2020. június 5. // Fatime névnap

Miért olvassunk mesét felnőttként is?

Mentálisan sokkal egészségesebbek és boldogabbak lehetünk, ha időnként fellapozunk néhány régi népmesét.

Jóval azelőtt, hogy a Grimm-népmesék a Walt Disney birtokába kerültek és az emberek fejében a csillámporos happy end szinonimájává váltak volna, a történetek sokkal félelmetesebbek és erőszakosabbak voltak, és a felnőttek egymást szórakoztatták velük. Tulajdonképpen ez a szórakoztatás, sötét mesékkel, még ma is zajlik: Neil Gaiman Tükör és füst című novellagyűjteményének történetei például, az Óceán az út végén című regénye vagy akár a barátibb hangulatú Csillagpor valójában nem mások, mint mesék, csak éppen nem így hívjuk őket, hanem fantasy-nak.

Valahogy a meséket a gyermekkorral kötjük össze és úgy gondoljuk, felnőttként – ha csak nem vagyunk szülők – semmi keresnivalójuk a könyvespolcunkon. Pedig azok, már a fenti történelmi adatból kiindulva is, egyáltalán nem csak a kicsik olvasmányai lehetnek.

Nem csak a gyerekek műfaja lehet a meseNem csak a gyerekek műfaja lehet a mese

Az elmúlt években jó néhány fórumon elkezdtek már beszélni arról, hogy a meséknek, és kifejezetten a meseolvasásnak rendkívül pozitív pszichológiai hatása van a szellemi fejlődésünkre és a mentális egészségünkre: az ember alapvető történetéhséggel születik, az agyunk pedig arra van programozva, hogy történetekből tanuljunk. (Gondoljunk csak bele: amikor azt mondjuk, tanulj a másik kárán, akkor is erre utalunk.) De a mesék nemcsak az elménkre hatnak, hanem a pszichénkre is: feszültséget és szorongást oldanak, megnyugtatnak, és sokkal bizakodóbbá tesznek a saját jövőnkkel kapcsolatban. A tapasztalatok pedig azt mutatják, ezek a pozitív hatások nemcsak a gyerekeknél figyelhetők meg, hanem a felnőtteknél is.

Boldizsár Ildikó meseterapeuta régóta vallja: mentálisan sokkal egészségesebbek lennénk, ha az újkor előtti, közösségi mesemondás hagyománya még ma is élne. Szerinte ugyanis a mesék valójában útmutatók, tudásbázisok, amelyek tartalmazzák azokat a kódokat, amelyekkel jobb emberekké válhatunk, nehéz helyzetben is talpon maradhatunk és boldogabb életet élhetünk. Nem véletlenül használták a meseterápiát a hindu orvoslásban már az egészen korai időkben, több mint 25 évvel ezelőtt pedig Boldizsár is kifejlesztette saját meseterápiás módszerét, amely arra az elvre épül, miszerint a személyes életesemények mitikus feldolgozásával megteremthetjük a boldogabb és kiegyensúlyozottabb emberré válás feltételeit.

Fotók: Unsplash, PexelsFotók: Unsplash, Pexels

Boldizsár szerint „a mesék azt állítják, hogy mindazt, ami a világban vagy bennünk rosszul működik, meg lehet változtatni. A mese képes megszüntetni a problémákból keletkező káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Nem elég azonban megtalálni a „saját mesénket”, meg is kell érteni, és a változások szolgálatába kell állítani a felismeréseket. A mesék legfontosabb szervezőeleme a rend – a meseterápia is pontosan erre épül”áll honlapján.

Vagyis, bár a népmesékben a hősöknek gyakran rengeteg megpróbáltatáson kell keresztülmenniük az útjuk során, miután kiállták a próbákat, elnyerik méltó jutalmukat.

Mondhatjuk persze, hogy ez egy roppant szép, ám naiv gondolat, mert a való világ egyáltalán nem így működik, a dolgok nem olyan fekete-fehérek, mint a mesékben és az sem törvényszerű, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát. Ez azonban téves és kissé cinikus gondolat. Egyrészt, mert a meseterápia lényege nem az, hogy szó szerint vegyük a meséket, és nem is az, hogy univerzálisnak tekintsük őket. Éppen ellenkezőleg: a meseterápia célja, hogy adott mesén, illetve annak egyik elemén keresztül segítsen rávilágítani a problémás élethelyzetre és kulcsot adjon ahhoz, hogyan tudunk továbblépni. A történetekben mindig van egy példa és egy ellenpélda, ami megmutatja, milyen az, amikor jól csinálsz valamit, és milyen, amikor nem. Az persze, hogy ezek melyik elemei a mesének és egyáltalán kinek melyik mese lehet releváns az életében, mindig egyénfüggő, így mindenkinek mást adhat a mese.

Mondok példát is. Hamupipőke történetéből klasszikusan az marad meg, hogy a szépség párosulhat gonoszsággal is, és csak a jó és jámbor lény nyerheti el a herceg szívét, ugye? Na de vajon Hamupipőkéből valaha is hercegné lenne-e, ha a mese végén nagy nehezen nem merészkedne elő? Hamupipőke bizony a mese nagy részében hagyja magát elnyomni és megalázni, és elmenekül, márpedig ez az életben tényleg nem sok jóhoz vezet. Vagy vegyük Piroska és a farkas történetét! A számos változatot megélt klasszikus lényege minden esetben ugyanaz: fogadj szót és ne állj szóba idegenekkel. Pedig a mesének ennél jóval több tanulsága is van. Például az, hogy Piroskának meg kell tanulnia, előbb a kötelességét kell elvégeznie, majd utána csatangolhat az erdőben és szedhet virágokat, különben jól pórul járhat. Mintha csak a felnőtt lét egyik alapvetését hallanánk, nem igaz?

És éppen ez a lényeg. A meseolvasás nemcsak azért hasznos, mert biztonságos terepen mutatják meg, hogy a legfélelmetesebb helyzetből is van kivezető út (és éppen ezért feszültségoldók), hanem mert felkészítenek az életre is és hozzásegítenek a felnőtté váláshoz. Mert tulajdonképpen, megnézve a mesék szerkezetét, azok mind a felnőtté avatás rítusára építenek. Megmutatják, hogyan tud egy fiatal a saját útjára élni, a szülők támogatása nélkül elboldogulni, melyek azok a készségek és tulajdonságok (leleményesség, bátorság, felelősségvállalás stb.), amelyekre szüksége lehet a célhoz vezető úton.

Ja, hogy ez megint csak a gyerekeknek lehet hasznos? Ugyan, dehogy! Óriási különbség van a között, hogy valaki felnőtt papíron, meg hogy tényleg úgy is viselkedik. Az életkornak igazából semmi köze a valódi felnőttséghez – őszintén, sokszor nemcsak a képességeink hiányoznak hozzá, de definiálni se tudjuk, mit is jelent az pontosan. Boldizsár Ildikó szerint a mesék ezt is megmondják: „akkortól vagy felnőtt, amikor el tudsz köteleződni saját magad mellett – nem pedig a másik mellett! A mesehős mindig maga mellé áll, amikor leválik a szüleiről, és elindul otthonról.”

Szóval, a mesék valójában tükröt tartanak nekünk, és tele vannak rengeteg olyan tanulsággal és tanáccsal, amelyeket 10 éves kor felett, akár 40 pluszosként sem árt levonni és megfogadni.

„A tündérmesék nagyon is igazak: nemcsak mert arra tanítanak, hogy sárkányok igenis vannak, hanem mert arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni.” (G. K. Chesterton)

Bertalan Melinda

További cikkek

3 lélegzetelállító kaland a nyárra
3 lélegzetelállító kaland a nyárra
A Magyar Turisztikai Ügynökség felmérése szerint idén nyáron még akkor is inkább a belföldi turizmus mellett döntünk, ha a járvány csendesedésével egyetemben egyre több külföldi ország teszi lehetővé a beutazást. Magyarország egyik legszebb régiójában élve biztosak is lehetünk benne, hogy idehaza is bőven találni felfedeznivalót, de ha még nincs tippetek, mit csináljatok a nyaralás alatt, mutatunk három felejthetetlen kalandot.
A nap, amikor egy számítógép novellát írt
A nap, amikor egy számítógép novellát írt
Bár a Skynet még nem ébredt a tudatára, gyakorlatilag külön-külön már léteznek azok a robotok, amelyek könnyedén felveszik a versenyt az emberekkel egy-egy területen, akár még a kultúrán belül is. Nemrég novellát írt egy mesterséges intelligencia.
Miért mindig az kell, amit nem kaphatunk meg?
Miért mindig az kell, amit nem kaphatunk meg?
A szomszéd kertje mindig zöldebb – nem véletlenül született ez a mondás. De miért van az, hogy a legtöbbször nem vagyunk elégedettek azzal, amink van és szebbre, jobbra, többre vágyunk?
A bolygó-fotók szuperkupáját a Bahamák nyerte
A bolygó-fotók szuperkupáját a Bahamák nyerte
Óceán, homok és Bahamák. A Nasa Earth Observatory kieséses rendszerben szavaztatta meg a főként Földről készült felvételeket.
A nő, aki megváltoztatta az életemet
A nő, aki megváltoztatta az életemet
Avagy öt hiba, amit ne kövess el, ha egy angol buldog az „élettársad”.
2020. június 5. // Fatime névnap