Zenevonat – szuperkoncert az LGT sztárjaival – hirdette a VeszprémFest plakátja, mint az idei fesztivál debütáló koncertjét. A kissé magyarázós címadásra pedig igenis szükség volt, hiszen a kedd esti koncertet nem lehetett volna sem egy LGT-koncertnek betudni, sem pedig kizárólag az LGT egykori tagjai fellépésének. Pedig mindkettő igaz volt, de önmagában egyik sem.
A Zenevonat lényege pedig valahol pont ebben a kettőségében rejlett. Hiszen a színpadon valóban ott volt Karácsony János James és Solti János, az LGT két tagja, mellettük viszont a mostani slágerlistákról ismert zenészek is, úgy, mint például Heincz Gábor Biga, Veres Mónika Nika, vagy éppen Mező Misi (Magna Cum Laude), Vitáris Iván (Ivan & The Parazol).
Ők közösen alkották újra a mindenki által jól ismert LGT dalokat, de mellette felcsendült Kovács Kati és Katona Klári, Révész Sándor egy-egy slágere is.
A Zenevonat mégsem egy tribute koncert volt, nem próbálták feltétlenül visszaadni az eredeti LGT stílusát. Biga, Nika és a többi vendégelőadó bátran igazították a saját zenei stílusukhoz a jól ismert számokat, de mindezt sikerült úgy, hogy tiszteletben tartották az LGT lényegét, ami miatt annyi ember szereti a mai napig ezt a korszakalkotó együttest.
Pláne annak fényében, hogy a doboknál Solti János, az egyik mikrofonnál gitárral a kezében pedig Karácsony János James állt.
Ha már Zenevonat, akkor vasúti hasonlattal élve, a kedd esti koncertvonatnak a mozdonyvezetője Karácsony János volt, a szenet a gőzmozdonyba pedig Bigáék lapátolták.
És valóban, mint egy klasszikus vonatúton, néha a slágerek egymással összeérve követték egymást, mint amikor bámulunk ki a vonat ablakán és követjük a táj változásait, de nem tudjuk megmondani, hogy a mezők látványát pontosan mikor váltották fel a hegyvonulatok, ami mellett elzakatoltunk. Néha pedig megálltak a fellépők, mint amikor állomásra érkezik a vonat, ekkor felidéztek egy-egy nosztalgikus történetet, vagy emléket, mint Somló Tamásét, akire külön dallal emlékeztek meg.
Ugyanakkor régen az emberek egy vonatút során is új kapcsolatokat tudtak kialakítani azzal az ismeretlen személlyel, akikkel órákra össze voltak zárva egy fülkében, most viszont valamivel nehezebben adta át magát a közönség a közös éneklésnek, dúdolásnak, fel kellett csendülnie a Ringasd el magadnak, vagy az Annyi mindent nem szerettem még dallamainak, hogy mindenki kellően feloldódjon.
Az LGT idén ünnepli az 50. születésnapját, a kedd esti Zenevonat szuperkoncert impulzusa után pedig talán nem túlzó, ha azt mondjuk, ezek a dalok még további 50 év múlva is megtöltenének minimum egy Historia Kertet.
