Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Megint meghalt valaki, LOL

2020. december 5. 4:00
Az elmúlt hetekben a magyar kommentelők kiállították saját szegénységi bizonyítványukat: a közösségi oldalon rutinszerűen, tucatjával érkeznek a nevetgélős szmájlik, amikor emberek haláláról tudósítunk.

Ezekben a percekben valaki (de sajnos helytállóbb azt mondani, hogy valakik) az életéért küzd. Fekszik egy kórházi ágyon, gépekre kötve – ha szerencséje van, már nincs magánál, csak a teste próbál megkapaszkodni még ebben a világban. Ha mégis eszméleténél van,  fojtogatja az összeomló tüdeje, szörnyű fájdalmakkal küzd és a közelgő elmúlás mind élesebben kirajzolódó tudatával. Haláltusáján holnap kommenthuszárok nevetgélnek majd a közösségi oldalon.

A szerkesztő pedig csak néz maga elé, ahogy a betegek haláláról tudóstó hírre gyűlnek a nevetgélő emojik, és próbál rájönni, vajon mikor szűntünk meg embernek lenni? Vajon mikor fogyott el az empátia utolsó morzsája is, vajon mióta nevetjük ki a haldoklók fizikai és a gyászolók lelki fájdalmát? 

A koronavírus áldozataira sokan csak számokként tekintenek – ők azonban igazi, hús-vér emberek voltak, akik fájdalmak közepette mentek el, és akiket a családjuk most gyászol. Sokan közülük még évekig élhettek volna, ha a covid szövődményei nem ragadja el őket, még közös karácsonyok, utazások, szeretetteljes pillanatok vártak volna rájuk, amiket már sem ők, sem a családjuk, barátaik, az itt maradtak nem élhetnek meg.  

Minden halál tragédia, aki elveszti a szüleit, a testvérét, a szerelmét, annak ezek a napok élete legrosszabjai. 

Adja az ég, hogy ne a közösségi oldalon keressenek vigaszt, mert ott nagyon hamar bele fognak futni az első "ja csak nyolcan haltak meg aznap? LOL"  típusú kommentbe. Gondolom, azok, akik a nevető szmájlikat dobálják a gyászhírekre, azt is teljesen természetesnek vennék, ha a szüleik temetésén részvétnyilvánítás helyett olyanokat mondanának a résztvevők egy megengedő mosollyal, hogy "ugyan már, betegek meg öregek voltak, úgyis meghaltak volna"

Az igazi katasztrófa nem a világjárvány, hanem az, amit mi, emberek egymással teszünk.

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Madárének, mint a stressz üldözője Eszter Madárének, mint a stressz üldözője Biztos, hogy akad, akit mégis, valamilyen oknál fogva idegesít a madárcsicsergés, a jellemző viszont az, hogy a madárének idegrendszerünk vasalója lehet, persze csak ha kihalljuk a város durva zajából. 2024. június 16. 17:53 Harminchárom szál gerbera Meli Harminchárom szál gerbera Novella a 6-os buszról. 2024. június 10. 22:32 A civil szervezetek szoknyájának esete a politikai kampányban A civil szervezetek szoknyájának esete a politikai kampányban Sok családban van egy olyan távoli rokon, akivel bár tagadhatatlan a vérségi kapocs, mégis annyira kellemetlen a jelenléte, hogy dugdosni kell az esküvőkön, vagy minél távolabb ültetni az asztalfőtől a családi összejöveteleken. Valami ilyesmi érzése van az embernek akkor is, amikor az ellenzéki politikusok választási plakátjai jönnek szembe az utcákon. A pártlogók ugyan kötelező jelleggel szerepelnek rajtuk, de távolról mintha csak elmosódott légypiszkok lennének, helyette a manapság oly divatos „civil” formációt hirdetik. De vajon honnan ered a civilség vélt ereje a politikában és miért jó elbújni a szoknyájuk mögé? Véleménycikk a kampányplakátok vizuális csiklandozásáról. 2024. május 27. 16:41 ,Hogyan legyél influencer' gyorstalpaló Dóri ,Hogyan legyél influencer' gyorstalpaló Marketing szempontból a legjobb fogás az élő szövet reklámtábla-ipar, amikor az ész és a tehetség nem kell, hogy párosuljon se egymással, se semmi egyébbel.   tegnap 16:00

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.