Bár Magyarország amellett érvelt, hogy Európában nincs akkora fehérjehiány, amely indokolná a rovarfehérjék étkezési célú felhasználását, az Európai Bizottság javaslatára a tagállamok többsége május 3-án megszavazta, hogy a lisztbogár lárvája hivatalosan is élelmiszernek minősüljön az Európai Unió területén. A döntés értelmében a rovar élelmiszer-alapanyagként és feldolgozott formában is forgalmazható lesz a jövőben. (Ha korábban találkozott a boltok polcain vele, az egy speciális türelmi időszak miatt volt lehetséges).
Ez a mostani az első alkalom, hogy egy rovarfaj étkezési céllal kapott uniós engedélyt. A lisztkukac lárváját a jövőben még több ízeltlábú követheti, ugyanis eddig 15 rovarfajta forgalmazására adtak be kérelmet, ebből 11-nél már elindult az engedélyeztetési eljárás.
A döntés hátterében az áll, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) egy korábbi állásfoglalása szerint
a rovarlárvák széleskörű élelmiszeripari alkalmazása környezeti és gazdasági előnyökkel jár, hisz, kevesebb hulladékot termelnek, és kevesebb üvegházhatású gázkibocsátást eredményeznek.
Ez mindenképp megszívlelendő annak fényében, hogy ha ilyen ütemben növekszik a Föld lakossága, 2050-re 10 milliárdan lehetünk, és az embereket ekkora létszámnál is etetni kell. Még akkor is, ha nem mindenki hajlandó áttérni a növényi alapú étrendre. Többen egyébként a rovarfogyasztásban látják a harmadik világbeli éhínség csökkentésének megoldását.
Az Európai Unió belső szabályozása komolyan veszi, hogy milyen élelmiszerre mondanak áment. Minden olyan emberi fogyasztásra szánt élelmiszert, amelyet az Unió területén belül forgalmazni szeretnének, először szigorú laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá, melyet az EFSA végez el. Ha ők biztonságosnak találják, a tagállamok csak ezt követően szavaznak róla.
A magyar és úgy általában a nyugati embernek elsőre talán idegen, hogy a jövőben rovarburgert rendeljen a strandbüfében, a Föld negyede mégis napiszinten fogyaszt ízeltlábúakat. A hagyományosan nem étvágygerjesztő falatok Ázsiában alapvető részei a gasztronómiának, de egyes dél-amerikai országok is szívesen falatoznak belőle, sőt a streetfood-kínálat szerves része.
A tücsköket, skorpiókat, lisztbogarakat, hangyákat és még ki tudja mit grillezve, porítva, fűszerezve, konzervben, és bundában is fogyasztják, felhasználási lehetőségük száma pedig nagyjából a végtelenhez közelít.
Szárított selyemhernyók egy tálban. Forrás: Freepik.
Bár az élelmiszerként való lisztkukac-forgalmazást most fogadták el hivatalosan az unióban, nem jelenti azt, hogy korábban ne lettek volna Európában éttermek, vagy boltok, ahol ne lehetett volna hozzájutni a rovarokhoz. Hollandiában, Svájcban, Belgiumban és Dániában évek óta jelen van a rovarfogyasztás, és vannak séfek, akik kifejezetten ízeltlábúakből készítenek ételeket. Meglepődik azon, hogy hernyóból is készíthető ízletes desszert? Pedig így van. Magyarországon is próbálkoznak a rovarlobbival. 2016 óta a Bogárétel Alapítvány a Fenntartható Táplálkozásért nevű civil szervezet próbálja felhívni a figyelmet a rovarfogyasztás előnyeire és kultúrájára.
És ha már előny, amellett, hogy kevésbé környezetterhelő, mint például a marhahús előállítása, érdemes megjegyezni, hogy egyes rovarfajok magas koncentrátumban tartalmaznak tápanyagokat és vitaminokat. Hogy milyen ízük van? Ez nyilván attól függ, hogy milyen rovarról van szó és hogyan van elkészítve. Gyerekkoromból rémlik valami citromos íz, mikor megkóstoltam a hangyát, de a most engedélyeztetett szárított lisztkukacról azt mondják: állítólag mogyoróhoz hasonló íze van. A szerkesztőségben van, aki kóstolta már a bbq-s tücsköt, ő azt állítja: mintha száraz falevél lenne, többször pedig nem próbálná, és kár, hogy a láb fogközbe ragadós. Szóval ilyen kockázatokkal jár a rovarevés!
Természetesen senkinek sem kötelező rovarokat fogyasztani, sőt! A lisztkukac például nem is mindenkinek ajánlott, ugyanis ha valaki érzékeny a páncélos állatokra (rák, kagyló, stb.) vagy a poratkára, akkor ne is egyen, mert könnyen allergiás reakciókat válthat ki. Ezt a tervek szerint jelölni fogják a forgalomba kerülő élelmiszerek csomagolásán.
Az még kérdés, hogy mikor jelennek meg a boltok polcain az első lisztkukac lárvából készült élelmiszerek, de ha még idegenkedünk is tőle, jobb ha szokjuk: évek múlva lehet, hogy teljesen elfogadott lesz, ha másfél kiló sült rovart kérünk a szupermarketben.
