2021. december 8.
//
Mária névnap

Gondoltuk volna, hogy a tömegközlekedésnek is vannak „íratlan szabályai”?

A tömegközlekedés a legtöbb ember számára egy olyan terep, amivel nap, mint nap szembe kell néznie, még ha nem is tartozik annyira a kedvenc élethelyzetek közé. Eltérő habitusok, más-más emberek, különböző szociális és kulturális szintek ütköznek (olykor szó szerint) a tömegközlekedésben. Mégis, hogyan élhetjük ezt túl, és hogy illik viselkedni?

Személy szerint, ha nem is szabályoknak hívnám, de szerintem mindenkinek tudni kell(ene) mit illik tömegközlekedés során és mit nem. Biztos vagyok benne, hogy majd a később bemutatott néhány szabállyal mindenki találkozott különböző szituációkban, csak nem gondolták, hogy ezek lehetnek a tömegközlekedés íratlan szabályai.

Életem úgy alakult, hogy ismét minden nap a tömegközlekedést kell igénybe vennem, hogy eljussak a munkahelyemre. Általános iskolás és gimnáziumi éveim alatt is sokat tapasztaltam és láttam már, hogyan viselkednek a különböző korosztályú emberek a buszon, de akkor még nem figyeltem annyira azokra a jelenségekre, amik most már számomra is „idegesítőek”. (legfőképpen mikor túlharsogja az utas a saját életéről, vagy politikai hovatartozásáról szóló történetével a buszt, melyre talán csak a mellette ülő utastársa kíváncsi, vagy még ő sem, főleg ha ismeretlenül elegyedtek szóba.)

Lássunk néhány alapszabályt, amit ha betartunk, talán nyugodtan tehetjük meg úti célunkig azt a néhány kilométert.

A személyes tér jelentősége

A személyes térre való igényünk hatványozódik a tömegközlekedési eszközökön. A pici üres helyért is elindul olyankor a „harc”. Tiszteljük a másik privát szféráját, ne dörgölőzzünk a másikhoz, s amennyire csak tehetjük, úgy álljunk, hogy minket is minél kevésbé érintsenek. Célszerű megőriznünk személyes terünk érintetlenségét a végsőkig, persze van, amikor ez nem megoldható, de ha megpróbáljuk, a környezetünk is értékelni fogja.

Ne blokkoljuk az ülőhelyet

Gyakori konfliktusforrás, amikor valaki nem az ablak mellé, hanem a külső helyre ül – ilyenkor vagy fel van háborodva, amikor valaki beülne az üres helyre, és neki fel kell állni; vagy aki áll, meg sem meri kísérelni, hogy beüljön. Hasonló a helyzet a széken utaztatott poggyásszal.  Ha megtehetjük, ügyeljünk arra, ha valaki a környezetünkben helyet akar foglalni, meg tudja tenni és ne bennünk lássa – még ha nem is jogos – az akadályt.

Megfelelő érzék a helyünk felkínálásához

A legáltalánosabb, de szerencsére sokak számára magától értetődő. Mindenképpen fel kell kínálni várandós anyukáknak (de nehogy a teltebb vagy jóllakott hölgyeket nézzük annak, mert az igen kínos) valamint az idős hölgyeknek.

Shiyang He, sanghaji reklámtervező plaktászlogenje: "Add át a helyed annak, aki valami sokkal fontosabbat hordoz" - mint te. (forrás: csaladinet.hu) Shiyang He, sanghaji reklámtervező plaktászlogenje: "Add át a helyed annak, aki valami sokkal fontosabbat hordoz" - mint te. (forrás: csaladinet.hu)

Hangerő

Az emberek igyekeznek kizárni a zajos környezetet, különösen a fárasztó nap végén. Ha úgy döntünk egy kis zenehallgatással dobjuk fel az ingázást, ellenőrizzük a hangerőt. Talán élvezzük a szuper dallamokat, a többiek már annál kevésbé. E pontnál térjünk ki a beszélgetésre is – társaságok elragadtatott hangulatban tudatják a világgal örömüket vagy bánatukat, ami nem éppen illendő. Az ordítva telefonálást mellőzzük, ugyanígy a személyes, privát információk, események és titkot ecsetelése mindenki füle hallatára nem csak hogy nem méltóságteljes, de a legtöbb ember nem is kíváncsi rá.

A megfelelő helyen megállni

Ebből sok konfliktus adódik – lihegések, cettegések, beszólások, mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy a másik párszáz ember éppen mit gondol és mit akar. Sokszor belekötnek az emberbe ha az ajtó előtt áll – nos, egy dugig tömött tömegközlekedési eszközön nem is tehetünk mást. Ha mégis megtaláltuk a számunkra legoptimálisabb helyet egy ajtó mellett, ügyeljünk rá, hogy le-, és felszállásnál a többiek tudjanak közlekedni. A többi már nem rajtunk múlik.

Evés-ivás, pipere és hasonlók

Ha nem is törődnénk a többi emberrel, már csak a saját méltóságunk miatt sem javasolt hamburgerrel, vagy bármi egyéb csöpögős-folyós étellel felszállnunk. Ugyanez a helyzet a körömvágással, hölgyeknek körmöm lakkozással vagy sminkeléssel. Egyszerűen a privát szféránkhoz tartozó tevékenységek, amiket nem illik és nem is jó „nyilvánosság előtt” végezni.

Riskó Annamária

További cikkek

Télen is az egészségért!
Télen is az egészségért!
Beköszöntött a tél, az időszak, amikor szívesebben maradunk bekuckózva a súlyos takaró alatt, felhúzott lábakkal a forró tea és valami könnyed film melegében. Lépjünk ki a melegből, hogy aztán újra megérkezhessünk. Menjünk be a szobába, és fogjuk meg annak a kezét, aki bent vár bennünket…
Az adatdzsinn kiszabadult, és már nem tehetjük vissza a palackba
Az adatdzsinn kiszabadult, és már nem tehetjük vissza a palackba
Felfoghatatlan mennyiségű információt termelünk nap mint nap, ám ez kontextus nélkül értéktelen. Vajon mihez kezdünk a rendelkezésre álló adathalmazzal? Örök életre törekszünk? Egy hazai rendezvényen nemzetközi sztárszakértők próbálták megjósolni, milyen jövő várhat az adatvezérelt emberiségre.
Miért fontos, hogy egész életünkben tanuljunk?
Miért fontos, hogy egész életünkben tanuljunk?
Nem, nem (csak) azért, mert a változó világban mindig jól jön, ha van az embernek néhány pénzre és karrierre váltható plusz készsége. A válasznak sokkal inkább a boldogsághoz van köze.
Tanár és/vagy nevelő
Tanár és/vagy nevelő
Szüleink után talán tanáraink azok, akik legnagyobb hatással vannak arra, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk, milyen értékeket teszünk magunkévá, hogy aztán felnőtt korban ezek vezérletével hasznos, vagy kevésbé hasznos tagjai legyünk a társadalomnak. De tényleg elegendő tanárnak lenni, ahhoz, hogy ilyen hatást gyakorolhasson valaki egy fejlődő személyiségre, vagy valami több kell hozzá? Véleménycikk.
Sírdogáló vidrababát mentettek a Séd-patakból – VIDEÓK
Sírdogáló vidrababát mentettek a Séd-patakból – VIDEÓK
Elismerés illeti a Veszprémi Fehér Holló Vadmentő Alapítványt, amelynek munkatársai a sikeres mentésnek köszönhetően új reményt adtak az életre egy családjától elszakadt vidrakölyöknek.