A 2018 őszén, a Kulturális Örökség Európai Évének keretében indult és 2020. augusztus 31-én záruló projekt célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az európai nemzetek által létrehozott kulturális értékekre, legyen szó épített vagy szellemi örökségről, hagyományokról vagy érdekes életutakról. A program kifejezetten a fiatalokat célozta meg öt résztvevő országban, illetve városban: Veszprémben, Eisenstadtban (Ausztria), Tartuban (Észtország), Saint Omerben (Franciaország) és Lendván (Szlovénia). A partnerek delegáltjaikkal többek között kulturális örökséghez kapcsolódó rendezvényeken vehettek részt egymás városaiban, amihez összesen 148.680 € vissza nem térítendő támogatásban részesültek.
Mivel a projekt hamarosan a végéhez közeledik, kíváncsiak voltunk a fiatalok tapasztalataira, amiről három veszprémi diákkal beszélgettünk: Samu Lucával (17 éves, Veszprémben él, a Lovassy László Gimnázium tanulója, mérnöki képzésben szeretne továbbtanulni), Simon Noellel (19 éves, Veszprémben él, a Lovassy László Gimnázium tanulója, 2017 decembere és 2020 februárja között a VEDIÖK elnöke, jövőre a Manchesteri Egyetemen fog politológiát és nemzetközi tanulmányokat tanulni) és Somlai Rózával (17 éves, Ajkán lakik, a Vetési Gimnázium tanulója, diplomata szeretne lenni).
A fiatalok elmondása szerint a projekttel az iskolán, illetve a VEDIÖK-ön keresztül találkoztak, a részvételben pedig elsősorban az utazás, a nyelvtanulás, a különböző kultúrák megismerésének lehetősége, a látókörük szélesítése motiválta őket. Noel egyébként már több EU-s programon is részt vett, de ennyire egyedi és kifejezetten a kulturális és szellemi örökségre koncentráló projekttel még nem találkozott, ezért is vonzotta, hogy egy új oldalát ismerje meg az európai integritási programoknak. Rózit alapvetően rendkívül érdekli a régi épületek kulturális célú újrahasznosítása, például hogy miként lehet üzemeltetni egy fiataloknak szóló kávézót egy reneszánsz épületben, ennek a gondolatnak a kibontására pedig a projekt is lehetőséget adott, míg Luca szerint egy ilyen program arra is nagyon jó, hogy felfedezzük az egyes nemzetek közötti hasonlóságokat és különbségeket.
Azt mondják, a program maximálisan hozta az elvárásaikat, az egyes projektelemek pedig rendkívül érdekesek voltak. A fiatalok feladatai között szerepelt egy Európai Unióval kapcsolatos kérdőív kitöltése, részt vehettek a partnervárosokban, valamint Passauban megrendezett ENriCH projekttalálkozókon, valamint egy kreatív várostérképet is készítettek a helyi értékekről. Rózi számára az egyik legérdekesebb pont egyértelműen a volt és leendő Európa Kulturális Fővárosokkal és delegáltjaikkal való találkozás volt. Ő például Tartuban járt, és rendkívül izgalmas volt látni, hogyan állnak hozzá az észtek mind a kulturális örökségükhöz, mint az EKF-hez, mi az, amit ott megvan és Veszprémből hiányzik, és mi az, amiben viszont Veszprém erősebb. „Építészetben, a fiataloknak szóló helyszínekben, rendezvényekben erősebbek az észtek, de az ő kultúrájuk, infrastruktúrájuk ezt teszi lehetővé. Nálunk nyilván más a helyzet” – meséli.
Luca szerint viszont veszprémiként mi is büszkék lehetünk magunkra: „Minden külföldi, aki itt járt Veszprémben, csupa pozitívumot említett a városról. Például, hogy milyen szép zöld a város, mennyi erdő van, és milyen jó, hogy ilyen hegyes-dombos, mert így mindenhonnan gyönyörű kilátás nyílik. Nekem veszprémiként ez fel se tűnt, de azóta más szemmel tudok nézni a városra.”
Noel szerint az is nagyon jó volt, hogy a találkozókon különböző tippekkel is szolgálhattak egymásnak a fiatalok, miként lehetne hasznosítani az alulreprezentált helyeket. „Én Eisenstadtban, Lendván és Saint Omerben voltam, és mindegyik helyen egy-egy kulturális téma köré húzták fel a programokat. A franciákét külön kiemelném, mert mind természeti, mind történelmi, mind építészeti szempontból nagyon érdekes programot építettek fel, és sikerült úgy bemutatniuk a városukat, amivel a mi fantáziánkat is megmozgatták. Az egyik feladat során például romos, csak műemlékként hasznosított épületeket kellett felkeresnünk és ötletet adnunk, hogyan használnánk, hogy az a fiataloknak is érdekes legyen. Mi a St Bernard templom jakobinus forradalom után megmaradt romjaival foglalkoztunk, ami nagyon szép épület, és egy kulturális tér kialakítására, koncertekhez, játékokhoz, korcsolyapálya kialakításához ideális lenne. Úgy láttuk, tetszett is az ötletünk a franciáknak” – meséli.
Hozzáteszi, már csak azért is jó volt a projekt, mert rajta keresztül a résztvevők valóban megismertethették egymással a városaikat, kicsit jobban elhelyezhették őket Európában, megmutatva, hogy nem csak a nagy világvárosok rendelkeznek érdekes kulturális örökséggel. „Veszprém nagy múlttal rendelkezik, hiszen az államalapításban is fontos szerepet töltött be, és ezzel szerintem a testvérvárosaink tisztában is vannak, európai szinten sem ismeretlen a neve. Ettől függetlenül a résztvevő fiatalok azért előzetesen keveset tudtak a városról, igaz, ez fordítva is így volt. A városlátogatásokon viszont rengeteg hasznos információt tanultunk egymásról.”
De nagyon jó tapasztalat volt elkészíteni az angol nyelvű, kreatív veszprémi várostérképet is. Ennek részeként először egy-egy, a helyi kulturális életben meghatározó veszprémivel, a családdal beszélgettek arról, hogy ők mit emelnének ki a városból, vagy éppen mi vonzotta vissza őket külföldről Veszprémbe, milyen kevésbé ismert érdekességek köthetők egy-egy utcához, vagy hogyan hozták létre vállalkozásukat egy régi épületből. A hallottak alapján aztán a fiatalok elkészítették a térképet, de a már jól ismert kulturális örökségi helyszínek és értékek mellett igyekeztek direkt olyan pontokat is megemlíteni a térképen, amelyek ugyan egyelőre kevésbé ismertek, számukra mégis kedves emléket jelentenek, vagy izgalmas színfoltjai lehetnek a helyi kultúrának, és amelyek egy ide látogató külföldi család fiatalabb tagjainak is élvezetesek lehetnek. Ezzel pedig helyesen arra is rámutattak, hogy kulturális, szellemi örökségünk nemcsak a múltban gyökerezhet, de a jelenben is folyamatosan gazdagítjuk, néha épp a kultúrák találkozásának köszönhetően. Így került fel a térképre például a Tarkaplacc, egy fiatal lány horgolmányokra építő vállalkozása, Rozi gofrizója, a Papírváros kilátója vagy éppen a Csacska Macska Csecse Becse kávézó.
Rózi, Luca és Noel személyes tippjei a Fricska, a Völgy Fagyizó és az Oliva voltak, elsősorban azért, mert kedves családi, baráti emlékek kötik őket a helyekhez, minőségi időt tudnak eltölteni ott, másrészt a szolgáltatás is magas minőséget képvisel. „A Völgy fagyizóban például nagyon szeretem, hogy családi vállalkozásként működik, mindig figyelnek rád a kiszolgálásnál, folyamatosan új, izgalmas ízekkel állnak elő, valóban kézműves fagyikat készítenek és például a laktózérzékenyekre, cukorbetegekre is gondolnak” – magyarázza Luca. De hasonló tapasztalatokról számol be Noel is az Oliva kapcsán, az ottani ételekre vonatkozóan.
És akárcsak a városlátogatások esetében, a kreatív térkép is hozzájárul ahhoz, hogy Veszprém még hatékonyabban érvényesülhessen Európában. „A vár és környéke, a völgy, illetve maga a város elhelyezkedése révén most is nagy vonzerőt jelent, hiszen lehet itt és a környéken túrázni, nyáron fürdeni, hajókázni. Ez a projekt azért is volt hasznos, mert hozzájárulhat a terület további fejlesztéséhez, a térkép pedig talán több turistát inspirál majd arra, hogy a balatoni üdülés során Veszprémet is meglátogassák” – mondja Luca.
Úgy látják, időnként azért majd érdemes lenne aktualizálni a térképet, hiszen mióta összeállították, jöttek létre új helyek, amik felkerülhetnének rá, míg mások sajnos bezártak, 2023-ra pedig biztos sok mindennel gazdagodik a város. Bár ők úgy vélik, Veszprém méreteihez, lehetőségeihez képest alapvetően most is jó kulturális lehetőségekkel rendelkezik, így nem feltétlenül újdonságok tömkelegére lenne szükség, hanem arra, hogy felismerjük a már meglévő dolgok értékét.
Persze jó lenne egy olyan belvárosi kávézó, ahol minden korosztály megtalálja a helyét, fejleszteni a Haszkovót, jobban kihasználni a parkjait, a könyvtárat, a fiatalok számára is vonzóvá tenni a Laczkó Dezső Múzeumot fotó- vagy kortárs képzőművészeti kiállításokkal, a helytörténet, a helyi szokások izgalmas, interaktív bemutatásával, mert ezt most nagy hiányosságnak érzik. A Haszkovó utcabútorait és a 12 fal kiállítást például zseniálisnak találták – utóbbi ráadásul a közösségi média révén a turistákat is vonzotta –, de el tudnák képzelni azt is, hogy a város egy kijelölt pontján teret adnának a graffitiseknek, vagy egy tűzfalra felfestenék Veszprém térképét a látványosságokkal, ami a szép látvány mellett az ideérkezőknek útmutató is lenne.
De a legfontosabb az lenne, hogy elfelejtsük a sztereotípiákat, és úgy lássuk magunkat, ahogy az ideérkezők is: egy élhető, gazdag kultúrájú, érdekes városnak. Ebben remélhetőleg az ENriCH projekt is segített. A fiatalok mindenesetre nagyon pozitívan gondolnak vissza a projektre, és örömmel ajánlják kortársaiknak is, de maguk is szívesen részt vennének még hasonlóban. Nemcsak az utazások és a friss külföldi barátságok miatt, hanem azért is, mert elméleti, „mi lenne ha” eszmefuttatások helyett végre egy olyan projektben vehettek részt, ahol meglévő alapokra építkezve tudtak létrehozni egy kézzelfogható, prémium terméket.
