Hogy a zene mennyire elidegeníthetetlen része a filmnek, arra talán csak akkor ébredünk rá, amikor kísérletképpen a megszokottól eltérő dallamot játszunk be egy jelenet alá. A zenei anyag alapvetően határozza meg a filmélményt – ezért is érdekes, hogyan jön létre a mozikban látható változat, hogyan dolgoznak a zeneszerzők? Erről első kézből kaphattunk információkat a MOZ.GO csütörtöki, Muchichka László vezette panelbeszélgetésén az Expresszóban, ahol Kormos Anett, a Hogyan tudnék élni nélküled egyik forgatókönyvírója, Balázs Ádám zeneszerző és Faltay Csaba music supervisor adott bepillantást a kulisszák mögé.
Hogyan születnek a filmzenék?
A folyamaton Balázs Ádám zeneszerző vezette végig a hallgatóságot. Mint mondta, jellemzően már a forgatókönyv stádiumban bekapcsolódik a munkába, elkezd gondolkodni, kialakul benne egy zenei érzet a történettel kapcsolatban. Szeret kilátogatni a forgatásra is, mert a film tempója már ott, a színészi játékból kiderül, és támpontot jelent a további munkához. Ahogy a vágás során érik az anyag, a zeneszerző folyamatosan kapja meg az újabb és újabb verziókat, amelyek mentén építkezhet.
Balázs Ádám
Ádám azt mondta, számára fontos, hogy minden filmjének legyen egy saját zenei identitása, és ha ez megvan, akkor lehet ezen belül a tematikus elemeket – például a karakterekhez kötődő témákat – kidolgozni, hogy aztán a végleges vágáshoz már precízen a jelenetekhez lehessen igazítani a hangzást.
Ehhez a feladathoz nagyfokú rugalmasság szükséges, képesnek kell lenni a megújulásra, hogy akár nyolcadszor is át tudja tervezni a zenét, amennyiben a rendező erre kéri. Ez ugyanis fontos szempont: bár a zeneszerzés egy kreatív, önmegvalósító munka, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a zeneszerző alkalmazott, aki egy konkrét feladatra kapott megbízást, ez a feladat pedig a rendező víziójának megvalósítása. Ebben kulcsszerepet kap a kommunikáció: a zeneszerzőnek meg kell találnia a hangot a rendezővel, és képesnek kell lenni megértenie a kéréseit akkor is, ha a rendező nincs felvértezve a zene nyelvével, inkább csak érzéseket, mintsem konkrét kéréseket fogalmaz meg.
Slágerekből musicalt?
Egészen más módon jött létre a tavalyi év egyik sikerfilmje, a Hogyan tudnék élni nélküled, ezúttal ugyanis már létező Demjén-slágerek köré kellett történetet kanyarítani. A feladatra a Goda Krisztina – Kormos Anett szerzőpáros vállalkozott, akiknek szigorú kötöttségek mellett kellett dolgozniuk. Eleve nem válogathattak szabadon Demjén munkásságából, hanem egy előre letárgyalt tracklistet kaptak, és bár némi módosításra volt lehetőség, alapvetően a készen kapott zenékhez kellett filmet írniuk.
Kormos Anett
Anett egyetértett Ádámmal abban, hogy érdemes kilátogatni a forgatásra, mert ez valóban hatással lehet a végeredményre. Az író tud segíteni a színészeknek egy-egy helyzet hátterének megértésében, és néha közbe tud lépni, amikor igazán nagy szükség van rá. Erre konkrét példát is említett: a Hogyan tudnék… forgatása közben egy vihar miatt kellett módosítani a terveken, és kapóra jött, hogy az író a helyszínen tudott finomítani a könyvön – Anett szerint egy ilyen esetben veszteségek érhetik a történetet, ha nem az író végzi el ezeket a szükséges módosításokat.
Alábecsülik az utómunka fontosságát
Egy harmadik szempontot emelt be a beszélgetésbe Faltay Csaba, aki a music supervisor szerepéről rántotta le a leplet. Ő maga olyan nemzetközi szuperprodukcióban is dolgozott ebben a munkakörben, mint a Magyarországon forgatott Maria – ebben az életrajzi filmben Angelina Jolie alakítja a legendás operaénekesnőt, Maria Callast. Csaba ezt a filmet élete egyik legnagyobb kihívásának tartja: a munkafolyamat során szimfonikus zenekart kellett igazgatni, operarészletekről kellett egyeztetni, világsztárokkal kellett együttműködni.
A music supervisor jó esetben már a kezdetektől a csapat tagja, és olyan területek is hozzá tartoznak, mint a felhasznált zenék jogosítása – tehát egyeztetések a jogtulajdonosokkal, és minden ezzel járó jogi feladat menedzselése. De ő szervezi a zenekart, irányítja a zenei próbákat, készítteti a kottákat, egyszóval összefogja mindazokat a területeket, amelyeknek a zenéhez van közük.
Megerősítette azt, amit korábban Ádám már említett: a filmkészítésben a rendező víziója az iránymutató, és a teljes stáb célja az, hogy ennek érdekében dolgozzon. Hozzáteszi: ez nem jelenti azt, hogy nem lehet véleményt mondani, ő maga is beleáll vitákba, ha nem ért egyet a rendezővel – úgy fogalmazott, őt azért fizetik, hogy szakértelme legjavát nyújtsa, és ez nem tud érvényesülni, ha mindenben megadó. Teljesen azonban nem fordul szembe a kijelölt iránnyal, mert ha azzal nem tud azonosulni, akkor eleve nem is vállalja el a munkát.
Faltay Csaba
Arra a kérdésre, hogy milyen különbséget lát a magyar és a nemzetközi filmgyártás között, Csaba kifejtette: az egyik legnagyobb különbséget a költségvetés arányaiban látja. A magyar produkciók a rendelkezésre álló pénz nagy részét – akár 80-20 arányban – a forgatásra költik az utómunkával szemben. A szakember úgy látja, a nagy nemzetközi produkciók nagyobb figyelmet fordítanak az utómunkára, mert értik, hogy milyen sokat adhat hozzá a végeredményhez akár csak a hang – a zene, a zörejezés – is.
