A minap érkezett egy csomagom, pedig nem vártam küldeményt. Pontosabban derengett körülbelül másfél héttel ezelőttről egy kínai rendelés emlékképe, de ezek más esetekben a feledés homályába vesznek, amikor pedig bő 1-2 hónap után megérkeznek, a nem várt meglepetés örömével töltenek el.
Most viszont rekordidő alatt megérkezett az a kabát, amivel sok millió embertársammal együtt a kínai gazdaságot támogattam, én pedig hozzájutottam egy megkérdőjelezhetően jó minőségű, ámde olcsó átmeneti dzsekihez.
Bár a tényeken nem változtat, így sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi az oka annak, hogy egy földrésszel távolabbról ennyi idő alatt megérkezett a rendelésem. Aztán beugrott egy elmélet!
A koronavírussal kapcsolatos konteókból Sárga-folyót lehetne rekeszteni, de aztán találkoztam azokkal a gazdasági statisztikákkal, amelyek azt taglalják, hogy mekkora mértékben estek vissza a kínai rendelések szerte a világban.
Kicsi, olcsó, ám koronavírussal fertőzött – ez az elmélet lett a központi direktíva az átlagembereknél.
Hiába adnak ki nyilatkozatokat a WHO-nál, vagy az országos tisztifőorvos, miszerint a vírus nem élne túl egy tengerentúli utazást, ami Kínából érkezik, az márpedig fertőző!
A fővárosban több olcsó árukra szakosodott üzlet is kénytelen volt kirakni egy táblát a bejáratra, miszerint nem kínaiak, vietnámiak vezetik a boltot. Eközben pedig a veszprémi kínai étteremben a déli csúcsidőben alig van aki sorban áll.
Megszokott kép egy budapesti kínai (?) üzlet előtt (fotó: Marjai János/24.hu)
Nem úgy egy közeli élelmiszerboltban, ahol egy ázsiai középkorú férfi áll kettővel előttem sorban. Közvetlenül mögötte a hölgy óvatosan, tyúklépésben araszol hátra, miközben gondosan figyel arra, hogy a szalagon is távol tartsa a saját termékeit a férfiétól.
Nem bírom tovább, a torkomból hangos köhögés szakad fel, hiába, az új kabát még túl vékony volt ehhez az időjáráshoz.
A hölgy két tűz közé került, előtte egy vélhetően koronavírusos ázsiai, mögötte pedig egy gyanúsan koronavírusos európai.
Az ázsiai férfit azóta láttam egyszer a Kossuth utcán sétálni, nem tűnt betegnek. Köszönöm, én is jobban vagyok.
