A téma körbejárására két szakembert hívtak meg, Czetz Balázs, székesfehérvári levéltárigazgatót, valamint Szűts István Gergely, veszprémi főlevéltárost. Előbbi főként az írásos források alkalmazásáról beszélt, bemutatva azokat az online oldalakat, amelyek szóba jöhetnek egy-egy kutatás során.
András Ferenc, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója
Természetesen nem csupán arról az anyaggyűjtésről beszélünk, amely adott esetben egy disszertáció megírásához szükséges, hanem saját családunk múltját is felfedezhetjük, hiszen onnantól kezdve, hogy oklevelek, hagyatéki ügyek fellelhetők, sőt, dátumokra és nevekre is rá lehet keresni, szinte dokumentálva van a múltunk. Az írásos és képes források mellett Czetz Balázs bemutatta a Hungaricana közgyűjteményi portált is, melyben végig követhetjük például Budapest változásait a 18. század végétől a 20. század közepéig.
Czetz Balázs
Szűts István Gergely főként a vizuális források rejtelmeibe avatta be a hallgatókat, így képeslapokat, fotókat, sőt, sportigazolványokat mutatott bizonyos adatbázisokból. Szűts kutatási területe egyébként a Herendi Porcelánmanufaktúra története, amelyből doktori disszertációját is írta. Mint mondta, nemzetközi adatbázisokat vizsgálva tudott még közelebb kerülni az témához.
Amikor megkérdeztük, hogy a dokumentálások során mi a helyzet a személyiségjogokkal, a következőket mondta: „bizonyos törvények szabályozzák a születéssel, a házassággal és a halálozással kapcsolatos dokumentumkiadást, hiszen a személyiségjogok védelme miatt megjelenik az anonimizálás. Ezt vizsgálva főként a második világháborút követő évek jelenthetnek problémát, hiszen itt még lehetnek érintettek.”.
Kérdésünkre elmondta, ma jórészt az idősebb korosztály vág bele családja történetének felkutatásába, és egyre jobban értenek a számítógépekhez, így nem a hagyományos módszer alapján kutatnak, ahogy régen, amikor az ember vonatra szállt, és napokat ült a levéltárban.
Szűts különösen fontosnak tartja az online kutatás oktatását, hiszen a fiataloknak tudniuk kell, hogyan lehet elmélyülni a digitális kutatásban, és, milyen forrásokhoz nyúlhatnak. Elmesélte azt is, ő maga nem kutatja kimondottan családfáját, noha egykor elkezdte nyomozni az egyik – szekszárdi – ágának gyökereit, így megtudta, hogy szegről-végről rokona Babits Mihálynak.
