Annyi kitétellel persze, hogy a Balaton lerohamozása helyett kevésbé felkapott hazai területeket is felkeresünk, vagy legalább nem csak egy szűk három hónapos időintervallumban látogatjuk legnagyobb tavunkat és környékét. De ne rohanjunk ennyire előre.
A turizmus környezetkárosító hatásairól, illetve az azzal összefüggő társadalmi, gazdasági problémákról egyre többet lehetett hallani a pandémia előtt, elsősorban a tömegturizmus, a rapid, egynapos kiruccanások értelmetlensége és a röhejesen olcsó repjegyek tekintetében. Tény és való, az utazás elég rendesen otthagyja a lábnyomát a környezeten, ugyanakkor azt sem lehet elfelejteni, hogy számos pozitív hatással is bír: nagy mértékben formálhatja a világról és lakóiról alkotott nézeteinket, hatalmas élményt jelent és nem mellesleg jelentősen hozzájárul a gazdaság növekedéséhez: Magyarországon például a GDP 8%-a a turizmusból eredt 2019-ben.
Fotó: Emma Fabbri / Unsplash
Nem véletlenül kezdtek szakemberek és aktivisták már a 80-as években foglalkozni azzal, hogyan hozható egyensúlyba a két oldal, miként tudnánk a fenntartható fejlődést a turizmusban is megvalósítani. Azaz azt az elképzelést, hogy miközben kielégítjük a jelen generáció szükségleteit, nem veszélyeztetjük a jövő generációinak lehetőségeit sem saját szükségleteik kielégítésére.
Arról, hogy ez Magyarországon miként valósul meg, dr. Lőrincz Katalin, a Pannon Egyetem Turizmus Intézeti Tanszékének oktatója beszélt az I. GreenLike Infonapon tartott online előadásában. E tekintetben szerinte elég jól állunk, hiszen a hazai turizmuspolitika régóta nagy hangsúlyt fektet a belföldi turizmus élénkítésére, amely valóban nemcsak egyfajta kampány, de az élhetőbb jövő egyik alappillére is.
Fotó: Bence Balla Schottner / Unsplash
Hiába kerül ugyanis nevetségesen kevés pénzbe egy külföldi repjegy, fenntarthatóság szempontjából sokkal jobban tesszük, ha rövid kiruccanásokra nem egy idegen országba indulunk, hanem a hazai látnivalókat fedezzük fel, amelyekből bőven akad sok izgalmat kínáló. Budapest például kifejezetten elöl jár ebben, ráadásul a főváros nagy hangsúlyt fektet a kulturális örökség védelmére és az egészségturizmusra, a fürdők népszerűsítésére, amelyek a maguk nevében ugyancsak a fenntarthatóságot szolgálják. Annak ugyanis az egyik fontos kitétele, hogy csak olyasmit fejlesszünk, amit hosszú távon is képesek leszünk fenntartani és teljesen új attrakciók kigondolása helyett inkább a már meglévő alapokra építsünk.
Ilyen szempontból tehát nagyon jó ötlet a hungarikumok gyűjteménye, mellyel ráadásul a mezőgazdaságot is támogathatjuk – gondoljunk csak a kalocsai paprikára –, a népi építészet megújításának olyan elemeire, mint a szentendrei skanzen, a helyi ellátóláncok részét képező termelői piacok népszerűsítése vagy a nemzeti parkok megőrzése. Utóbbiak már csak azért is fontosak, mert a nemzeti parkok olyan génbankokként szolgálnak és olyan hagyományokat őriznek, amelyek a turizmus nélkül gyakran eltűnnének – remek példa erre az Alföld, a Hortobágy jellegzetességének is számító magyar szürkemarha. Ráadásul az állat- és növényvilághoz is közelebb visznek minket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megtanuljuk tisztelni és óvni azt.
Fotó: Zoltan Tasi / Unsplash
A fejlesztés helyes irányát támogatják egyébként az olyan minőségjelző díjak is, mint a hazai strandok vízminőségét mérő Kék Zászló vagy a Zöld Szálloda program, amelyek a felelősebb gondolkodást segítik elő a szolgáltatók részéről is.
De a fenntarthatóság irányába tett fontos lépés a Balaton rebrandingje és a szezon kitolása, a túrázás, vitorlázás, a kilátók népszerűsítése vagy éppen a kerékpárutak fejlesztése is, ami fontos lépés lehet a jövőben afelé, hogy ne csak szép helyeink és izgalmas látnivalóink legyenek, de környezetkímélőbb módon is meg lehessen őket közelíteni.
