Pályafutása első felnőtt nemzetközi tétmérkőzésén, a tavaly januári kézilabda világbajnokság svédek elleni csoportmérkőzésén példaképe és csapattársa, Nagy László buzdította a debütáló Máthé Dominikot, aki meglepő bátorsággal hatszor is a kapuba talált. Serdülő játékosként választott kedvence a jövő héten kezdődő Európa-bajnokságon ismét a nála 18 évvel fiatalabb „mesterlövész” istápolója lehet, de ezúttal már az oldalvonalon kívülről, a szövetség sportszakmai alelnökeként.
A kétszeres – sajnos nem a Telekom Veszprémmel, hanem az FC Barcelonával – BL-győztes Nagynak az osztrák-norvég-svéd közös rendezésű Európa-bajnokság jelenti új minőségében a premiert, ahol a szövetségi kapitányi tisztet Gulyás István, az edzői posztot pedig az exveszprémi Chema Rodriguez tölti be.
A tavalyi, először nem egy országban lebonyolított világbajnokságon még két klubedző, a Csoknyai István (Balatonfüred) és Vladan Matics (Tatabánya) alkotta páros irányította a 10. helyen végzett magyar válogatottat.
Kölyökkori álma teljesült
Kölyökkorom óta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer Nagy László, a példaképem közelébe kerülhessek, megszoríthassam a kezét és kapjak tőle egy dedikált fényképet. Arra viszont gondolni sem mertem, hogy egy szép napon egy csapatban játszhatok a kézilabda történetének óriásával. Tőle kapom apró jelzésekkel az instrukciókat, majd ha a kapuba találok, az elismerő „pacsit”
– nyilatkozta a jövő héten rajtoló Európa-bajnokságra készülő Máthé Dominik az SzPress Hírszolgálatnak.
A svédek elleni premiermeccsem, amit ugyan nagy csatában három góllal elveszítettünk, hónapokra elegendő motivációs munícióval töltött fel, de nem elegendővel ahhoz, hogy a nyári spanyolországi junior világbajnokságon bekövetkezett kudarc ne borítson ki. Miután két elég csúnyán elbukott csoportmérkőzésen is lenulláztuk magunkat, a dánok elleni sorsdöntő összecsapást megnyerhettük volna, de balszerencsésen egygólos vereséget szenvedtünk. Kiköthettünk volna a vállalható nyolcadik helyen is, a tizenötödik viszont fiaskónak számított.
Nem panaszkodik, ha ütik-verik
Nem vagyok egy anyámasszony katonája, akit a védők meg tudnak félemlíteni, nem rogyok a földre, ha odasóznak, tényleg bírom a gyűrődést
– folytatta Dominik, aki már nyíregyházi serdülő kézilabdázóként is megmutatta, hogy nem fél bemenni a „darálóba”, de azt is, hogy a magasba emelkedve balkézzel hatalmas erővel és kiszámíthatatlanul tud kapura lőni.
A tavalyi év tehát jót és rosszat is hozott a számomra, a rossz viszont csak azért nem volt pocsék, mert a junior vb-n legalább újra, sajnos a korosztályból kiöregedve utoljára harcolhattam együtt annak a társaságnak a tagjaival, akikkel együtt cseperedtünk fel. Nem véletlen, hogy ők a legjobb barátaim, akkor is, ha a bajnoki ellenfeleink csapatában is játszanak.
A január 9-én kezdődő Európa-bajnokságon 11-én először az orosz válogatottal kell megküzdenie a magyaroknak, aztán az olimpiai- és világbajnok Dánia az ellenfelük, végül pedig Izland a megfiatalodott együttes riválisa. Az első két helyezett jut tovább.
Szerintem, ha nem is könnyen, de továbbjutunk. Ha nyerünk az oroszok ellen, az egyik nehéz batyu máris lekerül a vállunkról, és azonnal könnyebbnek tűnhet a másik kettő. Sok időt szeretnék a pályán tölteni, többet, mint a tavalyi világbajnokságon, és a lehetőséget sok góllal meghálálni. Most sincs bennem félsz, tőlem csépelhetnek és szorongathatnak az ellenfelek, a fő az, hogy a második helyről tovább jussunk a csoportunkból
– mondta befejezésül a Balatonfüred válogatottja, aki két éve az U20-as Eb-n 56 találatával közel járt ahhoz, hogy ő legyen a fiatalok tornájának gólkirálya.