2022. január 29.
//
Adél névnap

Ha nem mondjuk el a történeteinket, nem marad utánunk semmi

Paloznak overdrive címmel jelent meg Fenyvesi Ottó József Attila-díjas költő, író, képzőművész verseit tartalmazó kötete.

A Látomások, álmok, konkrétumok alcímet viselő könyvet az Utas és holdvilág Antikváriumban mutatták be, ahol Varga Richárd beszélgetett a szerzővel, valamint Illés Andreával, a kötetet kiadó Scolar kiadó felelős szerkesztőjével.

Bár a könyv címe és borítója – amely Szajkó István festménye alapján készült – is azt sugallja, hogy a versek valamiképpen Paloznakhoz kötődnek, valójában csak két költeményben jelenik a település. Ez a kötet az utóbbi öt év termése, olyan verseket tartalmaz, amelyeket azután írtam, hogy Veszprémből Lovasra költöztünk – mondta el Fenyvesi Ottó. Nagy részük felkérésre készült és több meg is jelent már belőlük folyóiratokban, ugyanakkor a szerző saját bevallása szerint is úgy érezte, meg kell írnia ezeket a verseket, olykor önmaga felvidítására is. A költemény közül tízet ugyanis ismerősöknek, barátoknak ajánlott – zömmel olyan embereknek, akik ma már nincsenek közöttünk, így például Sziveri János vagy Nagy András, Nagy László fia.

A versekkel Fenyvesi Ottó ugyanakkor egy ívet is megrajzol, mondhatni egy epikus elbeszélést tördel fel több hosszabb szövegre, versre: ahogy korábbi Route 66 címmel megjelent versgyűjteménye is egy válogatás volt az életéből, ezek a szövegek is töredékek a költő életéből. A gyerekkori emlékektől kezdve, amikor Újvidéken falta a Buksi folyóirat képregényeit a sok-sok költözésen, baráti találkozón keresztül mindent megversel, ami a lovasi Római útig vezetett, életének jelenlegi pontjáig.

A leghétköznapibb dolgokról ír elképesztően érzékletesen: szinte érezzük az ízeket, az illatokat, halljuk a kotkodácsoló tyúkokat, látjuk a New York-i neonfeliratokat, az elbeszélővel együtt biciklizünk át a tájon. Igaz, a versek vége egy kicsit általánossá is tágul, mégis nagyon személyesek maradnak.

Kicsit olyan, mintha naplórészleteket olvashatnánk – és ez nem véletlen. „Amikor Veszprémbe kerültem, az első fél évben nagyon magányosnak éreztem magam. Akkoriban szoktam rá arra, hogy mindent, amit fontosnak érzek, lejegyezzek. Tematikus füzetekbe rendeztem őket, és ez a szokásom a mai napig megmaradt” – árulta el a költő.

Mint mondta, nagy hatással voltak rá Márai Sándor naplói, ahogy az utazásairól, társadalmi kérdésekről írt. Ő viszont nem akart politikával vagy bármi olyasmivel foglalkozni, amelyek kívül állnak a személyes történeteken – noha akadtak volna az elmúlt öt évből egészen más jellegű versei is. „Én az irodalomról, az olvasmányaimról írok, a barátokkal folytatott beszélgetésekről, hogy milyen furcsa dolgok történtek velem.”

Fenyvesi Ottó szerint az emlékek nagyon könnyen elfelejtődnek, ha nem őrizzük meg őket – kicsit hasonló elven írta meg annak idején a Halott vajdaságiakat olvasva című könyvét is: tudta, ha más nem írja meg azokat a tapasztalatokat, amiket annak idején vajdasági barátaival megéltek, akkor azok nyomtalanul eltűnnek, elporladnak. „Ennyi csak az ember: az emlékei. És ha nem mondjuk el a történeteinket, nem marad utánunk semmi.”

Bertalan Melinda
Szalai Csaba