A Krisztus passiójára és vértanúhalálára emlékeztető vörös színű miseruhában mintegy 40 bíboros és érsek haladt a bevonulás során a szentély felé, kezükben hatalmas pálmaágat tartva. A szentmise kezdetén felolvasták Jézus jeruzsálemi bevonulásának az evangéliumát, majd a szentmise során a Márk evangélium szerinti passiót. Ferenc pápa homíliájában a Jézus-esemény különlegességére rácsodálkozás sajátosságait elemezte: „Azok az emberek ott Jeruzsálemben inkább követték a Messiásról alkotott képüket, mint magát a Messiást. Csodálták Jézust, de nem voltak készek csodálkozni rajta. A csodálkozás ugyanis különbözik a csodálattól”.
Virágvasárnap jelentése a latin Dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapjakifejezésből származik. Ezen vasárnap megünneplésének szokásai a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek, ahogy azt már a 4. századtól lejegyezték és a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedtek el világszerte. A Katolikus Egyházban a hagyományos virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papságot és az asszisztenciát. Az ünnepi körmenet arról való megemlékezés, ahogy egykor Jézust ünnepelte a jeruzsálemi tömeg.
Jézus rögtön meglep minket. Népe ünnepélyesen fogadja, ám ő egy szelíd szamárcsikón lép be Jeruzsálembe. Népe arra számít, hogy karddal arasson győzelmet a rómaiak fölötti, de Jézus azért jön el, hogy kereszttel ünnepelje Isten győzelmét. Mi történt azokkal az emberekkel, akik néhány nap alatt Jézus „Hozsanna” köszöntésétől a „Keresztre vele!” kiáltásig jutottak? – kérdezte Ferenc pápa.
Ezek az emberek inkább követték a Messiásról alkotott képét, mint magát a Messiást. Csodálták Jézust, de nem voltak készek csodálkozni rajta. A csodálkozás ugyanis különbözik a csodálattól. A csodálat lehet világi, mert saját ízlését és elvárásait keresi; a meglepődés viszont nyitott marad a másik felé, újdonsága iránt. Ma is sokan csodálják Jézust: jól beszélt, szeretett és megbocsátott, példája megváltoztatta a történelmet ... Csodálják, de az életük nem változik. Mert nem elég megcsodálni Jézust. Követni is kell őt az útján, engedni, hogy kérdőre vonjon: át kell menni a csodálatból a meglepődésbe - fogalmazott a pápa.
Fotó: ANSA
És mi a legmeglepőbb az Úrban és Húsvétjában? – kérdezte Ferenc pápa. Az a tény, hogy megaláztatás útján jut dicsőségbe. Győzedelmeskedik azzal, hogy elfogadja a fájdalmat és a halált, amit mi – a csodálat és a siker vonzásában – elkerülnénk.
Ha a hit elveszíti a rácsodálkozás képességét, akkor süketté válik, a keresztény élet meglepődés nélkül szürkévé válik - fogalmazott az egyházfő. Miért nem tudunk már többé rácsodálkozni? – kérdezte a Szentatya. Talán azért, mert hitünk megszokássá kopott. Talán azért, mert bezárkóztunk önsajnálatunkba és hagyjuk, hogy megbénítsanak elégedetlenségeink. Talán azért, mert elvesztettük a hitünket mindenben, sőt azt hisszük, hogy elhibáztunk mindent. Meglehet, ezek mögött a „talán”-ok mögött ott áll, hogy nem vagyunk nyitottak a Lélek ajándékára, aki az, aki megadja nekünk a rácsodálkozás kegyelmét.
Kezdjük újra a csodálkozástól, hogy visszatérjünk az életbe, mert az élet nagysága nem abban rejlik, hogy birtokoljuk és megragadjuk önmagunkat, hanem abban, hogy felfedezzük: szeretnek minket.
