Az emlék helye a veszprémi Szent György kápolna bejáratánál található Szent Imre szobor, ott is abban a távlatban, ahonnan látszik az a lény, amelyen a liliomos lovag beleáll az örökkévalóságba. Sokáig patinásodott úgy ez az Erdey Dezső alkotta szobor, hogy mögötte csak azt a feliratot olvashatta a vándor: Szent György kápolna. Márpedig ez akkor is, most is annak a szentnek állít emléket, aki nevezett kápolnában tett szüzességi fogadalmat. Így aztán találgatott újveszprémi meg messziről jött, milyen jószág is a királyfi lábzsámolya. Mert ha mögötte ott a név, szent György, akkor az csak sárkány lehet, de ha a szobor szorongatta ártatlanságos virágot vesszük, akkor pikkely ide, pikkely oda, sárkánynak túl csenevész!
Hát így rémlett fel egy elveszett veszprémi bestiárium első állata a bazilika szomszédságában. Az állat pedig – hogy a végére járjunk – egy archaikus formavilággal megidézett oroszlán, attributum, amely az uralkodói adottságok jelképe. Sörényét pikkely-szerű karikák adják, de csak-csak az állatok királya az istenadta.
A bestiárium pedig benépesült a számtalan állattal. A nyájban a legnépesebb éppen az oroszlánoké városunkban. Ott van egyikük a Dravecz-ház kapu díszítő családi pajzsán, hogy a sor másutt folytatódhasson. Mikor milyen méltósággal kiegészülve, de ott találjuk a Vár utcán a bíróság hosszas épületének karikafülkéiben vicsorogva e loboncos hímeket, mint a hatalom, az erő, az igazság letéteményeseit vagy a rajta nyilakkal ejtett sebektől haldokolva az Ararát hegyén című szobron (alkotója Pogány Gábor Benő) a Hangvilla előtt. Ugyancsak az oroszlán-falka tagja a harmadik miniszobron (Kolodkó Mihály művén), a büszke tartású királyi vad, amely amolyan szófaként szolgál a mobilján infuencerkedő Leonóra számára a Margit-romok közelében.
De tovább a sárkányokra. Ha Szent István szent fia lába alatt sárkány helyett oroszlán volt, a vár azért büszkélkedhet néhánnyal. Elég csak betekinteni a bazilika esetleg nyitva felejtett főkapuján s a szentély hátterében az üvegablak képén már láthatjuk is a Szent Mihálytól elejtett sárkány, a gonosz megtestesülését. A Szentháromság szobor díszei közt találjuk Szent Györgyöt, aki most és itt amúgy gyalogszerrel döfi agyon légiessé lett szakrális lándzsájával a szörnyetegnek elég apró sárkánykát.
A vár jelesebb, ekként veszprémi állathatározójába kívánkozik még Szent Rókus kutyája, Szent Márton lova, a világi gonosz kígyója, melyen a dicsőséges Szűz Mária áll és persze a Szentlélek galambja. Ezek mindenike a történelmi örökségből való, az már külön érdekesség, hogy a Dubniczay-ház udvarán pihen egy mikroszkópikusságából hízóvá kinagyított medveállatka is (Martin Henriktől).
Kalandozásunk a bestiáriumban sokfelé elágazhatna, de maradjunk a szűkebbre szabott körnél. Kihagyhatatlan a már említetett Pogány Gábor Benő Noé bárkájára utaló szobra. Ez magában is egy bestiárium. Csupa megkergült állat és lény. Lovak egyenként, fogatban, de féltestvéreikben is megidézve néznek le ránk – úgy mint pegasszus, akár mint kentaur vagy mint unicornis. A mitikus lényekből kikereshetjük még a szfinxet, a szárnyas Nikét, sőt még az ördögöt is. Jelkép és örökség kavarog bikával, marhacsordával, bölénnyel, anyafarkassal (Róma ordasával), ilyen-olyan kutyával, kakassal … és lám megint egy ármánykodó sárkány a bozótban.
A sárkány így kísért bennünket, de a lovak is szerte futottak. Ott ugratnak a Történelmi allegórián (Marton László) a Szent Imre tér közepén.
Szörnyekkel, furcsa szerzetekkel kecsegtet távolabb a Kittenberger Zoo. Szobrai a Pelikános ívókút (Korompai Pétertől) a bejáratnál és beljebb a borjú/boci (Czinder Antaltól), melyre évtizedek óta minden gyerek felmászik. De hát nyilván az igazi fókák, pingvinek, orrszarvúk, elefántok, tigrisek, oroszlánok, zsiráfok, zebrák, tevék, stb. között jól érzik maguk az állatok. Hát még a veszprémi Jurassic park rémei közelében.
A bestiárium sűrűjéből mégis érdemes egyedi zarándoklatokat is tenni. Megkeresni a Laczkó Dezső alakját idéző szobor kezében a kavicsfogú teknőst. Talán Hamarosan az őt külön megmutató szobrot (Lugossy László) is elkészítik és felállítják.
A stadion környékén ugrat örök menekülésben a bestiárium egyetlen kecskéje. A városi folklórban pikáns felhangokkal gyakran kommentált szobor – címe Fiú kecskével – Bors István alkotása.
A bestiárium a kódex-születések korának állathatározói. Tele vannak hajmeresztőnél hajmeresztőbb szörny- és rém-leírásokkal, -szokásokkal.
Az elveszett Bestiarium Vespremiensis is tartalmazhatott ilyen mitikus varázstulajdonságokkal bíró állatokat. Ha lett az úgy, hogy városunk egy sárkánya oroszlánná tudott átlényegülni, ha elvarázsolt/eltűnt dárdák nyuvasztják az elkutyásodott sárkányt, a vízözön idejének hajóistállójában ember válik állattá és fordítva, akkor derenghet az is: varázskönyv ez a feltételes, táblák közé fűzött pergamen-paksaméta. Lehet. sorra meg kell keresni az itt nem említett állatábrázolásokat szerte a városban és kitalálni ezeknek a teremtményeknek szelídítési módjait, gyapjuk-bundájuk gyógyító adományait, etetésük vagy vadászatuk titkait. Az állati kalandokat végigpróbálva talán még a keresett vadbreviárium is előkerül a Szent Miklós szeg egy elfeledett kazamatájából.
