A felgyorsult világ hatására már a generációváltás is hamarabb – 11 év után következik be (a Z generáció gyermekei 1996 és 2007, míg az alfák 2008 és 2019 között születtek). Generációváltásról akkor beszélhetünk, amikor jelentős társadalmi, politikai, gazdasági és/vagy technológiai változás zajlik a világban, ami meghatározza az adott generáció élményeit. Sokszor a változás jelentőségét, ezáltal az új generáció születését csak később észleljük. Nagyon ritka az a helyzet, amikor tisztában vagyunk az éppen zajló változás jelentőségével.
A tavalyi évben megjelent koronavírus sok mindent tüntetett el és hozott magával, ilyen plusz például egy új generáció is, a K generáció. Bár még nem teljesen hivatalos, de ha létezik a K generáció, vagy nevezhetjük koronagenerációnak is, akkor az a világjárvány idején született gyerekekkel kezdődik.
Megoszlik a vélemény aközött, hogy ténylegesen létezik és aközött, hogy nem létezik a már emlegetett koronageneráció, amit egyébként több néven emlegetnek azok, akik egyetértenek az új generáció megjelenésével. Ám annak elnevezését (ami általában egyáltalán nem tudományosan működik: mindenki bekiabálja a szerinte legjobb elnevezést, és aztán az egyik megragad) ahogy a létezését is a jövő fogja eldönteni.
Tény, hogy a K generációs gyermekek egyes tapasztalatai nem is tudnak azonosak lenni az őket megelőző, „karanténtalan” világba születő gyerekekéivel, habár hat – hétéves gyerekeket sok tekintetben érint a világjárvány - a nukleáris családjukba szorultak: se barátok, se különórák nem színesítik az életüket – hivatalosan mégsem számítanak K generációsnak. Pedig az alfa generáció gyermekei is érzik, hogy a korlátozásokkal veszítettek valamit: leginkább élményeket. Ez pedig biztosan hatással lesz a személyiségükre. De feltételezhetjük már most, hogy szocálisan érzéketlen és izoláltak lesznek az új generáció gyermekei?
Nemes Orsolya generációkutató alaptézise az, hogy a különböző generációkban több a közös, mint gondolnánk, főleg, hogy teljesen életszerűtlen, hogy valaki, aki 2008. december 20-án született, egészen mást tapasztaljon gyerekkorában, mint aki 2009. január 4-én látott napvilágot. Ugyanúgy igaz ez a most született K generáció tagjaira is – róluk így vélekedik: „Amellett, hogy mindannyiunk közös élménye a karantén, a vírusválság, a maszkhasználat, és az izoláció, nem mindenkinek az életére hat ugyanúgy a megváltozott helyzet. Sok szülőnek, és ezáltal gyereknek az élete egészen megváltozott, más szülők majdnem ugyanúgy élnek, mint a járvány előtt – maximum otthonról dolgoznak. De nemcsak az számít, hogy milyen élethelyzetben vagyunk, hanem az is, hogy éppen milyen életszakaszban. Más kisgyerekként, kamaszként, pályakezdőként, kisgyerekes szülőként megélni ezt az időszakot. Azokat, akik hasonló életszakaszban vannak, hasonló problémák foglalkoztatják. Ez krízishelyzetben is igaz.”
Nemcsak a most születő gyerekekre van hatással a járvány, hanem mindenkire. Az Y generáció azért küszködik, mert még nincsenek tartalékai, a Z-k egy része ebben a munkaerőpiaci helyzetben pályakezdő, az alfák ebben a furcsa maszkos helyzetben tanulják a világ működését, a K generáció pedig egyelőre csak kvázi bezártságban élt.
A járványt kisgyerekként vagy kisbabaként megélők elsősorban az izolációt és a maszkban látott embereket „kapják”, ezek nem túl pozitív élmények. Ugyanakkor nekik ez a norma, mert sokkal könnyebben fogadják el a különbözőségeket, hiszen még tanulják a világot. Éppen ezért ne nyomjuk rá az előítéleteket már most a K generációra és ne kezdjük már el most vizionálni ennek a negatív hatásait:
„Nem jó, ha önbeteljesítő jóslatként mondogatjuk, hogy az új generáció biztosan szociálisan érzéketlen lesz a karanténban megélt élmények miatt. Mert az élményeik rajtunk is múlnak. Ráadásul a gyerekekkel kapcsolatban már tudjuk, hogy nagyon gyorsan adaptálódnak, mondhatni, lelki értelemben gumiból vannak. Az emlékeik középpontjában simán lehet, hogy nem a Covid által okozott dolgok lesznek, hanem teljesen átlagos jelenségek. Ráadásul az is nagyon fontos, hogy mi hogy vagyunk, mert a mi rezgéseinket veszik át. De mindenkinek az a természetes, amibe beleszületik, legyen szó maszkhasználatról vagy valamilyen mértékű bezártságról.”
