Személy szerint, ha nem is szabályoknak hívnám, de szerintem mindenkinek tudni kell(ene) mit illik tömegközlekedés során és mit nem. Biztos vagyok benne, hogy majd a később bemutatott néhány szabállyal mindenki találkozott különböző szituációkban, csak nem gondolták, hogy ezek lehetnek a tömegközlekedés íratlan szabályai.
Életem úgy alakult, hogy ismét minden nap a tömegközlekedést kell igénybe vennem, hogy eljussak a munkahelyemre. Általános iskolás és gimnáziumi éveim alatt is sokat tapasztaltam és láttam már, hogyan viselkednek a különböző korosztályú emberek a buszon, de akkor még nem figyeltem annyira azokra a jelenségekre, amik most már számomra is „idegesítőek”. (legfőképpen mikor túlharsogja az utas a saját életéről, vagy politikai hovatartozásáról szóló történetével a buszt, melyre talán csak a mellette ülő utastársa kíváncsi, vagy még ő sem, főleg ha ismeretlenül elegyedtek szóba.)
Lássunk néhány alapszabályt, amit ha betartunk, talán nyugodtan tehetjük meg úti célunkig azt a néhány kilométert.
A személyes tér jelentősége
A személyes térre való igényünk hatványozódik a tömegközlekedési eszközökön. A pici üres helyért is elindul olyankor a „harc”. Tiszteljük a másik privát szféráját, ne dörgölőzzünk a másikhoz, s amennyire csak tehetjük, úgy álljunk, hogy minket is minél kevésbé érintsenek. Célszerű megőriznünk személyes terünk érintetlenségét a végsőkig, persze van, amikor ez nem megoldható, de ha megpróbáljuk, a környezetünk is értékelni fogja.
Ne blokkoljuk az ülőhelyet
Gyakori konfliktusforrás, amikor valaki nem az ablak mellé, hanem a külső helyre ül – ilyenkor vagy fel van háborodva, amikor valaki beülne az üres helyre, és neki fel kell állni; vagy aki áll, meg sem meri kísérelni, hogy beüljön. Hasonló a helyzet a széken utaztatott poggyásszal. Ha megtehetjük, ügyeljünk arra, ha valaki a környezetünkben helyet akar foglalni, meg tudja tenni és ne bennünk lássa – még ha nem is jogos – az akadályt.
Megfelelő érzék a helyünk felkínálásához
A legáltalánosabb, de szerencsére sokak számára magától értetődő. Mindenképpen fel kell kínálni várandós anyukáknak (de nehogy a teltebb vagy jóllakott hölgyeket nézzük annak, mert az igen kínos) valamint az idős hölgyeknek.
Shiyang He, sanghaji reklámtervező plaktászlogenje: "Add át a helyed annak, aki valami sokkal fontosabbat hordoz" - mint te. (forrás: csaladinet.hu)
Hangerő
Az emberek igyekeznek kizárni a zajos környezetet, különösen a fárasztó nap végén. Ha úgy döntünk egy kis zenehallgatással dobjuk fel az ingázást, ellenőrizzük a hangerőt. Talán élvezzük a szuper dallamokat, a többiek már annál kevésbé. E pontnál térjünk ki a beszélgetésre is – társaságok elragadtatott hangulatban tudatják a világgal örömüket vagy bánatukat, ami nem éppen illendő. Az ordítva telefonálást mellőzzük, ugyanígy a személyes, privát információk, események és titkot ecsetelése mindenki füle hallatára nem csak hogy nem méltóságteljes, de a legtöbb ember nem is kíváncsi rá.
A megfelelő helyen megállni
Ebből sok konfliktus adódik – lihegések, cettegések, beszólások, mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy a másik párszáz ember éppen mit gondol és mit akar. Sokszor belekötnek az emberbe ha az ajtó előtt áll – nos, egy dugig tömött tömegközlekedési eszközön nem is tehetünk mást. Ha mégis megtaláltuk a számunkra legoptimálisabb helyet egy ajtó mellett, ügyeljünk rá, hogy le-, és felszállásnál a többiek tudjanak közlekedni. A többi már nem rajtunk múlik.
Evés-ivás, pipere és hasonlók
Ha nem is törődnénk a többi emberrel, már csak a saját méltóságunk miatt sem javasolt hamburgerrel, vagy bármi egyéb csöpögős-folyós étellel felszállnunk. Ugyanez a helyzet a körömvágással, hölgyeknek körmöm lakkozással vagy sminkeléssel. Egyszerűen a privát szféránkhoz tartozó tevékenységek, amiket nem illik és nem is jó „nyilvánosság előtt” végezni.
