Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes több mint húsz éve gyógyít Afrika szívében, a háborúiról, a korrupcióról és a szegénységről elhíresült Kongóban. A doktor először a 70-es években járt a kontinensen, akkor öt évet töltött a családjával Algériában, ami alatt fél Afrikát beoltotta, és elhatározta, hogy vissza fog még térni gyógyítani.
Ezt már szakvizsgát tett szemorvosként, a Nyolc Boldogság katolikus közösség tagjaként tette meg 1995-ben, azóta pedig rendületlenül segít a páciensek, hogy az életüket ne vakon, kiszolgáltatottan, egy sárkunyhóba zárva kelljen leélniük. Márpedig a régióban nagyon sokakra ez a sors várna: az egyenlítői nap ereje és a szűrés hiánya miatt rengetegen szenvednek szürkehályogtól, holott a szembetegség 15 perces rutinműtéttel, 20-30 dollárból kezelhető lenne. Csak éppen nincs hol. A Nyugat-Európa méretű Kongóban a nagyvárosokon kívül gyakorlatilag nem létezik szemészeti ellátás, ráadásul még ezeken a helyeken is gyakran túlárazott, ám alulképzett orvosok vannak.
Fotó: Hajdú D. András (Forrás: Mai Manó Ház Blog)
Azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak az utazást – mellesleg szinte teljesen világtalanul amúgy is szinte kivitelezhetetlen lenne a dolog –, az egyetlen mentőövet az olyan misszionárius szolgálat jelenti, mint amit dr. Hardi is végez. A magyar szemészorvos Mbuji-Mayiban, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében dolgozik, évente több hétre pedig csapatával együtt felkerekedik, hogy a megye eldugott szegleteiben élőknek is esélyt adjon a látásuk visszaszerzésére. Nem egyszer előfordul, hogy ilyenkor tíz nap alatt 3500 beteget is megvizsgálnak és több száz műtétet végeznek el. És ez még mindig csak a sürgős esetek száma – azoknak, akik részlegesen látnak valamit, további egy-két évet kell várniuk a műtétre.
Arról nem beszélve, hogy bizonyos szempontból ez csak tűzoltás, hiszen a valódi javuláshoz elengedhetetlen lenne az emberek képzése, felszerelt kórházak megléte. Egészen lesújtó ez a tudat, mégis, rendkívül fantasztikus és megható, amit a misszionárius orvos véghez visz.
Dr. Hardi Richárd munkásságára nem véletlenül figyeltek fel már korábban is itthon is. A doktor tevékenységéről 2015-ben Hajdú D. András készített fotósorozatot, amit tavaly tavasszal folytatott – ezzel 2020-ban el is nyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat első díját. A fotóriporter emellett Szemtestvér címen egy 35 perces filmet is forgatott Hardi hétköznapjairól: kamerájával három esőerdei kitelepülésére kísérte el a doktort, ezenkívül forgatott Mbuji-Mayiban is, egy épülő szemészeti klinika helyszínén. A dokumentumfilm augusztus közepe óta már a Youtube-on is elérhető, és nem érdemes mellette csak úgy elmenni.
A Szemtestvér gyönyörűen fotografált és katartikus történet Kongó szegénység és betegség sújtotta lakosairól és egy hihetetlenül alázatos, sziklaszilárd hitű, erőn felül is dolgozó gyógyítóról – mert dr. Hardi tényleg az, hiszen nemcsak szaktudásával, de egész lényével is gyógyít.
Pedig a film kertelés nélkül mutatja meg azt is, hogy olykor milyen elkeserítő körülmények között kell dolgozni és hogy hány pofára esés várja az embert. Mint amikor elázik az egy év munkájával összegyűjtött műszercsomag vagy amikor a viszonylag jónak mondott kórházról kiderül, hogy egy roskatag, sötét, poros, denevérek lakta épület. Más nyüszítve rohanna el, de Hardi és belga misszionárius társai a legnagyobb elköteleződéssel végzik a munkájukat. Valahol ez mutatja meg igazán, hogy ugyan a gyógyításhoz és az egészségügy menedzseléséhez óriási szükség van a megfelelő infrastruktúrára és az eszközökre, az egész mit sem ér, ha a gyógyítók nem ragaszkodnak foggal-körömmel az orvosi esküjükben foglaltakhoz…
Hát, ők ragaszkodnak. Mert ahogy Hardi is mondja a filmben korábbi, háborús emlékeit felidézve: a misszionárius a nehéz időkben is marad, mert a néppel összekovácsolódott.
A film megnézése mellett erősen ajánlott elolvasni a Marie Claire riportját is Hajdú D. András személyes beszámolójával.
