A méhek világnapját szlovén javaslatra ünnepeljük, Szlovéniában a méhészkedés jelentős hagyományokkal bír, egyes források szerint lakosságarányosan itt van a legtöbb méhész az egész világon! Miért május 20? 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa, aki a Habsburg-udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt.
Fentiek ismeretében az sem véletlen, hogy az Urbact egyik transzferhálózata Ljubjana jó gyakorlatát, a Méhek Útját vette át és adaptálta Európa öt városában. A BeePathNet hálózat magyarországi partnere Budapest XII. kerületének önkormányzata, ahol a projekt két éve alatt létrejött a kerületi méhbarát hálózat. A hálózat egy sokrétű és sokszínű, egymásra épülő tevékenységi láncolat eredménye, amelynek elemei például a helyi méhészek mézének felhasználása az óvodákban, bemutató kaptár, méhbarát útvonal térképe, a helyi lakosok érzékenyítése, szemléletformálás, ezt segítő kiadványok és még sorolhatnánk. A projekt lassan véget ér, de a méhek útja örök, legalábbis ezt remélik a szervezők, a kerületi Zöld Iroda munkatársai. Kereshetjük őket bátran, szívesen továbbadják az ismereteiket, a jó és kihívásos tapasztalatokat és akár a jó gyakorlatot a maga teljességében az érdeklődő településeknek.
Egy ilyen település lehet a jövőben Veszprém is, hiszen az első tudatos lépést az elfogadott Zöldfelület stratégiával már megtettük. Középpontba került – a belvárosi területeken kívül – a sokféle évelővel beültetett területek térnyerése a város külsőbb részein. Ezeken a területeken hosszabb életű, alacsony fenntartást igénylő, természet közeli megjelenésű növényközösségek jöttek létre. A magasan tartott és változatos flórában növekszik a búvóhelyek, táplálékforrást kereső beporzó és egyéb rovarok száma, ezek egyfajta „méhlegelőként” szolgálhatnak.
A bevezetőben már említett „Mentsük meg a méheket és a gazdákat” európai polgári kezdeményezésnek három fő követelése van: a szintetikus növényvédő szerek fokozatos kivonása az EU mezőgazdaságából, a biológiai sokféleség helyreállítása és a mezőgazdasági termelők támogatása a beporzóbarát gazdálkodásra való átállásban. A kezdeményezés időszerűségét az adja, hogy napjainkban egyre több hír számol be a globális mértékű rovarpusztulásról, valamint a biológiai sokféleség drasztikus csökkenéséről, amelynek megállítása közös felelősségünk.
