, de sok segítséget kapok a nagyszülőktől is, anyukám a mai napig a legnagyobb támaszom a kisbabám mellett. Persze megvannak a kihívások, rugalmasnak kell lenni a nap minden percében, hiszen bármikor adódhatnak olyan helyzetek, amikor gyorsan kell reagálni. Összességében, anyaként ugyanakkor azt érzem, egy kisgyermek érkezése képes plusz energiákat adni, engem pedig még inkább megerősített abban, hogy felelősséggel tartozom azért, milyen városban, milyen országban nő fel. Bízom benne, hogy felnőve, függetlenül attól, milyen területen dolgozik majd, azt tartja szem előtt, hogy a környezetéért és a közösségéért ő is felelős.
– A plusz energia tényleg jól jön, hiszen a képviselőség mellett vannak más feladataid is: vezetője vagy a helyi Fidesz frakciónak és alelnöke a Fidelitasnak.
– Tényleg sok feladat van, de mivel mindegyiket szeretem csinálni és kiegészítik egymást, megfelelő háttérrel eddig sikerült összehangolni őket. A Fidelitasban most már négy éve alelnökként tevékenykedem, a külügyekért felelek, és az a feladatunk, hogy a hazai vagy európai fórumokon, amelyeken megjelenünk politikai ifjúsági szervezetként, megjelenítsük a kormányzati álláspontot, főleg azokra a területekre koncentrálva, amelyek a fiatalokat is érintik, mint például a családpolitika, a nemzetek Európája vagy a keresztény identitás megőrzése. Nagyon erős közösség alakult ki helyi szinten, országos szinten pedig elsősorban azért dolgozunk, hogy a különböző térségekben élő fiatalok problémáira is megoldást találjunk. Frakcióvezetőként emellett immár másfél éve feladatom közvetíteni az önkormányzat és polgármester úr felé a frakció álláspontját. Nagyon örülök mindegyik feladatnak, mert mindkettő egy kicsit más-más hozzáállást vár el tőlem, így sokszínűséget tudok vinni az életembe.
– Ha már érintettük a nők és a politika kérdéskörét, örülnél neki, ha több nő fordulna a politika felé?
– A kvótát nem támogatom, de szerintem fontos lenne, ha minél több nő venne részt a közéletben, akár politikusként, akár csak aktív cselekvőként. Úgy látom, történt egyébként elmozdulás efelé nemcsak itthon, hanem európai szinten is. Én is arra biztatom a fiatal nőket, merjenek részt venni a közéletben, és tekintsenek úgy a politikára, mint a saját közösségükért végzett munkára. Talán sokszor úgy tűnhet, mintha a politika valami távoli, megfoghatatlan, a férfiak számára létrehozott kis világ lenne, pedig az az életünk része, a legkisebb hétköznapi helyzetekben is ott van a közösségi felelősségvállalás. Nagy szükség van a nőkre a jövőben, ráadásul vannak olyan témák, mint a családpolitikai intézkedések, a nők helyzete a munka világában, amire csak ők tudnak igazán jó válaszokat megfogalmazni. De természetesen nem csak ezeken a területeken van szükség a női szemszögre. Én például biztonságpolitikából doktorizom jelenleg, és ott is egyre több nő jelenik meg, hiszen megint csak nagyon fontos, ezen a területen hogyan látjuk a problémákat. A világ nagyon sokszínű lett, ahogy a problémák és a kihívások is, és fontos, hogy több oldalról is meg tudjuk közelíteni a kérdéseket.
– Fiatalon felelősségteljes területre és pozíciókba kerültél, miközben a kortársaid egy része még mindig keresi önmagát. Utólag visszanézve végül is hogy látod: ambicionáltad, hogy 30 éves korodra sikeres utat járj be?
– Olyan irányú ambícióim nem voltak, hogy különböző pozíciókba kerüljek vagy hamar érjek el sikereket, az viszont már régóta ambicionált, hogy kibontakoztassam magam és megtaláljam azt a területet, ahol a legjobban tudom kamatoztatni az adottságaimat a jó cél érdekében. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem egy multinacionális cégnél fogok dolgozni, hanem az államigazgatásban. Mindig az motivált, hogy a hazámért, a nemzetemért dolgozhassak, a tőlem telhető legjobban. Így adódott minden lehetőség és így követték egymást a kihívások. Persze az fontos, hogy ne hagyjuk elkallódni a fiatal éveinket, hanem gondoljunk a jövőre is, hogy mit szeretnénk elérni. Valóban sok fiatal keresi az útját, ezért is szoktam mindenkinek azt ajánlani, hogy használja ki a lehetőséget és nézze meg a világot. Ma már rengeteg lehetőség van erre: kormányzati lehetőségek, állami ösztöndíjak, Erasmus. Ez a legjobb módja az útkeresésnek, annak, hogy nagyobb rálátást kapj az életedre és megfogalmazhasd, mely vezérfonalak mentén szeretnéd alakítani a jövőd.
– És te mit fogalmaztál még meg a jövőre?
– Önkormányzati választások előtt állunk, és nagyon megtisztelő lenne, ha a választók bizalmával továbbra is Veszprémért dolgozhatnék. Jó lenne véghezvinni azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyeket megálmodtunk, például az útfejlesztések kapcsán, de nagyon örülnék annak is, ha sikerülne megújítani a városrészi közösségi központként működő Dózsa könyvtárat. Egy nagyon izgalmas időszak előtt állunk, hiszen 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa lesz Veszprém, és én azon szeretnék dolgozni, hogy az ebben rejlő lehetőségek kiaknázásával még inkább elősegítsük a körzetem és a város fejlődését is.
