Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. május 18. Erik
Veszprém
12°C
2024. május 18. Erik
Veszprém
12°C

2008: A biblia éve / Emberáldozat Istennek?

2008. május 20. 17:33
Ábrahám életének talán legnehezebb pillanatait élte meg, amikor Isten próbára tette őt. A próba főleg mai szemmel tűnik hihetetlenül embertelennek, és óhatatlanul felveti a kérdést: miféle Isten az, aki megengedheti magának, hogy – ha csak rövid időre is – ellentmondjon önmagának, saját akaratának? Miféle Isten az, aki egy édesapát saját fiának feláldozására szólítja fel? Ráadásul egy olyan fiúról van szó, akiről azt ígérte Isten, hogy sok utódja lesz. A történet mai szemmel nézve annyira abszurd és érthetetlen, hogy érdemes a már megszokott eszközökkel is megközelíteni, hogy felfedezhessük valódi értékét.
Most talán a történelmi megközelítés ígérkezik a legizgalmasabbnak. Bár az elbeszélés történelmi szempontból nem feltétlenül hiteles, érdemes egy pillantást vetnünk a kor szokásaira. Nem csupán Ábrahám, hanem utódai is olyan kultúrák szomszédságában éltek, ahol az emberáldozat bevett szokás volt. A különféle ókori népek életében a vallás szerepe sokkal jelentősebb szerepet játszott, mint manapság nálunk. A különféle istenségeknek pedig az ember mindig a legértékesebbet akarta adni, ami sok esetben pont a saját gyermek volt. Ezzel akarták kimutatni, mennyire tisztelik az egyes istenségeket, ill. ezért az emberfeletti áldozatért várták el az istenségektől, hogy teljesítse az áldozók kéréseit. Az ősi kelta kultúrákban például egy-egy fontos ember életéért adtak cserébe emberáldozatot. Élő embert áldoztak fel azonban nem egyszer mások gyógyulásáért is, „kifizetve” ezzel az illető életerejének visszatérését. A görög mitológiában Artemisz istennő kultuszában tartotta magát leghosszabban az emberáldozat szokása. Vele kapcsolatban is olvashatunk egy az Ábraháméhoz hasonló történetet: Bár Agamemnóntól megköveteli lányának, Ifigéniának feláldozását, az utolsó pillanatban elragadja őt, és egy szarvas kerül feláldozásra. Utolsó példaként érdemes megemlíteni a Kánaán területén tisztelt Moloch nevű istenséget, akinek nehéz időkben, mint pl. háborúk, vagy gazdasági nehézségek idején áldozták fel különösen az elsőszülött gyermekeket. E háttér ismeretében a történet közel sem olyan abszurd, mint a mi kultúránk szempontjából. (Bár „művi terhesség-megszakítás” néven ma is számtalan gyermeket áldoznak fel a jólét oltárán.) E háttér előtt válik világossá a történet egyik legfontosabb üzenete: A Biblia Istene ugyanis nem kér emberáldozatot, sőt, megtiltja azt. Bármilyen embertelennek is tűnik tehát a kérés, a lényeg nem Izsák életének fenyegetése, hanem pont az ő – és minden későbbi utód – életének biztosítása. Mindezt persze leírhatták volna néhány egyszerű, „elméleti” mondatban is – e történet azonban sokkal mélyebben belevési az olvasóba, hogy a Biblia Istene számára az ember élete valóban szent és sérthetetlen.

Miután megismertük a történelmi hátteret, vessünk egy pillantást a történet dramaturgiájára. A középpontban végig Ábrahám áll, a történet kevés szóval, nagyon hatásosan mutatja be az ő lelkivilágát, küzdelmeit. A legrémisztőbb pont talán Ábrahám feltétlen, a józan észnek is ellentmondó engedelmessége. Meg lehet-e indokolni ezt az engedelmességet, vagy el kell ítélnünk? Más szóval hol van az a határ, ahonnan kezdve nem számít a másik (akár Isten) akarata, csak a saját belátásunk? Nagyon lényeges, hogy saját döntéseinket valóban magunk hozzuk meg, de itt felmerül egy másik veszély: hátha pont mi magunk esünk tévedésbe. Ha Ábrahám nem lett volna hajlandó feláldozni a fiát, biztosan nem „tévedett” volna. Hívő ember számára Isten az egyetlen olyan személy, akinek szabad ilyen esetben engedelmeskedni. Emberi tapasztalataink pedig azt mutatják, hogy minden olyan „istennek” engedelmeskedünk, akit vagy amit célul tűzünk ki magunk elé. Életünk fő céljáért képesek vagyunk feláldozni a legdrágábbat is – ha nem is oltunk ki közvetlenül emberéletet. Az ember olyan lény, akinek szüksége van egy végső célra, ami egész életét és gondolkodását meghatározza, s aminek alávetheti önmagát. Általában ezt a „célt” szoktuk boldogságnak nevezni. Ábrahámnak ez a célja Isten, nem pedig a családja illetve a fia. Hiszen a történetben Ábrahámnak döntenie kell Isten és a már megszületett fia között: Kit választ célnak, kiben találja meg igazi boldogságát? A történet drámaisága abból adódik, hogy e két cél elvileg megfér egymás mellett, hiszen pont Isten ígérte és ajándékozta Ábrahámnak fiát, Izsákot. Most, hogy a kettő közül az egyikről le kell mondania, Ábrahám fájó szívvel, hideg verítékkel Istent választja. A történet pedig igazolja döntését, hiszen az utolsó pillanatban Isten „visszaadja” Izsákot.

Talán pont ez az a történet, ami biztosította Ábrahám népszerűségét a későbbi századok folyamán: Rendíthetetlen hite, bizalma és engedelmessége emelte őt példaképül a következő nemzedékek számára. Mivel egy-egy szöveg nem marad hatástalan, hanem az olvasóval tovább él és növekszik a különféle művészetekben, érdemes rácsodálkoznunk e jelenet képi megjelenítéseire és utótörténetére. Talán Caravaggio 1603-ban készült ábrázolása (forrás: http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/18het/muvtori/izsak.jpg) áll legközelebb a mai ember  benyomásaihoz: A hangsúlyt nem Ábrahám, hanem Izsák szenvedésére helyezi. A szenvedés realisztikus ábrázolása mellett furcsán hat a bozótból előbújó kos „áldozatkészsége”, amelyben a keresztény értelmezés Krisztus előképét fedezte fel: Itt már nem az ember hoz áldozatot Istennek, hanem Isten maga gondoskodik az áldozatról – az ember javára…

Talán így (is) értelmezhető Szabó Judit két évvel ezelőtt készült hasonló témájú alkotása is (forrás: http://www.szabojudit.hu/index.php?id=1079&cid=20080). Bár Ábrahám égőáldozatként mutatta be a kost (vagyis máglyán elégette), itt egy pásztorbotszerű tőrrel keresztülszúrva látjuk azt – Izsák, az egyszülött fiú helyett.

Teremtés könyve 22,1-14

 

22 1 Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. 2 Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” 3 Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. 4 A harmadik napon Ábrahám fölemelte a szemét, és messziről meglátta a hegyet. 5 Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.”

6 Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. 7 Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” 8 Ez azt mondta: Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett.

9 Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát, és az oltárra helyezte, a fa tetejére. 10 Akkor Ábrahám kinyújtotta a kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11 De az Úr angyala rászólt az égből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. 12 Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé, és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” 13 Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14 Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.”

dr. Csernai Balázs
további cikkek
Japán-magyar talajgyakorlatok Japán-magyar talajgyakorlatok Négy művész – két magyar és két japán – kerámiáiból nyílt kiállítás csütörtökön a Dubniczay-palota tetőterében. A kiállított darabokat a munkafolyamat teszi még izgalmasabbá. 2024. május 16. 22:15 Kötetben mutatják be a várfelújítás első félidejét Kötetben mutatják be a várfelújítás első félidejét Félidőhöz érkezett Magyarország legnagyobb műemlék-felújítási projektje, a veszprémi várnegyed megújítása. A Gizella Napokon egy friss kiadványokat felsorakoztató beszélgetésen mutatták be az Ősienk hite című fotóalbumot, amely az eddig elvégzett munkát dokumentálja rendkívül színesen, fotókkal illusztrálva. 2024. május 16. 14:40 Ostromok nyomában: honnan tudják a régészek, mi történt? Ostromok nyomában: honnan tudják a régészek, mi történt? Milyen nyomokból tudnak egy-egy várostrom menetére, vagy egyáltalán megtörténtére következtetni a régészek? Nagy Szabolcs Balázs régész erről tartott előadást a Laczkó Dezső Múzeum szabadegyetemi sorozatának részeként kedden. tegnap 21:41 Az igazi kincs Isten és Krisztus ismerete Az igazi kincs Isten és Krisztus ismerete Gizella királyné példája mutatja meg nekünk, mit jelent mindent odaadni Krisztusért és boldogságra lelni a szolgálatban – hangsúlyozta Dr. Udvardy György veszprémi érsek a Gizella Napok ünnepségsorozat nyitó szentmiséjén. 2024. május 15. 10:33

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.