Nem mondunk semmi meglepőt azzal, ha azt állítjuk, mindenki érezte már, hogy világ összeesküdött ellene. A reggeli forgalomban a tanulóvezetők, a munkahelyen a kollégák, a bolti eladó, a családtagok, ráadásul most itt van ez a víruspánik is. Ritkábban, de előfordul ennek az inverz megnyilvánulása is, amikor az útkereszteződésben átengednek, a kollégák produktívak, a bolti eladó ránk mosolyog, a család pedig elhozza az igazi harmóniát az életünkbe.
Ezeket látszólag mindenki saját maga éli meg, és attól, hogy nekünk jó, vagy rossz napunk van, a másik embernek még lehet az ellenkezője.
De mi van akkor, ha azt mondjuk, hogy tudatunk és érzéseink nem kizárólag saját magunkban léteznek?
Mielőtt azonban felülnénk a spiritualitás szekerére és elindulnánk vele valamilyen szellemi síkba, gyorsan rántsuk vissza magunkat a földi valóságba! Ugyanis ennek a kollektív tudatnak a létezésére empirikus kísérleteket is végeztek, az eredmények pedig meghökkentőek.
Roger D. Nelson, a Princeton Egyetem kutatója a '80-as évektől kezdve végzett kísérleteket a kollektív tudat létezésének bebizonyítására. Ehhez egyszerű véletlenszám generátorokat használt, olyan szoftvereket, amelyek elektronikus pénzfeldobóként másodpercenként véletlenszerűen generáltak egy számot, vagy 1-es, vagy 0. Nelson azt kutatta, hogy az ember kizárólag a gondolataival, mennyire tudja befolyásolni ezeket a gépeket. Mindezt arra alapozta, hogy korábban már voltak kísérletek, ahol egy-egy alany, ha rákoncentrált a generátorokra, képes volt szabályszerűséget létrehozni a számokban.
Több évtizedes kutatása során megfigyelte, hogy időközönként szabályos sorozatokat kezdtek generálni a világ különböző pontjain elhelyezett gépek, akkor is, ha tudatosan senki nem befolyásolta őket. Amikor ezeket az időszakokat összevetették a világtörténelem éppen aktuális eseményeivel, érdekes összefüggéseket véltek felfedezni.
A véletlenszám generátorok akkor kezdtek sorozatokat produkálni, amikor olyan események történtek, amelyek túlmutatnak az egyéneken, megtörténtük emberek millióira, de inkább milliárdjaira hatással vannak érzelmileg.
Csak néhány példa: Diana hercegnő 1997-es halála; 2001. szeptember 11-ei terrortámadás; Barack Obama győzelmi beszéde.
Roger D. Nelson arra a következtetésre jutott, hogy az emberek érzelemvilága és tudata nem csak önmagában létezik, hatással van a környezetre, egymásra is. Mindezt pedig kézzel fogható tudományos kutatásokkal igazolta.
Most képzeljük el, ha Nelson-nak igaza van, akkor jelenleg, amikor a koronavírus-járvány miatt a szorongás úrrá lett közel 7 milliárd emberen, mint egy hógolyó, ami lavinává növi ki magát, úgy rántjuk egymást egyre lejjebb a depresszióba.
Viszont, ha megfordítjuk ezt a gondolatot és belegondolunk abba, hogy mindenki egy kicsivel is optimistábban áll a világhoz, a jövő felé, akkor a véletlenszám generátorokkal együtt a közhangulat is sokkal pozitívabb irányt tudna venni.
Nem feltétlen kell ehhez Oravecz Nóra, vagy Paolo Coelho fémjelezte pozitív életfilozófiákat megosztani, habár kezdetnek az sem rossz, ha látjuk a világnak ezt az oldalát is.
