Tősgyökeres veszprémi, a sportot egyaránt tisztelő és űző családból származom. Nagypapám, Kun László az idén harmincadik születésnapját ünneplő Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club (VEDAC) alapító tagja volt, míg a szüleim versenyeztek, edzősködtek az egyesületnél. Ennek ellenére engem mégis a csapatjáték, a labda vonzott inkább. Óvodás koromban, a Veszprémi Foci Centrum kötelékében ismerkedtem meg a focival, azóta űzöm szeretettel
– kisebb múltidézéssel kezdte a beszélgetést a labdarúgó, akit az ország vezető sportportálja egykor a magyar válogatott csapatkapitányához hasonlított.
Nem hiába, hiszen Kun Bertalan a VFC USE kötelékéből, Kelemen Miklós és Kozma Csaba kezei alól már tizenkét éves korában kikerült Hollandiába, ugyanis a PSV Eindhoven (Dzsudzsák Balázs egykori klubja) már akkoriban felfigyelt tehetségére. Berci hangsúlyozta, nem felejti el honnan indult, mindig is hálás lesz veszprémi edzőinek, akik egyengették útját a kezdetek kezdetén.
A Hollandiában töltött időszakom tartalmas és szép volt. Rengeteget tanulhattam: a szamárlétrát az U13-as együttestől egészen az utolsó fokig végigjártam. Tizenhat éves koromban megkaptam az első profi szerződésemet, amelyet később meg is hosszabbítottak. Sőt, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tavalyi évben a holland felnőtt másodosztályú bajnokságban, a PSV második csapatában szerepelhettem, amelynek bajnoki bronzéreméhez még egy góllal is hozzájárulhattam. Dacára annak, hogy középpályás helyett az elmúlt idényben balhátvédet játszottam
– folytatta a ballábas labdarúgó, aki külföldi pályafutásával párhuzamosan a magyar korosztályos-válogatottakat is végigjárta. Akárcsak Tóth Bence és Kiliti Róbert, akikről ugyancsak nem feledkezett meg a húszéves tehetség.
„Közös veszprémi műhelyből” származunk. Az akkori korosztály igencsak ígéretesnek bizonyult, ezt bizonyítja, hogy Bence már az élvonal mellett a Videoton színeiben az élvonalban is bemutatkozhatott, míg Robi alapembere lett a VLS Veszprémnek".
Mint megtudtuk, huszonhét fordulóból huszonkettőben többnyire kezdőként lépett pályára, azonban nem azon a poszton, amelyben igazán otthonosan mozog. Hiába sikerült tavaly balhátvéd pozícióban holland korosztályos-válogatott csapattársát is kiszorítania a csapatból, Berci új kihívásokra vágyott, illetve szeretett volna visszakerülni a középpályára, vagy a szélekre, hogy oroszlánrészt vállalhasson a gólszerzésekben.
„Anyanyelvi szinten beszélek hollandul, ezen a nyelven, ott érettségiztem, sőt, még egy edzőképzésbe is belevágtam: egykor majd szeretném visszaadni a fiataloknak azt, amit én is megkaptam. Volt időszak, hogy az egész családom kint élt velem, így mondhatom, hogy már szinte a második otthonom Hollandia. Mégis úgy éreztem, hogy ideje váltani, ezért új lehetőségek elé néztem".
Sokáig úgy tűnt, hogy Coca (ahogy a családja és a barátai hívják) a felvidéki Dunaszerdahely együtteséhez igazol. A 2019/2020-as évadra való hetekig tartó felkészülést el is végezte a gárdánál, átesett az orvosi vizsgálaton, már mezszámot is választott magának. Azonban a PSV-hez élő szerződés kötötte, a DAC pedig sajnos nem tudta kifizetni a nevelési költésget érte. Ekkor született meg Berciben a döntés:
hazatér, és küzd érte, hogy egyszer a magyar élvonalban játszhasson.
Mindez majdnem hamarabb valósággá vált, mint azt bárki is gondolta volna, hiszen a felvidéki kaland után a magyar fővárosban, az Újpest egyesületénél folytatta felkészülését, ahol a vezetők szintén mutattak érdeklődést az irányába. A lila-fehérek azonban nem voltak hajlandóak a kivásárlási árát rögzíteni a szerződésben.
Azt tudni kell, hogy a szerződésem 2019. június 30-ig tartott, azonban a menedzserem írásban nem jelezte, hogy a lejáró együttműködésemet nem szándékozom meghosszabítani, így egy Hollandiában lévő egyedi kitétel miatt a PSV Eindhoven egy évvel automatikusan meghosszabbította a kontraktusomat. Az átigazolási időszakban folyamatosan kerestük a megegyezés módját arra, hogy ne kelljen ott maradnom, hogy engedjenek szabadon elmenni
– árulta el Kun Bertalan.
Így végül sajnos csapat nélkül maradtam, de az edzésről nem mondtam le, Győrben folytattam a felkészülést. A másodosztályú klub pedig még ősszel meg is keresett, hogy mi lenne, ha náluk folytatnám. Sokat nem kellett gondolkodnom, hiszen egyértelműen a feljutás volt a célja a csapatnak, amely ráadásul akkor még a bajnokságban is az első helyen állt. Igent mondtam, így hivatalosan októbertől tartozom az ETO kötelékéhez.
Mint ismert, a koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) az NB II-es férfi nagypályás bajnokságot a közelmúltban hivatalosan is befejezettnek nyilvánította. Az ETO FC a felfüggesztés előtt a tabella hatodik pozícióját foglalta el, így a következő idényben is a másodosztályban szerepel.
A középpályás kérdésünkre elmondta, hogy az egy plusz egyéves szerződése a Rába partiakkal nyáron lejár (a plusz egyéves opció akkor lépett volna életbe, ha a Győr feljut az első osztályba), így ismét szabadon igazolható játékossá válik a piacon.
A célom továbbra sem titok: a magyar élvonalban szeretnék bizonyítani. Ott pedig több, eredményben gazdag szezont véghez vinni, ráérek majd ezek után a külföldi karrieren gondolkozni. Egykori holland csapattársaim – akik akár Hollandiában szerepelnek az élligákban – már többször is megkörnyékeztek, hogy miért nem térek vissza... Egyszerű a válasz: ez az én családom valódi otthona!
Ha pedig már szóba került a család, Berci megjegyezte, a kijárási korlátozás alatt elmúlt, a családdal közösen eltöltött időszak felnyitotta a szemét, hogy valójában melyek is az igazi értékek.
„Rengeteget köszönhetek a nővéremnek, barátaimnak, egyszóval a családomnak: mindig minden pillanatban feltétel nélkül áldoztak értem, és a mai napig támogatnak, hogy elérhessem az álmaimat."
