Sok minden felhalmozódott az utóbbi esztendőben, egymásra rakodott bennünk a szorongás, a félelem, gyakran hozzátársult az indulat, olykor a gyűlölet is. Olyan lett minden körülöttünk, mint amikor a konyhámban a gázon felejtettem a rántott húst és a korom rátelepedett az ablakra, a függönyre, a bútorokra. Csakhogy ennek tudtam az ellenszerét: a nagytakarítás módszerét. De ami április után vár ránk, ahhoz nem elég a tisztítószer, kell hozzá türelem, empátia és némi bölcsesség.
Háziasszonyi szóhasználattal élve, ki kell söpörnünk a járvány okozta félelmet és helyére illeszteni a megelőzés, óvatosság eszközeit, módszereit. El kell raktározni a segítő kezek okozta megkönnyebbülést, az együttérzés melegét. Meg kell tanulni jobban odafigyelni egymásra. Nem könnyű feladat, de legalább ilyen nehéz a választási kampány idején a palackból kiszabadult bántást, vagdalkozást, hamis vádakat vagy a jogos észrevételeket józanul, a helyén kezelni.
Meg kell tisztítani az ablakokat a lakásokon és az autókon, mert csak akkor lehet haladni, ha megfelelő, zavartalan a kilátás. Ha látjuk a haladás irányát, útját, de észleljük az akadályokat vagy a zavaros mellékutakon haladókat. Talán még nem is érezzük igazán, hogy mennyi sebhelyet vagy fájó gócot hagytak rajtunk az elmúlt hónapok, ezekhez csapódott a háború füstje, a menekülők könnye… Van, ami rajtunk múlik, van, aminek csak szemlélői – remélem, nem elszenvedői –lehetünk. Rajtunk múlik, hogy a szomszéd Jó reggelt!-jét holnaptól hogyan fogadjuk és figyelmeztetjük-e, ha nyitva hagyta a kerti csapot vagy a kocsija ablakát.
Természetesen a figyelem és a figyelmeztetés nem csak a szomszédnak kell, hogy szóljon, de valahol el kell kezdeni. Persze, tudom, hogy ez is olyan háziasszonyi szemlélet. A régi öregek azt mondták, hogy a jó háziasszony köténye sok mindent eltakar, de nem mindent. Olykor fel kell tálalni a „nem annyira szeretem” ebédet is, ha a szervezet egészségéhez arra van szükség.
