1823. január 22-én írta meg Kölcsey Ferenc a Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Pontosabban ekkor tisztázta le a kéziratot, amit korábban, valamikor 1822 vége felé kezdett el írni, abban az időszakban, amikor a költő mély depresszióban szenvedett, évekig alig lépett ki szatmárcsekei otthonából, írótársaival is csak felületesen tartotta a kapcsolatot.
Az elbeszélések szerint itt került a kezébe egy akkor még ismeretlen XVI. századi költő, Balassi Bálint istenes éneke, amely olyan ihlető erővel hatott rá, hogy a depresszív életérzés ellenére nekilátott egy saját hazafias költemény megírásának. (Kölcsey soha nem tudta meg, hogy a Hymnus ihletőjeként számon tartott Balassi énekeket nem Balassi, hanem tanítványa, Rimay János írta valójában.)
A Himnusz eredeti kézirata
Egy vers a sok közül
A Himnusz eleinte mégsem tartozott Kölcsey legfontosabb költeményei közé, ezt még maga a szerző is így tartotta. Ezt bizonyítja az is, hogy Szemere Pállal ekkoriban kezdtek neki a Minerva nevű folyóirat megalapításához, amelynek első számába Kölcsey több költeményét is elküldte, de a Himnusz nem volt közte. Sőt, később sem publikálta.
Nemzeti imánk első megjelenésére az Auróra irodalmi folyóiratban került sor 1828-ban. Kölcsey egyébként nem tartotta sokra az Aurórát, amikor Szemere Pállal a Minervát szervezték, pont ezt a folyóiratot hozta ellenpéldának, ahol a kevésbé magas színvonalú írásokat is leközlik. Látszólag igaza is volt, hiszen a publikálás után sem váltott ki nagyobb visszhangot a kor értelmiségeinek körében.
A Himnusz ezt követően négy év múlva került ismét előtérbe, 1832-ben a Pesti Casino-ban egy felolvasóesten adták elő először nyilvánosan Kölcsey költeményét, Bártfay László a költő jó barátjának tolmácsolásában. Még ebben az évben megjelent Kölcsey munkáinak első kötete, amelyben már a Himnusz is helyet kapott.
Meg kell halni, hogy megismerjék
Kölcsey 1838-ban elhunyt, így életében sosem tudhatta meg, hogy költeménye egyszer a magyar nép himnusza lesz. Halála után Szemere Pál kezdte el rendezni az életművet, ő írt először arról is, hogy a Himnuszt tévesen egy Balassinak tulajdonított középkori dal ihlette.
Kölcsey halála után kisebb kultusz kezdett kibontakozni neve és életműve körül, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Himnuszt is egyre többen kezdték megismerni és idézni.
Kell egy himnusz!
Már az1848-as forradalom előtt felmerült a kor értelmiségeinek körben, hogy az osztrák Gotterhalte és a brit God save the King mintájára a magyaroknak is legyen egy népi himnuszuk. Igaz, ekkor még fel sem merült Kölcsey verse. Sokkal inkább Vörösmarty Szózatának tulajdonítottak nemzet-összekovácsoló erőt. Nem véletlen, hogy Egressy Béni révén előbb zenésítették meg ezt a költeményt. Csak ezt követően, 1844-ben írt ki újabb pályázatot a Nemzeti Színház, ekkor már kifejezetten a Himnusz megzenésítésére, amelyben Erkel Ferenc is indult.
Erkel alig egy nap alatt írta meg a Himnusz zenéjét
A visszaemlékezésekből tudhatjuk, hogy Erkel alig egy óra alatt írta meg a Himnusz zenéjét, igaz ezt utána még többször módosította és ma sem tudjuk pontosan, hogy a fennmaradt két kéziratból melyik volt az első, melyiket tekinthetjük eredeti dallamnak.
A Nemzeti Színház bizottsága végül 13 pályamű közül egyhangúlag döntött Erkel zenéje mellett.
A nemzeti ünnepek állandó résztvevője
Amennyire a figyelem hátterében maradt megírása után a költemény, akkora sikere volt a megzenésített Himnusznak. 1844-es bemutatását hatalmas ováció követte a Nemzeti Színházban, a következő években állandó szereplője lett az ünnepségeknek és a szabadságharc idején is számos alkalommal felcsendült. Igaz ekkor még nem elsőként és inkább a Rákóczi-indulóval, a Szózattal és más hazafias érzelmű dalokkal együtt.
Az csupán a legendák körét erősíti, hogy az osztrákok betiltották volna a Himnuszt. Sőt, 1865-ben Ferenc József gesztust gyakorolva a magyar főuraknak, a Himnusz zenéjére vonult be Pesten a trónterembe megnyitni az országgyűlést. A történészek szerint ekkoriban még fel sem merült, hogy a Himnusz egyfajta kihívója lehetne a császári himnusz Gotterhalte-nek.
Az országgyűlés megnyitása Ő Felsége által a budai várpalotában 1865. decz. 14-kén. (Székely Bertalan rajza után.) kép: keptar.oszk.hu
A kiegyezés után kezdett kikristályosodni, hogy a Szózat és a Himnusz kiemelkedik a hazafias zeneművek közül. Ekkoriban még egyenrangúként kezelték őket és legtöbb esetben együtt csendültek fel.
Megjelennek az első kritikusok
A századforduló környékére a megzenésített Himnusz már kivívta az össznépi tiszteletet és ismertséget, viszont csak 1903-ban merült fel először a magyar országgyűlésben, hogy az idegen Gotterhalte helyett a magyar Erkel-féle Himnuszt kellene nemzeti himnuszként kezelni. Ezt akkor a Széll-kormány leszavazta. Később Eötvös Károly is felszólalt a Himnusz kapcsán, aki ugyan méltatta Kölcsey nagyívű művét, mégis annak zsoltáros jellege miatt, valamint a panaszáradat és siránkozás miatt nem tartotta alkalmasnak dicső nemzeti himnusznak.
Hasonlóan az egyház is szót emelt a Himnusz egyes sorai miatt, az ő álláspontjuk szerint a dogmával nem összeegyeztethető a „...megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” rész.
A Himnusz népszerűsége mégis töretlen maradt, Trianon után pedig még inkább előtérbe került annak keserű hangvétele miatt.
Himnusz szocialista mintára
1945-ben több szocialista országhoz hasonlóan Magyarországon is felmerült, hogy a nemzeti himnuszunkat szocialista mintájúra kellene cserélni. Igaz, Kölcsey műve még mindig nem volt alkotmányban rögzítve nemzeti himnuszként, ellenben az egész nép eszerint kezelte.
Az államhatalom Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát kérte fel egy optimistább és Isten nevét nem tartalmazó himnusz megírására, de a két művész hamar megállapodott egymással abban, hogy Kölcsey és Erkel művét nem szabad lecserélni, erről pedig sikerült meggyőzni a párt vezetését is.
Magyarországon a szocialista időben sem vezettek be új himnuszt (kép: regisegnet.hu)
Tehát a Himnusz maradt, de főleg szöveg nélkül, csak a dallamot játszották az ünnepségek alkalmával és rögtön utána felcsendült a szovjet himnusz is.
Elfoglalta méltó helyét a Himnusz
A rendszerváltás politikai átrendeződése a Himnuszt is érintette. 1989-ben került ismét a döntéshozók asztalára a nemzeti himnusz kérdésköre és a XXXI. tv 36. §-a kimondta: „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével". Ugyanezen a napon lett a magyar kultúra napja is a Himnusz szövegének születésnapja.
Nincs olyan nemzeti ünnep, ahol ne hangozna el a Himnusz
Tehát a Himnusz születése után 166 évvel később ért el addig, hogy hivatalos törvény is kimondja azt, hogy a Himnusz a magyar nemzet hivatalos himnusza. Két emberöltőnyi ideig pedig pusztán a nép tartotta életben és előtérben Kölcsey művét.
