Egy interjúban arra utaltál, hogy ha lenne valaki, aki véleményed szerint olyan minőségben tudná vezetni a Dalfutár műsorát, ahogyan azt elvárod, akkor átadnád neki. Ezt komolyan mondod?
Igen, boldogan tenném. A Dalfutár ötletgazdája, alkotója, egyik fejlesztője és a producere vagyok, és egy kicsit úgy érzem magam, mint egy karmester, aki eleget volt már szólista. Van a frontemberségen túl olyan feladat, ami jelenleg jobban izgat, de senki ne értse félre, nem a műsort nem élvezem, csak jobban tudnék figyelni az igazán fontos dolgokra: producerként természetesen maradnék. Egyszerűen magasabb szintű feladatnak érzem a producerséget.
Szerinted működne mással?
Jó vízpróbája lenne a műsor formájának, ha más vezetné: akkor igazán jó egy ötlet, ha nem csak a Hajós tudja megcsinálni. Ötven múltam, és bár elég nyitott a zenei ízlésem, fiatalnak is érzem magam, a habitusom is az, de elképzelhető, hogy néhány év múlva már olyan irányokba megy a popzene, amit én már nem biztos, hogy érzek. Nem mondom, hogy keresgélek, de azért három ember neve mellé tettem már egy pipát a fejemben.
Vajda István / hydelight
Nem olyan ez, mint amikor egy jó sorozatnak lecserélik a főszereplőjét, és a közönség kiborul?
Majd a közönség ugyanúgy megnézi azt a másik verziót is. Azt tudatosítanám ezzel a lépéssel, hogy van egy találmány, amit igenis más is meg tud csinálni. Engem az tart életben, hogy nem altatom magam a saját magamba való szerelemmel, hanem önmagam legnagyobb kritikusa vagyok. Ebben a műsorban sok minden van, rengeteg készülést igényel, a popszakma minden szegmensét ismerni kell, ami az alkotáshoz szükségeltetik, akkor ott van benne a moderátori szerep, és a humor is…
Álszerénynek tűnő kijelentés, de ez egy találmány, ami mégis több nálam.
És persze nem az történik, hogy kiabálom bele a sajtóba, hogy kérem, mentsen meg valaki, és csinálja tovább helyettem. Természetesen isten ments, hogy visszautasítsam a mindenkiből felbugyogó rajongást felém…
A műsorban sokat beszélgetsz a vendégekkel. Nemrég azt mondtad, korábban nem érdeklődtél kimondottan mások iránt. Szerinted ez miért éppen most fordult meg?
Mert megértem rá és a saját egóm, a saját frontemberségem kezd háttérbe szorulni. Nem vonulok ki a szakmából, csak inkább egy másik pozíció felé haladok, ami a háttérben van, de mondhatnám úgyis, hogy feljebb.
Most abban látom a fejlődésemet, hogy egyre kevésbé tolom magam előre.
Amikor fényben voltam, nem az volt a dolgom, hogy szerénykedjek, ez talán teljesen normális, de nem vagyok hajlandó szégyellni azt sem, hogy ez kicsit csökkent nálam. Ráadásul ott vannak a stand up-ok, ahol megint az a dolgom, hogy elöl legyek, egó legyek, és tudok is az lenni.
Vajda István / hydelight
A Dalfutárban számos fiatallal dolgozol együtt. Érdekel egyébként a következő generáció?
Nem vagyok rajongó típus, sok mindent unok, de ha valami lelkesedéssel tölt el, akkor az az új impulzus, amit a fiataloktól kapok. Talán az is benne van, hogy valahol az agyamban én is fiatal vagyok, ez persze nem előny vagy érték, de egyszerűen izgat, hogy most ők jöhetnek, és megmutathatják magukat. Fontos is, hogy erről így gondolkodjak, mert az adások beszélgetős részeinél, ahol a moderátoron túl egy kicsit pszichológus, kicsit tanár, kicsit mentor vagyok, könnyebben meg tudom őket érteni.
Meglepő és szép gesztus volt, hogy olyan dalszerzőt is hívtál a műsorba, aki egyébként még nem befutott vagy ismert művész…
Régi terv volt, hogy civilt is behívjunk, ezért egy dalpályázatot hirdettünk meg. Úgy képzeltem el, hogy majd jelentkezik egy gimis srác vagy lány, és bevisszük a profik közé. Továbbra is erőltetni fogom ezt az elképzelést, bár a korábbi adáshoz képest talán még laikusabb személyt hívnánk.
Azt mondod, nem vagy rajongó típus. Ez azt jelenti, hogy nem jössz zavarba senkitől, akivel a műsorod során találkozol?
Nagyon kevés embertől jövök zavarba, de például a Karácsony János James pont ilyen volt. Ugyanakkor belőlem teljesen hiányzik a rajongói-rátámadás, mivel én is sokszor éltem át hasonlót, így fordított esetben inkább nem zavarom a másikat.
Minek mondjam el neki hetvenezredszerre, hogy rajta nőttem fel?
Ő meghallgatja hetvenezredszerre is, de ez tulajdonképpen nem is rá tartozik. A 2004-es Kapcsolat-koncert nagy fellépője Sting volt, és előtte én is színpadra léptem. Rengeteg művész kollégám odament hozzá a back stage-ben, és miközben írta alá a sok-sok CD-t én távolról figyeltem. Ekkor feltűnt, hogy Sting átnéz az emberek válla fölött, rám nézett, és azt láttam a szemében: nem tudom, ki vagy, magas és őszes csávó, de annyira köszönöm, hogy nem jöttél ide. Volt tehát egy összenézésünk, nekem ez elég.
A Dalfutárban mennyire kell megerőltetned magad a poénokért?
Ami a Dalfutárban van, az vagyok én. Nincsen szerepem, nem tanulom, hogy milyen legyek benne. Nyilván tudom, hogy többek között szórakoztató elem vagyok a gépezetben, és azért nem biztos, hogy minden társaságban ilyen intenzíven megszólalnék, de ez is egy műsorelem, aztán a vágó-asztalon eldöntjük, maradjon-e, de nincs szerep…
Ezt jó hallani.
Elhitted?
Ez a sajtóváltozat volt? Ha nagyon nem lenne önazonos, talán nem működne…
Ha nem így lenne, akkor is ezt mondanám. Úgysem lehet megfejteni, ez egy misztérium, titok… Ha elmegyek valahova fellépni, de semmi kedvem, mert még az előzőt sem fizették ki, és mondjuk fáj a bokám, akkor én sem vicceskedek odafelé, hanem anyázok. Aztán felállok a színpadra és más leszek. Vagy ugyanaz? Valószínűleg mindkettő egyszerre. Dolgozom. Mint egy orvos vagy egy buszvezető. Ha egy műsorban vendégeim vannak, akkor minden idegszálammal őket akarom segíteni. És a nézőknek sem biztos, hogy jó, ha perceken keresztül a d-moll hatosról beszélnek a zenészek, és akkor kicsit táncolok a függönnyel. De szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ha a haverjaimmal elmegyek iszogatni, egy idő után akkor is táncolok a függönnyel. Ilyen vagyok, függönyökkel táncoló.
Az október hetedikei estre itt lehet jegyet venni!
