Elsőként Felföldi Gábor, a Pannon Egyetem kulturális referense köszöntötte a megemlékezőket. Beszédében a huszonegyedik század emberének viszonyulását taglalta az október hatodikai eseményekhez. Gondolatait a megemlékezés jelentőségére fűzte fel, és a történtek ismeretének fontosságára, kapcsolódva annak megkérdőjelezhetetlen mozzanatához, hogy az egyetem is méltó módon emlékezzenek.
Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora rendhagyó beszédében – a szokásos ünnepi köszöntők helyett, szinte műfajt váltva – saját kötődését, viszonyulását mesélte el az eseményhez, mindezt egy átfogó történelmi kitekintésbe helyezve. Október hatodika már a borongós ősz, az elmúlás jelképévé vált, mely keretbe foglalja a forradalom és szabadságharc másfél évét.
Október hatodikán az aradi vértanúk kivégzésére emlékezünk, a tizenhármak mérhetetlen szabadságvágyára, hazaszeretetére. Felföldi Gábor, a méltó emlékezés befejezéseként a valóság borzalmait, az esemény pillanatait mondta el, Lengyel Dénes nyomán:
"A szabadságharc leverése után 1849 szeptemberének végén összeült a haditörvényszék. A tizenhárom tábornokot felségsértés címén halálra ítélték. Az ítéletet kimondták, de teltek-múltak a napok, és a végrehajtásról nem esett szó. A családtagok már abban bíztak, hogy Ferenc József kegyelmet ad az elítélteknek. Október 6-án a pesti Újépület falánál főbe lőtték Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Az aradi várban pedig különleges intézkedésekkel készítették elő a kivégzést. (...)
(...),,Arad pedig a magyar Golgota" - írta Kossuth, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe."
Végül az emlékezés koszorúinak elhelyezése következett: a Pannon Egyetem, majd a Magyar Honvédség képviselői rótták le tiszteletüket, a koszorúk helyére tételével.
