Számos mítosz kering a kétnyelvűségről, a két-vagy többnyelvű emberekről, amelyeket érdemes tisztázni, hiszen gyakran téves gondolatokkal közelítenek a téma felé. Sokan az egynyelvűséget tartják a normának, de nem tudják, hogy a világ lakosságának több mint kétharmada két- és többnyelvű – fogalmazta meg Navracsics Judit, a téma szakértője. Egy maximalista megközelítés felől haladva az egyik probléma, hogy:
A kétnyelvű emberektől elvárják, hogy mindkét nyelven anyanyelvi szinten beszéljenek.
A gátfutó példáját bemutatva viszont egyértelművé válik, miért is nem várhatjuk el a kétnyelvűektől, hogy mindkét nyelvet tökéletesen beszéljék: A gátfutó két készséggel rendelkező atléta, vagyis magában hordozza a sprintszámhoz szükséges gyorsaságot, és az ugrókészsége is kiváló. Így alkot egységet, és válik remek gátfutóvá. De, ha ketté szedjük a két számot – sprint és ugrás -, természetes, hogy nem lehet mindkettőből ugyanolyan jó. A kétnyelvűeket is úgy kell elképzelni, hogy nem két egynyelvűnek az összességét jelentik, hiszen úgy használják egy vagy több nyelvüket, ahogy a mindennapokban szükségük van rá.
Navracsics Judit, archív fotó
Az anyanyelv kérdése is érdekes - világított rá Navracsics Judit -, rögtön az „anyanyelv” szó is már politikailag inkorrektnek számít, helyette inkább az „első nyelv” kifejezést érdemes használni. A vegyes házasságban felnövő gyermekek esetében – ahol az anya egy adott nyelven, míg az apa egy másik nyelven beszél - a környezet evidensnek veszi, hogy az anya nyelve lesz a domináns a gyermek esetében, így elvárják tőle, hogy kiválóan beszélje a nyelvet. Ugyanakkor lehetséges, hogy az apa nyelve a domináns, mert például az apa országában élnek.
Az oktatásról is szó esett a dékán előadásában, szerinte a pedagógusok nincsenek kellőképpen tisztában a kétnyelvűek „sajátosságaival”, így nem tudják, hogy másképpen gondolkodnak.
Sokszor a pedagógusok elkezdik tesztelni az egyik nyelvén, és kiderül, hogy elmarad az egynyelvű gyerekek teljesítményétől.
Ezt a hozzáállást el kell felejteni, és a tanárképzésekben mindenkinek ismernie kellene a kétnyelvűség mibenlétét.
További mítosz, hogy csak az lehet kétnyelvű, aki gyerekkorától kezdve az. Valóban könnyebb gyerekkorban elsajátítani az idegennyelveket, de később is – életkortól függetlenül – képes az ember a nyelvtanulásra, ráadásul a felnőtt korban történő tanulásnak is vannak előnyei, például grammatikai szinten. Ha gyerekként sajátítja el a nyelvet, talán akcentusmentesen fogja beszélni, de erre ellenpélda is van, ráadásul az akcentus nem a nyelvtudás szintjének a mérője, s ez már inkább pszichológiai kérdés.
A napokban is vitatott kérdés, hogy mikor érdemes elkezdeni idegennyelvet tanulni. Navracsics Judit szerint minél korábban, annál jobb, de természetesen nem mindegy, milyen módszerekkel, milyen körülmények között. Ha a gyermek korán elkezd érdeklődni egy nyelv iránt, akkor érdemes megragadni az alkalmat: A többnyelvű emberek általában elfogadóbbak és nyitottabbak.
A teljes előadás itt tekinthető meg.
