Több mint húszan 1999-ben alapították meg a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elődjét, a Vízimentők Balatoni Szakszolgálatát. Tíz évvel korábban a Keszthelyi Vízimentő Egyesület egyik alapítója volt. Ma amellett, hogy a VMSZ elnöke, az Országos Mentőszolgálatnál is dolgozik. Korábban nemzetközi mentésekből is kivette a részét. Mi fogja meg az életmentésben?
Már fiatal koromban beszippantott a dolog, és nagyon úgy fest, hogy ebben is maradok. Minden, amit csináltam az életemben, az életmentésről szólt. A siker íze az ember szájában egy jó dolog. Mindent úgy szeretek csinálni, hogy annak van egy pozitív hozadéka. Sokat álmodoztam és álmodozok a mai napig. Az álmaimért dolgozom, amik egyébként nem elvont dolgok, hisz mindegyik a közösségekről és az emberek biztonságáról szól. Ebben rengeteg partnerem akad, így nekem is könnyebb.
Olykor az OMSZ-nél is szolgálatot teljesít. A vízimentés nem elégíti ki?
A súlypont a vízimentőknél van, az Országos Mentőszolgálatnál való munka a napi alázat gyakorlása, a szárazföldi mentés, a csapategységben való gondolkodás és a kollégák miatt fontos. Ez segít abban, hogy egyensúlyban tudjak maradni. Az életem nagy részét a vízimentés és az azzal kapcsolatos tevékenységek töltik ki.
Említette a közösséggel és az életmentéssel kapcsolatos álmait. Ezekről mit szabad tudni?
Már most tudom, hogy a következő 35 évben mit fogok csinálni. A VMSZ egy 21 éves szervezet, amely még koránt sincs kész. Meg szeretném élni, hogy a szolgálat 50 éves lesz. A terveim szerint a következő 10-20 év a professzionalizálódásról, a magasabb szintű oktatásról és a társadalomban való még jobb elfogadtatásról fog szólni. A jelek arra utalnak, hogy alakul a dolog, és most is ott állunk, ahol kell.
Az életmentés mellett a Balatoni Kör tagja is. Fontosnak tartja az egész éves Balaton koncepcióját és a minőségi gasztronómiát?
Fontos, hogy csak tiszteletbeli tag vagyok, amit a Balatonért való tevékenységeim miatt érdemeltem ki. Itt inkább fogyasztóként és műkedvelőként vagyok jelen és néha el is mondom a véleményemet. Nyilvánvalóan szeretem a minőségi gasztronómiát, és ez a minőség felé való orientálódás szerintem fontos a Balaton jövője szempontjából, hogy egész éves turisztikai desztináció tudjon maradni. Itt párhuzamot vonnék a VMSZ-szel, hisz a Balatoni Kör is csupán egy 6-7 éves alakulat, és idő kell ahhoz, hogy kiforrjon a dolog – mint a vízimentőknél. Mindkettőnek a minőség felé kell orientálódni és ezt célul kitűzni. A hibákat elő kell venni, meg kell nézni, jobban csinálni. Az adottságok már megvannak.
A sok teendője mellett hogyan lazít?
Mindig arra van ideje az embernek, amire hagy. A beosztásomat én csinálom és engem abszolút az izgat, ha a közösségért dolgozok. Ritkán vagyok szabadságon, de ez nem jelenti azt, hogy nem szoktam lazítani. Ha pihenek, azt is általában egy külföldi munkaúttal kapcsolom össze. Nem teherként élem meg a munkát, hisz azt a tevékenységet végzem, amit a szabadidőmben is csinálnék. Ahogy mondani szoktam, játszva dolgozom, és ezt nem élem meg rosszul. A gyerekeim és a családom is ilyen aktív, mindenki a maga területén dübörög. A családom mindenekelőtt áll, de ez nem mindig volt így.
Akkor a munkája egy szerelemprojekt?
Itt lakom a Balatonon, itt jövök-megyek, mióta az eszemet tudom. De tudjuk, a szerelemben is fel kell áldozni dolgokat. Szerencsés vagyok, mert egyensúlyba tudok kerülni a munkámmal és ezt a családom is hasonlóképp éli meg. A feleségem mentőtiszt, a nagyobb gyerekeim vízimentők, két fiam a búvárszolgálat tagja is, a lányom pedig hajót vezet. Van olyan nap, amikor mindegyikünk szolgálatban van, és együtt dolgozunk. Ebből nem szokott különösebb probléma lenni, mindenki teszi a dolgát, ebbe nőttek bele. Ezen kívül mindegyikőjüknek megvan a maga területe, de ez a furcsa közös hobbink, ami már élethivatás, hogy életeket mentünk.
A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetőjeként miből áll egy napja?
Ugyanúgy dolgozom, mint mindenki más a szolgálatnál. Előkészülünk a napi feladatokra, és várunk, várunk, várunk és várunk, hogy riasztást kapjunk. Ha nem vagyok szolgálatban, akkor is be van kapcsolva a rádióm, így mindenről tudok. Ha komolyabb havária, süllyedő hajó, vagy haláleset van, helyzettől függetlenül a helyszínre megyek, mert úgy gondolom, hogy egy vezetőnek a rendkívüli esetekben ott a helye.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a szakmában?
Nem kihívások vannak, inkább nehézségek. Én a szerint a recept szerint dolgozom és élek, hogy „nyújtsd a legjobbat és csinálj meg mindent a lehető legjobb tudásod szerint.”
A cikk az Ecoport magazin 2021/2. számában jelent meg.
Gesztesi Ákos / Fotók: Bagyó Sándor
