Azok, akik anno a focistaberkekben ismerkedtek meg Marosvölgyi Tamással, bizonyára egy életre megjegyezték a kézfogást, amely „térdre rogyasztotta” őket. Viccet félretéve: az egykor az NB III-as Veszprémnél és az NB II-es Hévíznél is megforduló csatár, miután a helyi élvonalbeli futsalcsapatban is lehúzott egy idényt, 2012-ben más feladatok elé nézett:
mára már nyolcadik éve, hogy a Veszprémi Torna Club elnöke.
Közel tíz év eltelt már, mióta átvettem az egyesület vezetését. Hosszú időnek tűnhet, de mégis olyan, mintha csak elillant volna. Úgy gondolom, hogy mindez a gyermekek érdeme: ez idő alatt több mint ezren megfordultak nálunk, de vannak olyanok is, akik akkor érkeztek, amikor én, mégis a mai napig idejárnak!
– mutatott rá közösségük erejére Marosvölgyi Tamás.
Akik betérnek hozzánk, lehetnek még óvodások, de akár középiskolások is, ha szeretik, tisztelik egymást és a torna sportágát, akkor nálunk biztosan megtalálják a boldogságukat. Legyen szó hobbi-, vagy versenyszintről, itt mindenkinek volt és lesz is helye: nem nézzük, hogy a gyermek milyen alkatú, hiszünk mindannyiukban. Cserébe pedig a gyermekek is felszabadulnak, barátságokat kötnek, szinte szárnyalnak szaltó közben a levegőben... Az egyetlen valódi célunk örömet szerezni, vidámságot vinni a nálunk fejlődő gyermekek és szüleik életébe
– hangsúlyozta.
Portálunk kérdésére, hogy ez a fajta hitvallás az évek alatt mit eredményezett, a sportvezető elmondta, csupán annyit, hogy a szülőktől nem egyszer hallhatta már, hogy a kicsik eképp fogadják őket az edzéseket követően:
"Anya, apa, nekem ez az életem, én ezt szeretném csinálni!"
Elgondolkodtató, hogy egy hozzáállás micsoda motiváló erővel szolgálhat, nem igaz? Marosvölgyi szerint azonban ehhez az is elengedhetetlen, hogy a gyermekek egymás között példaképekre leljenek.
A valódi húzóerő számukra egymás jelenléte: a koronavírus-járvány kezdetén több mint kétszáz gyermek járt nálunk nap mint nap
– árulta el Tamás, majd hozzátette: az egészség megóvása természetesen számukra is elsődleges volt: március 16-án bezárták a termet. Csüggedni azonban semmi okuk.
Hála Istennek nagyon stabil szülői közösséggel rendelkezünk, így közös erővel szinte minden házhoz tudtunk kivinni a saját szereinkből zsámolyokat, vagy éppen gerendákat, melyeken a gyerekek így otthon is elvégezhetik az edzőink által bemutatott és később ellenőrzésre is kerülő feladatokat.
Mint ismert, a tavalyi évben jubileumot, fennállása 50. évét ünneplő egyesület decemberi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a Városi Stadion beruházássorozatának első lépéseként – a Magyar Torna Szövetség támogatásával – hamarosan új otthonába költözhet a klub.
Mivel hétfő óta a tervezett terület, a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétika Club (VEDAC) dobópályája már hivatalosan is építési területté vállt, megkérdeztük, van-e arról pontos információ, hogy várhatóan mikor kezdődnek meg a munkálatok. Nos, az elnök szerint, ha minden a tervek szerint alakul, akkor már nyáron megkezdődhet a csarnok építése.
Marosvölgyi köszönetét fejezte ki a klub vezetői és szakmai stábja felé, illetve a Magyar Torna Szövetség mellett a veszprémi önkormányzat irányába is. Úgy fogalmazott, hogy előbbiek összetartása, illetve utóbbiak támogatása nélkül az egyesületek szinte nem is létezhetne.
Ahogyan mi is, a gyerekek már éppúgy várják, hogy ismét fellendülhessen a sportvilág! Ők bajnokok szeretnének lenni, mi pedig bajnokokat szeretnénk nevelni!
– zárta.
