2021. december 7.
//
Ambrus névnap

Színházi emberek! - csapatmunka a színfalak mögött

2020. szeptember 28. 14:01
A Petőfi Szalon vendégeivel, Pelles Andrea tárvezetővel, Osváth Ibolya színházi fodrásszal, Ozsváth Ildikó patinázó és öltöztetővel, valamint Kósa Tímea kellékessel beszélgetett a Petőfi Szalon ötletgazdája, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes a Veszprémi Petőfi Színház előcsarnokában.

A kilencedik Petőfi Szalon alkalmával egy nagyon különleges és igazán csapatmunkát igénylő részleggel, az összevont-tár érdekes munkájával ismerkedhettek meg a nézők. Pelles Andrea tárvezető bemutatta a tár működését, majd Kósa Tímea a kellékesek, Osváth Ibolya a színházi fodrászok, Ozsváth Ildikó a patinázó és öltöztetők titokzatos világát mutatta be az érdeklődőknek. A szalon vendégei úgy fogalmaztak: összefogást, lojalitást, toleranciát, kreativitást és precizitást követel a munkájuk.

„Én már szüleim által, gyermekkoromban magamba szívtam a színház szeretetét, nem is tudnám elképzelni, hogy máshol dolgozzam.” – kezdte Pelles Andrea, az Összevont-tár vezetője. – „Sohasem a színpadon képzeltem el magam, mindig a háttér izgatott, azóta is teljesen ezzel élek. Mindig más történik, változatos egy munkakör. Egyfajta megújulás. Szívesen dolgozom itt, nem tudnám elképzelni az életem a színház nélkül.” – fogalmazott a tárvezető.

Kósa Tímeának már a próbák kezdetétől részt kell vennie az előadás folyamatában, hiszen ő állítja össze az igények alapján a kellékeket, melyeket a tervelfogadás után kapnak meg. „1991 óta kellékesként dolgozom, de sosem tudom megunni. Minden előadás ad valami újat. Nagyon érdekes, ahogy végig követhetem a próbafolyamatot és megélhetem a rendezővel, színészekkel együtt.” – tette hozzá. Azt mondta, bár számára minden előadás örömöt okoz, de van hogy még izgul, mert a gyorsváltozásnál nagyon figyelmesnek, precíznek kell lenni, hiszen előfordul, hogy egy teljes kelléktárat kell kicserélni előadás közben, csupán egy perc leforgása alatt. „Nagyon szeretem a színházat én sem tudnék máshol dolgozni.” – fogalmazott Tímea.

Fotó: Petőfi SzínházFotó: Petőfi Színház


„Én nagyon fiatalon, érettségi után 1983-ban kerültem a színházhoz öltöztetőként, de nem éreztem magam kellően érettnek a feladathoz. Néhány évig más területen dolgoztam, de visszahúzott a szívem és évtizedek óta itt vagyok.”– meséli Ozsváth Ildikó, Magyar Teátrum-díjas patinázó, aki két éve öltöztetőként is dolgozik. „Sok odaadással jár együtt ez a szakma és egy nagyon támogató, megértő családdal működhet csak. Nem tudnám elképzelni az életemet a színház nélkül!”. Ildikó az, aki régiből újat, újból régit készít; aki dísztelenből díszest varázsol; aki esetenként koszosat kreál, mindezeket úgy, hogy az a ruha, fejdísz hordható, mosható, kényelmes legyen. Emellett öltöztetőként is kiveszi a részét a színházi munkából, melyet a következőképpen jellemez: „csendet, precizitást, lojalitást, és sok odafigyelést követel. Az öltöztető felel a jelmezért, hogy tisztán, vasaltan az öltözőbe készítve várja a színészeket, hogy nekik csak fel kelljen venniük.” – avatott be minket a kulisszatitkokba.

Osváth Ibolya először, mint segítő kéz jött be a színházba, helyettesíteni, kisegíteni, mint „külsős” fodrász, de hamarosan arra eszmélt rá, hogy mindig szeretne a színházban lenni, ott dolgozni. Mára a fodrásztár elengedhetetlen tagja lett. „Egy fodrászüzletben a mindenkori trendfrizurákat csináltam; de itt a kornak, stílusnak, a rendező elképzeléseinek, és a színész, színésznő igényeihez kell alakítani a hajakat, parókákat, szakállakat.” – mondja, majd hozzáteszi: „Sok igényt kell kielégíteni, sokszor nehéz az együttműködés, de mindig találunk megoldást a végén.” A fodrásztár a színpadtól csak egy lépcsőfordulónyira található, így sokszor a színész hangulata ott teljesedik ki. „Igyekszünk toleránsak lenni, figyelembe venni a hangulatukat és olykor csenddel, olykor humorral lazítani rajtuk.”

Bár az Összevont-táron belül mindenki másmilyen feladatot végez, de egy dologban egyetértettek: vannak kihívások, van, hogy pszichológusként kell működni, átsegíteni a színészt egy-egy nehéz időszakon, a próbafolyamatok, az előkészületek, a gyorsöltözések, hogy minden a helyére kerüljön sokszor idegörlő feladatok, de mindezek ellenére a színház-világ csodája felemelő és tudják, hogy egy cél érdekében teszik mindezt: hogy felmenjen a függöny, és a nézők lássák azt a rendkívüli dolgot, melyen ők hónapok óta dolgoznak. És a szívük mélyén érzik, tudják, hogy az előadások utáni taps nekik is szól. Aki ezt érzi, igazi színházi ember!

vehir.hu