2020. június 2. // Anita, Kármen névnap

Compocity: a városi komposztálás okosabb, játékosabb formája

Egy amerikai kutatás szerint a városi lakosság 67%-a komposztálna, ha az a hagyományosabb módszernél egy fokkal kényelmesebb lenne. Az igény itthon is megvan erre, hamarosan pedig akár szélesebb körben is elérhető lesz hozzá az eszköz: a Pancsa Emese formatervező ötlete alapján megszületett Compocity-vel duplán is védhetjük a bolygónkat.

Pancsa Emese kisöccse öt éves. Bár a klímaváltozás hatásait az idősebb nemzedék is érzi már a bőrén, ha nem cselekszünk, az ő generációjuk még inkább kitett lesz a negatív változásoknak. A környezetszennyezés mértékének csökkentésére hasznos megoldás lenne a tömegtermelés és az azzal együtt járó hulladék visszafogása, vagy ha legalább a kidobott hulladék arra alkalmas részét újrahasznosítanánk. Ebbe pedig nemcsak a műanyagok tartoznak, de a szerves anyagok, az élelmiszerek is, amelyekből a zöldebb környezet megteremtéséhez elengedhetetlen komposztot tudunk kinyerni.

Az elmúlt években egyre többen lelkesen bele is vágtak a komposztálásba, főleg azok, akik kertes házban élnek, köztük Emese öccse is, a sikerélmény azonban elmaradt. Emese ekkor kezdett el gondolkodni azon, alulról szerveződő, pro-aktív, a környezettudatosságot is szem előtt tartó, közösségi termékek tervezőjeként hogyan tudna segíteni neki. „Utánanéztem a komposztálásnak, hogy pontosan hogyan is működik, hogyan lehetne sikeressé tenni, akár beltéri körülmények között is. Egy 2016-os adat szerint ugyanis a budapesti kukák 40%-a organikus hulladékot tartalmaz, ezzel a világátlagot is meghaladva. Ha tehát ekkora a túlfogyasztás, és ezek szerint a városi lakóknak is lenne igénye a komposztálásra, azt gondoltam, jó lenne egy rendszer, ami hatékony megoldás és amivel a városi belső tápanyag körforgást is meg tudjuk támogatni” – meséli.

Cseréljük a gilisztákat mikroorganizmusra!

A klasszikus kerti komposztálásnak megvannak a maga korlátai. Egyrészt nem lehet mindent beledobni a komposztba: például a hagymaféléket és a citrusfajtákat, amiről ha nem tudunk, sikertelenséghez vezet. Másrészt, bár ma már vannak olyan beltéri komposztáló egységek, amelyek elrugaszkodnak a klasszikus megoldástól, a legtöbben még mindig a föld és giliszta párosával próbálkoznak, ami városi környezetben hosszú távon nem feltétlenül fenntartható. „Kezdetben én is ezt a módszert alkalmaztam, amikor másodéves formatervező mesterszakosként egy évet Hollandiában töltöttem és elkezdtem foglalkozni a Compocity-vel. Én ugyan nem vagyok átlagos felhasználó, ezért nem okozott gondot rendszeresen beszerezni és hazavinni a gilisztákat és a földet, de láttam, hogy ezzel nem fogok tudni olyan hatást elérni, amilyet szeretnék. Ezért inkább elindultam egy másik irányba: a Compocity-ben giliszták helyett egy mikroorganizmus végzi el a komposztálást, ami nem igényel napi szintű gondozást, és folyadékon kívül bármit beletehetsz: az összes zöldséget és gyümölcsöt, emellett husikat, halat és szilárd halmazállapotú tejtermékeket is, például sajtot. Ezzel pedig magasabb tápanyagtartalmú lesz a komposzt is” – magyarázza Emese.

Komposztálj és fogadj örökbe egy fát!

A Compocity tudása azonban itt nem áll meg. A három lábon álló, gömb alakú komposztálót (mely elsősorban praktikus okokból kapta ezt a formát, hisz így jobban érvényesül a gravitáció és elkerülhető, hogy a sarokpontokba beszoruljon a hulladék és ott berohadjon, de alakja a bolygónkra is asszociál) Emese és csapata szenzorokkal is felszerelte, amelyek egy applikációval összekötve folyamatos visszajelzést adnak a komposzt életútjáról és minőségéről. Így a felhasználók tanulhatnak a komposztálási folyamatról, ami magabiztosságot ad nekik, másrészt védve is vannak, hogy ne használjanak rossz minőségű komposztot. Emese számára ez a kezdetektől kulcsfontosságú volt: formatervezőként elsősorban olyan megoldásokkal szeret foglalkozni, amelyek nemcsak érdekesek, de az emberek elköteleződését is növelik. Éppen ezért az applikáció a tanuláson túl egy másik célt is szolgál.

Mielőtt azonban több szót ejtenénk erről, térjünk vissza egy kicsit a holland tanulmányokhoz és a környezetszennyezés kérdésköréhez. Azt tudjuk, hogy az egyes környezeti tényezők jelentősen befolyásolják az egészségünket, de a pontos mértékről ritkán van információnk. Hollandiában viszont már a 2000-es években elindult egy ún. Green City Movement, amelyben számszerűsítették, milyen hatással van például az általános iskolás gyerekekre a levegőben található károsanyag, és ezeket milyen mértékben tudnák megkötni a fák, vagy éppen utóbbiak hogyan kondicionálják a külső hőmérsékletet. E szerint, ha a lakókörnyezetünk körében meghatározó mennyiségben vannak zöldterületek, számottevően csökkenthetők a megbetegedések. De a természet közelsége a stressz csökkentésében is fontos szerepet játszik, amely megint csak összefügg az egészségi állapotunkkal: az Európai Munkavédelmi Ügynökség adatai szerint a kieső munkanapok 50-60%-áért a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz és az abból fakadó betegség a felelős – a kutatás szerint Magyarországnak ez 2016-ban 440 milliárd forintba került. Ha tehát megfelelő környezet vesz minket körbe, azzal az egészségünket is javíthatjuk, és nem mellesleg a gazdasági terhek is csökkenthetők. A hangsúly a megfelelőn van: kevesen tudják, hogy Budapesten például elegendő fát ültetünk, azok nagy része azonban elpusztul a gyenge minőségű talaj miatt. A Compocity másik célkitűzése így erre irányul: a komposztokkal a városi növények talaját is javítani lehet. Másrészt, mivel minden városi növény regisztrálva van egy kataszterbe, amelyek az appon keresztül láthatók, az állatkerti örökbefogadások mintájára a fákat is örökbe lehetne fogadni.

„Igyekeztünk minél játékosabbá tenni a Compocity-t, hogy az minél inkább növelje az emberek elköteleződését, és rávezessük őket, hogy másként gondolkodjanak a hulladékról” – mondja Emese. A legelső modellben például még egy külön karakter, Compy is szerepelt az applikációban, akit a világtérképen elhelyezett hulladékkal kellett megetetni a gyerekeknek. Ha olyat adtak Compy-nak, ami nem jó, azt az app lekommunikálta, ha viszont adott időn belül sikerült megetetni a karaktert, a komposztáló gömb tetején elhelyezett magtároló és vízpumpa egy kis vizet és pár szem magot hullajtott a talajba, amelyből pár nap múlva kisarjadt egy kis növény.

Ez a megoldás ma már nem része az applikációnak, de Emesének továbbra is nagy vágya, hogy a Compocity majd az iskolákban is elérhető legyen, illetve játékosság még így is bőven akad az applikációban. Minden bedobott hulladékért pont jár, amelyek különböző célokra használhatók fel, például a családdal, a céggel vagy az iskolával közös faültetési kihívásokra, vagy jutalmakra válthatók, például azzal, hogy adott pontmennyiség felett egy kismadár száll az örökbefogadott fára. Az alkalmazás térképes nézete pedig nemcsak abban segít, hogy megtaláljuk a hozzánk legközelebb eső Compocity-t, hanem mások eredményeit is nyomon követhetjük vele, ami pozitív közösségi versenyhelyzetet teremt és motivációt ad ahhoz, hogy legközelebb mi is jobban hasznosítsuk a hulladékot.

Komposztálj a fesztiválon!

Kétségtelen, a Compocity rendkívül ígéretes, a tömeges elterjedéséig viszont még egy picit várni kell. A terméknek először a pilot projektben is sikeresen kell szerepelnie – éppen ennek előkészületei zajlanak most.

„A nyáron jöttem haza Hollandiából, ami után rögtön jelentkeztem is az ötletemmel a Design Terminál Mentor Programjába. Ott, a szeptembertől januárig tartó időszak alatt a kétfős csapatunk hétfőssé nőtte ki magát, sikerült elkészítenünk egy léptékhelyes deszkamodellt, illetve forgattunk róla egy reklámfilmet, amivel már bemutatkozhattunk a pilotban érdekelt partnerek előtt. Illetve azóta részt vettünk az Újbudai Hallgatói Startup pályázaton, ahol egymillió forint vissza nem térítendő támogatást nyertünk arra, hogy a deszkamodell alapján elkészítsük az első, működőképes prototípust. Ez rövid időn belül el is készül, közben pedig jött néhány megkeresés is befektetőktől, akik finanszíroznánk a pilot projektet, amelyben 20-30 Compocity-t mutatnánk be. Úgy terveztük, hogy áprilistól júniusig zajlana a pilot – ez az időjárás szempontjából is ideális lenne, hogy ne a tűző napon kelljen fákat ültetni. Még a nyáron aztán ki is értékelnénk a pilot eredményeit, ami alapján szeptemberben elindíthatnánk a gyártást nagyobb léptékben, hogy év végére elérhető legyen az első széria. Persze a jelenlegi helyzetben ez még változhat, lehet, hogy a pilotot rövidebbre kell vennünk, és az is előfordulhat, hogy a gyártásban partnert váltunk, de a jelen tudásom szerint még mindig azt mondanám, kell, hogy már idén legyen elérhető Compocity” – mondja Emese.

Ez azért is örömteli lenne, mert az odáig való eljutásban, a pilot projektben Veszprémre is számít a csapat. Emese szerint az együttműködést két dolog is indokolja. Egyrészt Veszprém jelenleg műtrágyát használ a városi kertgondozás során, amit a Compocity segítségével nagyon egyszerűen és alacsony beállási költségen ki lehetne váltani. Másrészt, bár már egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a jellemzően tejfehérjéből készült lebomló poharak, a többség még mindig nem tudja, hova kell azokat dobni, így gyakran a kommunális hulladék között végzik. „Tudjuk, a mikroorganizmusos eljárás viszont bontja a tejtermékeket. Ezért erre vonatkozóan is végeztünk kísérleteket – meséli. – Nagyon örülnénk neki, ha ezt nálatok is letesztelhetnénk, hiszen Veszprém és a Bakony-Balaton régió 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa lesz, már most olyan nagy rendezvények zajlanak ott, mint például a Művészetek völgye. A Compocity pedig nagyon jól tudna kapcsolódni hozzájuk, hiszen a rendszerben nagyjából 10-14 nap alatt készül el a komposzt alapanyag, így egy nagyon szép keretet is adna a fesztiválnak, ha például az ebből kinyert anyagba a rendezvény végén fákat ültetne a közösség.”

A cél az önfenntartás és a környezet gazdagítása

Emese elmondása szerint még rengeteg lehetőség van a Compocity-ben, akár arra vonatkozóan is, hogyan tudnák még inkább az egyes célcsoportokra szabni. Ezért mindenképpen hosszú távra tervez vele, és az energiáit elsősorban most ennek fejlesztése köti le.

Ugyanakkor idővel szeretne néhány korábbi, ugyancsak ígéretes tervéhez is visszatérni. „Még 2017-ben készítettem el a Tempó nevű fejlesztésemet: ez egy egészségmegőrző és készségfejlesztő, közösségi sporteszköz, ahol a játékosítás révén tulajdonképpen észre se veszed, hogy az egészségeden dolgozol és sportolsz. Akkor humánerőforrás menedzsment termék díjat is nyertem vele, de a holland tanulmányok miatt kicsit félretettem, pedig volt már arra is egy kialakult igény. A jövőben ezért szeretném majd azt is újra elővenni, mert az is a városi öngondoskodás része lehet” – mondja Emese. Mert végül is ez az, ami motiválja minden ötleténél: „olyan közösségi eszközöket szeretnék létrehozni, amelyek önműködőek tudnak lenni, és az emberek saját magukat tudják gazdagítani vele.”

A cikk eredetileg a Veszprém Portré 2020/2. számában jelent meg.

Bertalan Melinda
Fotók: Pancsa Emese

vehir.hu

További cikkek

A magyar cél, hogy 2050-re klímasemlegesek legyünk
A magyar cél, hogy 2050-re klímasemlegesek legyünk
„A klímavédelem politikai divattá vált, a sok üres beszéd pedig lerontja az ügy komolyságát. Ha valóban féltjük a földünket, a természetet, a klímánkat, akkor ideje beszéd helyett cselekedni.” – mondja az Innovációs Minisztérium a Klíma – és Természetvédelmi Akcióterv bemutatása kapcsán.
Jövő városa: Glasgow
Jövő városa: Glasgow
A legkorszerűbb városi üzemeltetési központtól az innovatív városi adatközpont létrehozásáig Glasgow a jövő szívébe helyezi az embereket. A skót város kezdeményezések sorozatát fejlesztette ki az intelligens várostechnológia által kínált izgalmas lehetőségek bemutatására.
Már nem garázsokból, hanem kávéházakból startolnak a világcégek
Már nem garázsokból, hanem kávéházakból startolnak a világcégek
Mátyás Mónikával, az INPUT Program veszprémi startup koordinátorával a Veszprém Portréban jelent meg interjú vállalkozói trendekről, kihívásokról, sikerekről.
Élni és élni hagyni – a természetet is
Élni és élni hagyni – a természetet is
A koronavírus járvány néhány pozitív hozadékának egyike, hogy a természet végre fellélegezhet, kutatók szerint pedig ez a pusztuló méhállomány helyzetén is javíthat, köszönhetően például a kevésbé intenzív gyepgazdálkodásnak. Mivel ezek az apró állatok az élelmiszer ellátásban is kulcsszerepet játszanak, a jó „gyakorlatot” a járvány után is érdemes lenne fenntartani.
Zöldebb kulturális főváros
Zöldebb kulturális főváros
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa a Bakony-Balaton régióban működő környezettudatos vállalkozókat keres, akikkel közösen zöldebbé tehetik az EKF programokat.
2020. június 2. // Anita, Kármen névnap