Papp Máté szürrealisztikus, pimasznak tűnő ám inkább a legmélyebb alázat - fogalmazta összekötő szövegeit a zene váltotta, nem is akármilyen! Gordonka, mandolin, koboz, gitár, szájzongora, sámándob. Irodalmunk nagyjait mutatták be, hol kacagtatón, hol sírásra görbülő szájjal, akik, hogy, hogy nem, valamennyien kart karba öltve járják a budai kiskocsmákat. Ady és Krúdy, József Attila és Kosztolányi mulatnak Weöres Sanyikával a Tabánban, és, ha már nem is magyar cigányzenére, de Django Reinchard sinti - a cigány németalföldi meghatározása - hot-jazz-ére mulatérozva. Cholnoky Viktor hiányzott a képből, mert ezt az egészet akár ő is írhatta volna, ha Kecskeméten, ahonnan a zenekar jött, olyan népszerű lenne, mint itt, szülővárosában, Veszprémben. Hozzátéve azt a képet, ami reggel fogadott, mikor az Utasban, hálózsákokban éjszakázó Resti Kornél ébredezett, whiskyvel gyógyítgatva megviselt pájsliját, ahogyan Cholnoky ébredezett szenespincékben, melyekbe bele-belehullott mámoros hajnalokon.
Resti Kornél költészetnépszerűsítő küldetése a remény hangja. Köszönöm.
Ahogy köszönöm azt a pillanatot is, amikor megláttam, hogy a Rolling Stones - ámulat! -, ezúttal európai turnéra indul. Párizs, Lyon, Milano, Bécs, London, Stockholm, Amszterdam, talán még München, meg még egy német város. Elkap a hév, és megüt az elmúlás szele, az utolsó lehetőség érzete, mert vagy ők, vagy én halok meg utána, de többé mi már nem találkozunk. Mennem kell! London lenne a búcsú legméltóbb helyszíne, a Hyde Park, de ott már nincs jegy. Egyáltalán, két nap alatt szinte minden jegy elfogyott minden helyszínen. Gyors telefon Amszterdamba, kislányom a gép elé ül: - Van még pár a Johann Cruyff Stadiumba, ülőhelyek, aranyáron, színpad-közel. Mindegy, kell! Ott lesz szállásom is, pár napot még elkalézolok a városban, a legélhetőbb városban Veszprém után, és itt most elnézést kérek hollandellenes barátaimtól. Mert egy város nem attól élhető, hogy mit képvisel országának kormánya, hanem attól, hogy árad belőle a ráció és a mosoly. Ahogy a Stones-ból az elementáris, vad erő. Az élni akarás, a szabadság, vagy éppen az Angie emlékére sírva fakadás. Mert Sokan és sokszor fakadunk sírva, mikor végképp eljátszottuk a magunk Angie-jét, és ő már csak verejtékes álmainkban tér vissza, hogy jobban fájjon...
Péter tisztelt meg azzal, hogy véleményemmel hozzájáruljak - járulhassak- választási sikeréhez. Nem okozott semmi fejtörést egysvunngra elmondani mindazt, amikért tiszta szívvel ajánlottam őt a választők figyelmébe:
lelkiismeret, lokálpatriotizmus, emberfeletti munkabírás, és ifjúi hév.
Ennyinek elégnek kell lennie. Vasárnap mindenesetre ott leszek az Expresszóban, ahol percről percre követhetjük a választás kimenetelét.
Arany Ferenc rockzenész. Tanár. Író. Hét lépés című könyvét mutattuk be az Utasban. Az előzetes, szerény érdeklődésből telt ház lett helyi tv-stől, írott sajtósig. Rauscher Géza gitárjátéka vezette fel, aztán a szerző mesélte el a mű keletkezését, történetét. Veszprém alulnézetből, összegezhetném, mert a helyi szegényekről szól. A nagyszülőkről, akik így-úgy tengették itt az életüket, aztán elsodorta őket a háború. Odavesztek, vagy hazatámolyogtak. Aztán a hazatalálők keresték a holtakat, hogy hazahozhassák, itt temethessék el őket. Hogy a közelünkben maradhassanak. Arany Ferenc ezzel a családi vallomásával anyai nagyapámért is mondott egy imát, akit a Séd partján lőttek le orosz katonák, és eddig én elfelejtettem megtenni...
