Bevallom, örülök neki!
Sportújságíróként mindez ugyanis azt jelenti számomra, hogy nem forog veszélyben a munkám. Mert ha a kezem a szívemre teszem, én is elgondolkoztam már azon, miről fogok írni, ha a harmadik hullám következtében a zárt kapus mérkőzéseket is felfüggesztik? A napokban azonban egy sportorvos barátom felvilágosított: „ne aggódj, egyéni sportolók tekintetében jócskán érkezik utánpótlás!”
Megtudhattam, sokan asztaliteniszre adták a fejüket, míg mások a sakk, vagy éppen a szenior tenisz világában képzelik el a jövőjüket. Legalábbis a versenyengedélyeik erről árulkodnak, amelyek mellé ha társítanak egy érvényes sportorvosi engedélyt, már csak a napi jegy, vagy éppen bérlet vásárlása választhatja el őket attól, hogy igénybe vehessék a veszprémi konditermek szolgáltatásait.
Előre az álmokért!
A sportorvos cimborám elmondta, a járványügyi intézkedések enyhítése óta volt olyan munkanapja, amikor egy műszak alatt több mint ötven engedélyt kellett kiállítania. Megkérdeztem tőle, ha esetleg kedvet kapnék a távolba nézéshez, mikor tudnék vizsgálatra menni? „Körülbelül egy hónap múlva” – felelte, majd hozzátette, mivel ismer, ha szeretném, bennmarad kicsivel tovább a kedvemért.
Hogy igényt tartottam-e az ajánlatra? Természetesen! Előtte azért az egyesületi tagdíjat is kifizettem, anélkül nehezen lehettem volna rövid pályás távolba néző. Igaz, a sportorvosi eredményem erő felettire sikeredett, de úgy gondoltam, nekem is cselekednem kell a jobb kondícióért. El is látogattam egy helyi terembe, leadtam a papírokat, ahol legnagyobb meglepetésre összefutottam egy rokonommal.
Húsz év után megtudtam, a testvérem profi síugró!
Figyelem! A cikk irónián alapul!
