Paksi Veronika tudományos munkatárs, a kutatónők munka és családi élet egyensúlyáról tartott előadást, vagy mondhatnánk úgy, hogy vitaindítót, hiszen utána remek diskurálás alakult ki az online térben. A kutatónő ismertette, hogy bár egyre nagyobb számban lépnek tudományos pályára nők, egy idő után mégis elakad pályájuk és nem tudnak továbbhaladni. Vagyis jóval kisebb arányban helyezkednek el végzettségüknek megfelelően.
A kérdés, hogy mi ennek az oka? Mi az akadálya, hogy a családban és a munkában egyszerre legyen egyensúly?
Az egyik ok a gyermekvállalás. A kutatások alapján egy kutatónő jórészt úgy fogalmazza meg célját, hogy a család és a karrier egyszerre létezhessen, méghozzá balanszban. Az egyensúly ebben az esetben azt jelentené, hogy a célként megfogalmazott családi életre és a karrierre egyaránt legyen elég idő. Ehhez képest mégis úgy érzik, választaniuk kell a két dolog között, illetve egy bizonyos szint fölött nem akarják integrálni a kettőt. A gyermekvállalás időzítése nagy kérdés egy nő életében, ráadásul felmerül a kérdés, hogy hol kezdjék pályájukat? Akadémián vagy a versenyszférában?
Az előadás második felében már a pozitívumokról is szó esett, vagyis azok a tényezők kerültek terítékre, amelyek segítenék a szóban forgó egyensúly kialakítását, megtalálását. Ahogy Paksi Veronika rávilágított, az egyik nem elhanyagolható kritérium a munkaerőpiaci biztonság, esélyegyenlőségi tervvel, ami bár sokszor csupán formálisan létezik a kutatónő szerint.
Meghatározó kritérium lehet a rugalmas munkakörülmény, ami főként az akadémiai szférában tud megvalósulni, illetve felmerül a kérdés, hogy a rugalmasságot vajon a munkavállaló és a munkáltató egyaránt szeretné, vagy csupán egyoldalú az igény.
Fontos még a támogató szervezeti kultúra, vagyis, a munka és a magánélet összhangjának kialakításához elengedhetetlen a gondoskodó munka elismerése, ebben pedig nagy felelőssége van a vezetőségnek. Nem elhanyagolható a tudatos labormunka sem, amiben fontos az egészségügyi kockázatok felismerése: a laborban történő tartózkodás és a gyerekvállalás tekintetében.
Az utolsó fontos kritérium pedig a támogató családi háttér, amelynek létezését sokszor evidensnek, alapvetőnek gondoljuk, pedig korántsem az. Összességében tehát elmondható, hogy a nők és férfiak szakmai útja eltérő.
