2022. augusztus 12.
//
Klára névnap

Hatvan éve együtt a színházi közönséggel

Hármas ünnepet tartott péntek este a Veszprémi Petőfi Színház: hatvan éve jött létre a teátrum állandó társulata és indult el a bérletezés, hosszú hónapok kihagyása után pedig az első premiert is megtarthatta az intézmény.

– Jó humora lehetett az elődöknek hatvan évvel ezelőtt: nem máskor, mint 1961. október 13-án, pénteken jött létre a Petőfi Színház állandó társulata, s mutatta be első saját előadását a színház. Úgy tűnik, az ősök mégis csak nagyszerű döntést hoztak és biztos alapokra építettek, amikor arra a különleges utazásra vállalkoztak, amit egy társulat létrehozása jelent – fogalmazott az ünnepségen tartott köszöntőjében Porga Gyula.

A polgármester felidézte, bár Veszprém városának már 1908 óta volt teátrum, a Medgyaszay-féle épület sokáig csak befogadószínházként működött. Több mint 50 évnek kellett eltelnie ahhoz a szintlépéshez, amely egy saját társulat létrejöttét jelenti, s ami egyben lehetővé tette, hogy helyben szülessenek olyan produkciók, amelyek nemesítik a várost is.

Egy társulat persze mit sem ér önmagában, ha nincsenek ott a másik oldalon a nézők, akik évről évre bérletet váltva, pártoló tagokká válva tulajdonképpen a színházhoz kötik magukat abban bízva, hogy mindig kapnak majd valami szépet, ami gazdagítani tudja őket a hétköznapokon.

Az öröm tehát kettős – a 60 éves társulatot és a bérletezést is ünnepelhette a színház, részben olyan személyekkel is, akik a kezdetektől fogva a társulat tagjai, vagy a színház pártolói. Ilyen Perlaki Róbert, a színház örökös tagja, egykori műszaki vezetője, aki röviden felidézte, hogyan „épült be gyakorlatilag az épületbe” mostanra maga is. „Vegyes érzésekkel állok most itt: egyszerre tölt el a boldogság, mert hatvan éve játszhatok a világ legszebb és legnehezebb társasjátékában, s gondolok arra nehéz szívvel, mert nem ismételhetem meg ezt a hatvan évet” – vallotta meg őszintén.

Perlaki Róbert az első társulati előadás eredeti plakátjávalPerlaki Róbert az első társulati előadás eredeti plakátjával

Az egykori műszaki vezető esetében egyébként nem túlzás a kifejezés, hogy szinte beépült az épületbe: a társulat létrejötte előtt a teátrum épületében korábban a Petőfi Mozi és presszó működött, majd amikor magáncégek összefogásával ismét színházként működhetett tovább, ő maga is ott volt azok között, akik beépítették a színpad fölötti mennyezetet vagy a függönyöket, s felügyelték az első premiert, A kőszívű ember fiait. Utóbbi eredeti plakátját egyébként a mai napig megőrizte Perlaki, melyet most a kerek évforduló alkalmából a színház jelenlegi vezetésének ajándékozott.

De az örökös tagok között van Benczédi Sándor, Joós László, Petrik Sándor, Bakody József, Völgyesi Gyöngyi vagy éppen Perlaki Ilona is, s a bérletesek között is akad olyan, akik már 40-50-60 éve kísérik figyelemmel a színház előadásait. Őket hűségükért egy-egy ajándékkal lepte meg Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgató-helyettes és Oberfrank Pál igazgató.

Csiszár Józsefné hatvan éves hűséges bérletese a színháznakCsiszár Józsefné hatvan éves hűséges bérletese a színháznak

Aki szeretne még többet megtudni a színház elmúlt hatvan évéről, az egy kiállítást is megtekinthet a teátrum előcsarnokában összegyűjtött korabeli újságcikkekkel, előadásplakátokkal. Oberfrank Pál igazgató a kiállítás kapcsán elmondta, nagyon jó érzés itt lenni, egy ilyen izgalmas és szép pillanatot olyanokkal ünnepelni, akik tulajdonképpen már családtagokká váltak – ide értve a korábbi és jelenlegi társulati tagokat, a színház háttérmunkásaikat és a nézőket is, akikért a színház is létezik. „Ez egy szolgálat tulajdonképpen, amit végzünk: mi nem azért vagyunk, hogy önmegvalósítsunk vagy megmondjuk a tutit. A nézőket akarjuk szolgálni, azért vagyunk, hogy újra és újra ilyen találkozásokat élhessünk meg együtt, és a kistérség szívévé-lelkévé váljunk” - emelte ki.

Az elmúlt több mint egy évben ez a fajta felelősségvállalás különösen fontossá vált a színház számára, s ha hagyományok körülmények között nem is tudott a társulat és a közönség találkozni, a kitelepülések, közös karácsonyi, húsvéti, anyák napi szereplések katartikus pillanatokat jelentettek.

Ovádi Péter országgyűlési képviselő, a színház támogatója szerint igazán példaértékű, hogy a teátrum ezekben az időkben sem zárkózott be, hanem utat mutattak az összefogáshoz. Most azonban az utolsó, Hárman a padon című előadás után újabb premiert ünnepelhet a színház A hőstenor című darab bemutatásával, ami remélhetőleg csak a kezdetet jelenti: egy klasszikus formában zajló, lélekerősítő évad kezdetét.

Bertalan Melinda
Domján Attila

További cikkek

A hattyú álma
A hattyú álma
Tütübe és balett cipőbe bújt kislány táncol a Rózsa iskola jubileumán, mestere a takarásban figyeli őt. A kislány egyike annak a több mint nyolcvan tanítványnak, akik egyre biztosabban lépdelhetnek álmaik felé, miszerint a tánc, a balett az életük részévé válik, hobbi vagy akár profi szinten. Mert a tehetség egy dolog, kell azonban hely is, ahol ki tud bontakozni. Viktoria Podolskaya balettmester szenvedéllyel végzett munkájának köszönhetően Veszprém egyre inkább felkerül a balett térképére.
Egy napra ismét kinyitnak Veszprém legbarátságosabb kávézói
Egy napra ismét kinyitnak Veszprém legbarátságosabb kávézói
Augusztus 13-án hatodik alkalommal tárják ki kapuikat a kertkávézók a Jeruzsálemhegyen, ezúttal zenei, irodalmi és spirituális programokat is kínálva.
Amatőr és tapasztalt fotósok mérték össze tudásukat
Amatőr és tapasztalt fotósok mérték össze tudásukat
Szombat délután zajlott a IV. Budapesti Fotósviadal díjátadója a Pannon Egyetem N épületében. Az eseményen kihirdették a 2023-as év programjait is.
A nyolcvanas években a nyár is jobb volt?
A nyolcvanas években a nyár is jobb volt?
Dübörög a nyolcvanas évek iránti nosztalgia, ami így nyáron mintha még inkább szembetűnő lenne. Visszavágyjuk a régi idők szabadságát, éppen ezért a Fortepan archívumának segítségével megnéztük, milyenek is voltak a nyarak cirka negyven évvel ezelőtt.
A kis csodákban tudok hinni
A kis csodákban tudok hinni
Akik az utóbbi években mélyebben is belefolytak Veszprém kulturális életébe, azoknak nem lehet ismeretlen Somogyi Csaba neve, hiszen a slam poetry egyik kiemelkedő alakja. Miközben Várpalotán egy általános iskola felső tagozatában magyart tanít, az intézmény könyvtárosa is, hetente két könyvet olvas el, s volt idő, hogy még a Rubik-kocka szakkör vezetése is belefért az idejébe, mindeközben pedig saját versein is dolgozik.