2020. december 5.
//
Vilma névnap

670 éves beszámoló a járványról

Magyarországot szerencsére megkímélte a koronavírus, Olaszországban azonban történelmi pusztítást végzett. Néhány hete még döbbenten figyeltük a híradásokat, pedig a covid-19 még így is szelídebb volt, mint a 14. század nagy pestisjárványa Itáliában. Ha viszont elolvassuk egy korabeli szemtanú beszámolóját, sok párhuzamot felfedezhetünk.

A nagy pestisjárvány idején játszódik Giovanni Boccaccio 1348 és 1353 között, a kórság évei alatt írt, de csak több mint egy évszázaddal a halála után kiadott novelláskötete, a Dekameron. 

Kerettörténete szerint tíz fiatal elzárkózik egy vidéki házban, mai kifejezéssel élve önkéntes karanténba vonul. Esténként mindegyikük elmond egy történetet egy előre megszabott témában: tíz nap alatt száz történet hangzik el, ezek gyűjteménye a Dekameron. 

'A városi biztosok a sok szennytől megtisztították a várost' (Fotó: MTI)'A városi biztosok a sok szennytől megtisztították a várost' (Fotó: MTI)

Boccaccio hosszas beszámolóvak kezdi a művét, melyben szemtanúként és túlélőként leírja, hogyan érte el Firenzét a pestis, ami “alig néhány esztendővel annak előtte bukkant fel a keleti országokban, s minekutána ottan rengeteg embert elpusztított, feltarthatatlanul harapódzott egy helyről a másra, s nyomorúságunkra a Nyugaton is elterjedt.” A hatóságok igyekeztek gátat szabni a járvány terjedésének, a “városi biztosok a sok szennytől megtisztították a várost, megtiltották, hogy oda bárminémű beteg ember betegye a lábát, s bőven osztogatták a jó tanácsokat az egészség megóvására”. 

'Bőven osztogatták a jó tanácsokat az egészség megóvására' (fotó: MTI)'Bőven osztogatták a jó tanácsokat az egészség megóvására' (fotó: MTI)

Leírja, hogy kór terjedésével egyre több kuruzsló jelent meg, “kik soha életökben nem tanulták a gyógyítás tudományát”, és félrekezelték a betegeket, akik közül sokan teljesen tünetmentesek maradtak egészen a halálukig. Bocaccio arról is beszámol, hogy “nem csupán a betegekkel való beszélgetés vagy érintkezés származtatta át az egészségesekre a betegséget vagy a tömeghalál csíráját, hanem kiderült, hogy a ruháknak vagy bármely más tárgynak az érintése, mit ím ez betegek érintettek avagy használtak, ezzel a betegséggel fertőzi azt, aki hozzányúl.”

Az emberek különböző módon reagáltak. Voltak, akik “mindenki mástól visszavonultan élték napjaikat; összegyülekeztek és bezárkóztak ama házakba, melyekben nem volt beteg, s élvezték a legfinomabb ételeket és a legpompásabb borokat, de igen mértékletesen és mindennémű kicsapongás nélkül; nem álltak szóba senkivel”, míg mások “éjjel és nappal hol egyik, hol másik kocsmába mentek, telhetetlenül és mértéktelenül ittak”. Megjelentek a fosztogatók, akik dőzsölhettek a betegség elől fejvesztve, minden értéküket hátrahagyva menekülők otthonaiban.

“A rokonok vagy soha, vagy csak nagy ritkán látogatták egymást, akkor is tisztes távolból”. 

A szerző tragikus képet fest a társadalomról: ha valaki megbetegedett, a családja sorsára hagyta, elmenekült, “nagyon sokan voltak, kik tanúk nélkül költöztek el ez árnyékvilágból”, és “sokan meghaltak, kik talán megmenekedtek volna, ha segítettek volna rajtok: éspedig részben a megfelelő ápolás hiánya miatt”. A korabeli temetési szertartások elmaradtak, “a papok aztán nem bajlódtak a túlságosan hosszú és ünnepélyes szertartással, hanem a sírásók segítségével leeresztették a halottat az első sírba, melyet üresen leltek.”  

'Hatalmas gödröket ástak, melyekbe százával bocsátották le az újabb halottakat' (fotó: AP)'Hatalmas gödröket ástak, melyekbe százával bocsátották le az újabb halottakat' (fotó: AP)

Mivelhogy a fent mondott rengeteg halott eltemetésére, melyekkel naponta és szinte minden órában elárasztották a templomokat, nem volt elegendő a temetők szent földje, különösen, ha régi szokás szerint mindegyiknek külön helyet akartak volna adni, a templomok melletti cintermek helyett, melyek már zsúfolva voltak, hatalmas gödröket ástak, melyekbe százával bocsátották le az újabb halottakat; ezekben aztán rétegekben egymásra halmozták őket, mint ahogy a hajóban berakják az árukat, kevéske földet hánytak rájok, mindaddig, mígnem a gödör színig betelt.”

A bevezetés után aztán Boccaccio már nem foglalkozik a járvánnyal, száz novellájában tükröt tart a kornak, történeteit átjárja a humor, az életöröm, és nem egyszer pajzán részletekkel szórakoztatja az olvasót. Az önkéntes karanténban pont olyan történetek hangzanak el, amilyeneket ma is mesélne egymásnak tíz fiatal, ha másfél hétre összezárnánk őket. A kor és a kór változott, de az emberi természet semmit.

Ajánlott olvasmány otthonmaradáshoz, ráadásul az egész ingyenesen elérhető az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában, ezen a linken.

Söge

További cikkek

Új darabot próbál a Petőfi Színház
Új darabot próbál a Petőfi Színház
Az előzetes tervek szerint – teljes biztonságban – elindult a Petőfi Színház következő nagyszínházi bemutatójának, Bródy Sándor: A tanítónő c. drámájának olvasópróbája.
Országos tisztifőorvos: decemberre várható a második hullám tetőzése
Országos tisztifőorvos: decemberre várható a második hullám tetőzése
Szakemberek szerint decemberre várható a koronavírus-járvány második hullámának tetőzése - mondta az országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs csütörtöki online sajtótájékoztatóján.
Országos kórházfőparancsnok: nincs olyan kapacitáshiány, amely hátráltatná a védekezést
Országos kórházfőparancsnok: nincs olyan kapacitáshiány, amely hátráltatná a védekezést
Nincs olyan kapacitás-, technikai vagy védőeszközhiány az egészségügyi intézményekben, amely hátráltatná a védekezést - mondta Halmosi Zsolt országos kórházfőparancsnok az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának csütörtöki ülésén.
Tovább nőtt a halálozás: 182 áldozat szerdán
Tovább nőtt a halálozás: 182 áldozat szerdán
Jövő héten dönt a kormány a karácsonyról
Jövő héten dönt a kormány a karácsonyról
Jövő héten lejárnak a harminc napra hozott intézkedések, hogy utána és a karácsonyi időszakban milyen szabályok lesznek érvényben, arról jövő héten döntenek.