Az Építészfórum hasábjain fejtette ki gondolatait Szendrő Péter építész a Veszprémi Petőfi Színház történetéről és jövőjéről. Szendrő az a szakember, aki a teátrum utolsó, 1988-as rekonstrukcióját és bővítését tervezte. A teljesítményért ő és belsőépítész kollegája, Szenes István belsőépítész egy évvel később megkapta az építészeti tevékenységért kapható legrangosabb hazai szakmai kitüntetést, az Ybl-díjat.
Tudvalevő, a Modern Városok Program támogatásával a vasbeton szerkezetű teátrum épülete bő harminc év után ismét teljesen megújulhat. Jelenleg úgy tudni, az újjáépítés során az 1908-as, Medgyaszay István által tervezett eredeti állapotokat vennék alapul.
Szendrő a cikkben azt írja,
„az utóbbi években minden szakmai anyag, mely a színház eredeti tervezőjével, Medgyaszay Istvánnal foglalkozik, a Veszprémi Színházról úgy ír, mint amit a rekonstrukciója során tönkretettek. Itt az ideje, hogy megvédjem magunkat, akik valamilyen minőségben ebben a 10 éves munkában részt vettünk, akik közül többen már nem élnek.”
Írásában kifejti, hogy talán kevesen tudják, de a Medgyaszay-épület eredetileg nem színháznak épült. „Olyan síkpadlós, alacsonyan lévő páholysorral, nagy ablakos teremmel rendelkezett, melyben elsősorban kulturális programokat rendeztek. A színpadon kívül nem rendelkezett kiszolgáló területekkel, öltözőkkel, raktárakkal, de a közönségoldalon is a WC, ruhatár, büfé területe kevés volt. (...) Akkoriban egyértelműen azt lehetett állítani, hogy a Medgyaszay-épület önmagában nem volt alkalmas egy állandó társulat által használt korszerű színház létrehozásához.”
A szerző a cikkben részletesen leírja, milyen állapotban volt a színház akkor, milyen tervezési koncepció mentén haladtak, és hogy miként értékeli a jelenlegi helyzetet. Úgy látja, 33 év működés tapasztalatai után, hogy az általuk tervezett és megvalósult színház jól megfelelt a színház és közönsége elvárásainak, a mai napig korszerű színházként üzemel.
„A jelenlegi belső struktúrálisan teljesen azonos az eredetivel, a burkolatok, lámpák és faliszőnyegek egy színvonalas, szecessziós jellegű, vállalható belsőt alkotnak. Mivel itt nem egy műemléképületet kellett felújítani, hanem jelentős funkcióváltás is történt, Medgyaszay mellett az építész, belsőépítész és az iparművészek is alkotó társakká váltak. Arra hivatkozni, hogy Medgyaszay puritánabb szellemének nem felel meg a mai díszesebb belső, ez lehet egy vélemény. Ugyanakkor semmi nem indokolja, hogy a színház épületben minden burkolat, lámpa, faliszőnyeg, stb. teljesen megsemmisítésre kerüljön és helyette az 1908-as állapotnak megfelelően tapétázott és vakolt falak és egy más típusú lámpa jelenjen meg. Ezt el kellene tudni fogadtatni a veszprémi közönséggel, akik 33 éve használják ezt a színházat de nem ismerik a több mint 100 évvel ezelőtti épületet”- írja.
Szendrő az átalakítási tervekkel kapcsolatban is kifejti véleményét, sőt, javaslatokat is megfogalmaz. Szerinte például nem indokolt megnyitni az eredeti bejáratokat az Óvári utca felé, sőt, a színházépület alaprajzának megváltoztatása sem célszerű. Ugyanakkor elismeri, az akadálymentesítés, a világítás, hangtechnikai és színpadtechnikai korszerűsítés fontos. A kiszolgáló épületről úgy vélekedik, mindenképp célszerű felülvizsgálni, hogyan teljesített az elmúlt 33 évben."Ennek teljeskörű felújítása, a színházépülethez kapcsolódó színészbejárat újragondolása teljes mértékben indokolt lehet."
Mint írja, a cikk azért született, mert úgy látja, „a veszprémi közönség számára nem magától értetődő, hogy a jelenlegi, megszokott, színvonalas, működő színház helyett, azt teljesen megsemmisítve az 1908-as épülethez visszanyúlva teljesen új épületegyüttest kell létrehozni. Ezért nem elég a színház és a város vezetőinek informálása és „meggyőzése". A tervező felelőssége a város közönsége számára is világossá és egyértelművé tenni, hogy mi készül a meglévő színház helyén."
