Mozivászonról a képernyőre
Vajon hol vannak már azok az idők, amikor a tévés sorozatok és a mozisztárok között még éles elválasztó vonal volt, és elképzelhetetlen volt, hogy A listás színészeket a képernyőkön lássunk viszont? Ha nem is volt konkrétan kimondva, jó egy évtizeddel ezelőtt, Hollywoodból nézve a tévé még kissé lesajnált műfaj volt, amire a színészek csak úgy tekintettek, mint ugródeszkára a nagy filmes karrier felé. Arra jó, hogy lendületet adjon, de ha az ember megtanult rendesen szaltózni, nem fog visszatérni a dobbantóhoz. Aztán jött a 2014-es év és a True Detective Matthew McConaugheyval, ami bebizonyította, hogy film és sorozat között simán van átjárás, és nemhogy nem dől össze az ember karrierje, ha időnként tesz egy-egy kirándulást utóbbi világába, hanem akár ismét fellendítheti azt.
Hatalmas kis hazugságok (2017-)
Az elmúlt években jóformán verseny alakult ki Hollywood krémje között a jó sorozatos szerepekért, és olyan nevek fordultak meg a tévében, mint Reese Witherspoon, Nicole Kidman (Hatalmas kis hazugságok), Emma Stone (Maniac), Jennifer Anniston (The Morning Show) vagy Gwyneth Paltrow (The politician), akiről a Marvel univerzumos szereplésein kívül szinte el is felejtettük, hogy nemcsak életmódguru, hanem színésznő is.
Hatalmas minőségi ugrás
Előbbi oka az is, hogy időközben a televíziózás világában óriási fejlődés ment végbe. Ha csak annyit könyvelhetnénk el az évtized leglegendásabb sorozatának, a Trónok harcának, hogy megmutatta, kisképernyőn is lehet filmes szintű látványvilágot hozni, már értjük, miért is volt annyira meghatározó ez az évtized. De persze ennél sokkal többet tett le a sorozat az asztalra. És ennél lényegesebb is, hogy történetmesélésben, karakterábrázolásban és világfelépítésben is sokat ugrottunk előre, és erre érdekes módon a legjobb példát nem is külföldről, hanem itthonról tudnám hozni. A 2000-es évek tingli-tangli sorozatai után az Aranyélet és a Terápia friss fuvallatot hozott, még akkor is, ha ezek a sorozatok ugyanúgy külföldi produkciók adaptációi voltak, mert legalább az alapanyag már jó volt.
Aranyélet (2015-2018)
Persze ha ragaszkodunk hozzá, a tengerentúlon is bőven bizonyították a minőségi előrelépést. A 2011 óta futó American Horror Story például nem csak azért számít úttörőnek, mert műfaját tekintve (horror-dráma) újat és izgalmasat hozott. Azt is megmutatta, hogy a tévében is lehet igen jelentős sikereket elérni. Jessica Lange, a 90-es évek egyik legkiválóbb színésznője már eleve Oscar-díjasként vállalta el a sorozat egyik főszerepét, majd ehhez még hozzácsapott egy Golden Globe-ot, Lady Gaga pedig itt bizonyította egyszer és mindenkorra, hogy nemcsak jó hanggal, de színészi tehetséggel is megáldotta a sors, amiért ő is bezsebelt egy arany glóbuszt. És ez még mindig nem minden. Mert a tévé egyik legnagyobb aduásza valójában a témaválasztás volt.
Társadalmi reflexiók a dobozban
A sorozatnézés a 2000-es években még nagyjából egyet jelentett a tiszta szórakozással. Nem a minőséginek nevezett szórakozással, hanem a könnyed, laza, munka utáni kikapcsolódással, ami alatt már végre nem kell gondolkodni. Aztán a világ hirtelen a feje tetejére állt – legalábbis az elmúlt években így tűnhetett –, és ez valahol a tévézés világában is fordulatot hozott az egyre komolyabb témájú sorozatok megjelenésével.
Black mirror (2011-)
2011-ben a Black Mirror az információs társadalom és a technológiai fejlődés veszélyeinek bemutatásával viszonylag úttörőnek számított, aztán az évtized közepén már sorra jöttek a korunk visszásságait leleplező alkotások. Ott volt a korrupt világra reflektáló és a mentális problémákat előtérbe állító Mr. Robot, A szolgálólány meséje, ami a 2010-es évek feminista hullámának egyik jelképe is lehetne, az öngyilkosságról és iskolai bántalmazásról szóló 13 okom volt, vagy éppen a transzneműek egyenlőségi jogokért vívott csatáiról szóló Pose. De említhetném az itthon kevésbé ismert, ám a hazájában, Norvégiában és a különböző változatok révén Európa több országában óriásit futott Skamot, ami a muszlim vallást is körbejárja. Vagy az idei év két nagy szenzációját, a kamaszok droghasználatáról, mentális problémáiról és abuzív kapcsolatokról szóló Euphoriát és a Csernobilt, ami ugyan egy évtizedekkel ezelőtt történt katasztrófát dolgozott fel, ugyanakkor ez a katasztrófa valahol még a mai napig kibeszéletlen és fájó pont az életünkben.
Félreértés ne essék, ezek a sorozatok elsősorban még mindig a szórakoztatást szolgálják, és az ígéretes kezdet után a megvalósítás néha mellément, rajtuk keresztül a készítők mégis kényes kérdésekre irányították rá a figyelmet.
13 okom volt (2017-)
A Netflix, mint életmód
Ha van nyertese az elmúlt sorozatos érának, akkor az kétségtelenül a Netflix. És nem véletlenül használtam a sorozatos éra kifejezést, hiszen a Netflix streaming szolgáltatóként nem tartozik a hagyományos televíziózás körébe, de a maga módján ugyanúgy része volt a fejlődésnek, minimum azáltal, hogy tartalomgyártásban óriási konkurens lett.
Az amerikai médiaszolgáltató és produkciós vállalat kezdetben csak DVD-kölcsönző és árusítóként működött, aztán profilt váltottak, 2010-ben már streaming szolgáltatóként törtek be a nemzetközi piacra, 2012-ben pedig a saját gyártású sorozatok (és filmek) gyártását is megkezdték. És egyáltalán nem rosszul. Első projektjük, a House of cards (Kártyavár) rögtön bezsebelt néhány Primetime Emmy-jelölést, majd később a színészei két Golden Globe-ot is elhoztak. Szintén az első sorozatok között volt az Orange is the new black, amely azóta is a szolgáltató egyik legsikeresebb produkciója, a már említett 13 okom volt és persze a megkerülhetetlen Stranger things, ami a Trónok harca mellett valószínűleg az évtized második legnépszerűbb sorozatává vált, nézettségben és díjazásban is.
Orange is the new black (2013-2019)
Előbbiek egyébként nemcsak azért érdekesek, mert látványos sikereket értek el, hanem mert szintén részei voltak annak a trendnek, hogy mozisztárokat hozta vissza a képernyőre. A Kártyavár férfi főszerepét Kevin Spacey alakította (noha zaklatásos botránya után ez már kevésbé büszkesége a Netflixnek), a 90-es évek kedvencének számító, kleptomániája kiderülése után viszont szinte teljesen leírt Winona Ryder pedig a Strangers things-es szerepe után lett ismét körülrajongott.
A Netflix legnagyobb hatása persze még mindig nem ez volt, hanem a binge watching fogalmának bevezetése: míg korábban egy-egy epizódot általában egy hét különbséggel láthattak a nézők, a teljes sorozat azonnali elérhetővé tételével a Netflix gyakorlatilag átírta az életmódunkat. Viszlát alvás, üdv este 7-kor elkezdett, hajnali 4-kor még mindig tartó maratoni sorozatdarálás.
Trónok harca (2011-2019)
Minisorozatok és antológiák
Utóbbit azért is könnyű viszonylag megtenni, mert a gyártók körében egyre inkább elterjedtek a minisorozatok, de minimum a rövidebb, 8-10 epizódos évadok (pl. Testőr, A ki**tt világ vége). Az ugyan még mindig gyakori, hogy az eredetileg egy évadosra tervezett sorozatokat a vártnál nagyobb siker miatt meghosszabbítják, és ennek eredménye sajnos sokszor a színvonalbeli romlás lesz (lásd a szinte megerőszakolt 13 okom volt), de vannak azért, akik nem engednek a gazdasági nyomásnak. Ilyen volt a BBC-n futó Éjszakai szolgálat Hugh Laurie és Tom Hiddleston főszereplésével, a Patrick Melrose Benedict Cumberbatch-el, a The Alienist vagy éppen az igen friss Alaska nyomában.
American Horror Story (2011-)
Emellett reneszánszukat élik az antológia sorozatok is, amelyek nem egy történetet visznek keresztül több évadon, hanem mindegyik évad más-más sztorit dolgoz fel más-más szereplőkkel, még ha a karaktereket alakító színészek változatlanok is. Ilyen a már említett és műfajában talán legsikeresebb American Horror Story és a Black Mirror, de ide sorolhatjuk a Fargo-t és a valódi bűneseteket feldolgozó American Crime Story-t, valamint a The Act-et.
Tombol a nosztalgialáz
Miközben a 2010-es évek kitermelte saját, kultikus sorozatait (Trónok harca, Stranger things), az egész világon végigsöprő nosztalgialáz a sorozatokat is megérintette. A Netflix sikerszériája, még ha friss darab is, tulajdonképpen egy óda a 80-as évekhez és a készítők, a Duffer testvérek gyerekkori kedvenceihez, mint a Dungeons & Dragons, az Alien vagy a Szellemirtók. Itt említeném meg a Westworld-öt is, ami ugyan a jövőben játszódik, mégis a western műfaját újítja meg, és olyan filmeken alapszik, mint a Feltámad a vadnyugat (1973) és az Eljövendő világ (1976).
Stranger things (2016-)
Más sorozatok még csak a látszólagos eredetiségre se törekednek, csupán régi történeteket vesznek elő újra, általában már sokkal kisebb sikerrel, mint amikor az eredeti szériák futottak. A 2010-es években mindenesetre vagy fél tucat remake-t és korábbi sikersorozat folytatását élhettük meg: ott volt például a szebb időket megélt Charmed vagy a Heathers és a kilenc, valamint 26 év után rövid folytatást kapott Szívek szállodája és a Twin Peaks.
Szuperhősök a mozivásznon túl
Miközben az elmúlt évtized mozis kasszasikerei kapcsán más hirtelen szinte nem is jut eszünkbe, mint a Marvel univerzum és a sorozatban gyártott szuperhősös filmek, a tévében, mint láthattuk, egészen más műfajok nyertek teret és lettek igazán sikeresek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a szuperhősök nemcsak a mozivásznat lepték el, de a tévéképernyőket is, így végezetül álljon itt egy kis összefoglaló a maszkos-csuklyás igazságosztókról is.
A CW szuperhősei
Az amerikai CW csatorna például ma már szinte csak ezekre a sorozatokra épít, amiből egy egész multiverzumra valót rakott össze, és amelynek darabjai legális és kevésbé legális formában itthon is egész nagyot futottak. A sort az Arrow kezdte meg, aztán jött a The Flash, a Supergirl, a DC’s Legends of tomorrow, majd a Black Lightning és a Batwoman. De a többi csatorna is odatette magát: az Agents of S.H.I.E.L.D. már a Marvel univerzummal mutatott tévés rokonságot, míg a Foxon a Gotham, a The Gifted – Kiválasztottak (ami az X-Men univerzumban játszódik) és a Lucifer vált híresebbé (utóbbi az elkaszálás után a rajongói lobbinak köszönhetően végül a Netflixen folytathatta, ez sem volt korábban jellemző), a Netflixen pedig a Titánok és az Umbrella Academy szerzett magának komolyabb nézőközönséget.
