Home office-ozás közben kutyasírásra lettem figyelmes hétfő délelőtt Balatonalmádiban. Már vagy 10 perce hallottam a furcsa ugatást, amikor is észrevettem: egy közeli szomszéd kapukerítésébe szorult blöki próbál segítséget kérni. Papucsban kislattyogtam hozzá, vittem neki vizet ahogy kell, majd megnyugtattam, és próbáltam kiszabadítani. Hiába. Alig mozdult, ráadásul minden érintésemet fájdalmas nyüszítés követte.
Te meg hogy kerültél ide?
Mivel a ház tulajdonosát addig nem értem el, és jobb nem jutott eszembe, tárcsáztam hát a 112-t, ahol a vonal másik oldalán lévő diszpécser nagyon jó stílusban megnyugtatott: a legjobb helyen kérek segítséget.
"A 112 az Európai Unió tagállamainak a nap 24 órájában hívható segélyhívó száma, amelynek hívásával azonnali segítség kapható a készenléti szervektől (Rendőrség, Mentőszolgálat, Katasztrófavédelem). A 112-es segélyhívószámot közel 30 évvel ezelőtt az Európai Unió kezdeményezése alapján hozták létre azzal a céllal, hogy a bajbajutottaknak csak egy segélyhívószámot legyen szükséges megjegyezni függetlenül attól, hogy mentőt, tűzoltót vagy rendőrt szeretnének hívni.
A 112-es segélyhívó szám minden nyilvános, vezetékes és mobiltelefonról ingyenesen hívható. A legtöbb mobiltelefonon a 112-es szám a billentyűzár feloldása nélkül is hívható. Abban az esetben is lehet 112-es hívást kezdeményezni, ha nincs hálózat a mobiltelefonon" - police.hu.
Vázoltam a szituációt, majd közölte: azonnal értesíti a katasztrófavédelmet, és maradjak elérhető. Közben kiderült, nem a szomszédhoz tartozik az eb. Sebaj, megmentjük, mégsem hagyhatjuk itt! Míg várakoztam, próbáltam megfejteni, hogyan sikerült a kutyának úgy, és akkor odakerülnie, ahogy. És most ide lehetne tenni a már jól ismert gondolkozó smiley-t a Facebookról.
Több elmélet is született, és még lehetett volna gondolkodni, ám a fantáziálást hamar félbe kellett szakítani: pár percen belül kiérkeztek a balatonfűzfői tűzoltók (egyikőjük, Lukács Levente egyébként az év fűzfői tűzoltója lett), akik egy feszítő-vágóval szabadították ki az addigra már igencsak stresszes négylábút.
Kiszabadult. A kerítésben sem esett nagy kár.
Úgy tűnt, a történtek eléggé felzaklatták a frissen szabadlábra került kutyát, ugyanis amint lehetősége adódott rá, kereket oldott. Néhány perc utcai kergetőzés után végül sikerült megfogni a csavargót, és pár telefon után felkutatni a gazdáját. Visszavittük. A történet tehát mindenképp happy end.
Ha időközben csúszott egy címlapfrissítés, vagy később értesültek egy hírről, ne haragudjanak, ez csupán a kutyamentés miatt volt. Mea culpa, mea maxima culpa!
