A Föld minden egyes lakója átlagosan 1,7 megabájtnyi adatot állít elő minden egyes másodpercben. Ez naponta 2,5 kvintillió, vagyis 2,5 000 000 000 000 000 000 megabájt. Ez annyi, mintha az emberiség 24 óránként 5 ezer milliárd könyvet írna, vagyis fejenként 6300 irományt minden egyes nap. Ennyi idő alatt 306,4 milliárd emailt írunk, és 2 billió keresést futtatunk a keresőben, miközben a Facebookon 8 milliárd könyvnyi adatot hozunk létre. Ezek a lenyűgöző számok a múlt héten rendezett MVM Future Talk kerekasztal-beszélgetésén hangzottak el, ahol hazai és nemzetközi szakértőkkel próbálták keresni a választ arra, hogy vajon mihez kezdünk egy ekkora adatóceánnal?
- Generációról generációra változik az adatokhoz való viszonyunk. Amint haladunk a digitalizálódás felé, kezdjük elengedni az adataink védelmét, pedig figyelnünk kellene rá. Ennek egyik oka, hogy az online világban kevésbé érezzük fizikailag közel magunkhoz ezeket az információkat. Manapság szokás azt mondani, hogy az új olaj az adat, ám érdemes annyival árnyalni a képet, hogy az általunk hátrahagyott információmennyiség önmagában nem értékes, és csak akkor válik hasznossá, ha kontextusba helyezzük, és tudjuk, hogyan kell felhasználni - mondta Balogh Péter üzletember az online formában rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Neill de Grasse Tyson világhírű asztrofizikus szerint szükséges jól kérdezni ahhoz, hogy jó eredményeket kapjunk, hisz enélkül az adat csupán egy értéktelen halmaz. A programokkal olyan információkhoz is hozzájuthatunk, amelyekhez korábban nem. Itt érdemes megjegyezni - mondta-, hogy az algoritmusok is lehetnek elfogultak, ugyanis ha nem jól mérünk, azok részrehajlása fog érvényesülni, akik végzik az elemzést. Az ideális helyzet az, amikor a tényeket minden lehetséges nézőpontból megvizsgáljuk.
Jamie Woodruff etikus hacker és adatbiztonsági szakértő arról beszélt, miként képesek egyes algoritmusok és tanulószoftverek téves következtetésekre jutni. Elmondta, korábban előfordult, hogy egy chatbot rasszista kifejezéseket és mondatokat kezdett el használni csupán azért, mert az interneten ezt tanulta az emberektől. A szoftverek gépi tanulással tudnak olyan konklúziókra és eredményekre jutni, amelyekre az emberek nem. Ha hibásan elemeznek, és megbízunk a számításban, hiába akarunk jót, rossz döntést hozhatunk. Egy állásinterjúnál ez kifejezetten aggasztó lehet, hisz képesség és a lehetőség ma már adott ahhoz, hogy a gépi tanulásnak köszönhetően az algoritmusok a nyilvános adatok alapján profilozzák az embereket. Internetes tevékenységeink alapján ma már rengeteg mindenhez lehet hozzáférni sokféleképpen, ami
akkor válik veszélyessé, ha diszkriminálni akarnak vele
- mondta.
- Ha egy kicsit is eltérünk az átlagostól, előfordulhat az is, hogy nem választanak minket egy pozícióra, mert a program szerint nem illünk a nagy képbe. Erre példa is akad: egyes baseball-játékosokat aszerint tesznek be a csapatba, hogy a szoftver miként értékeli a teljesítményüket. Ez a jövőben marginalizálhatja az embereket, ami a társadalmunk szomorú napja lehet - fűzte hozzá Tyson.
A jövőt azonban nem érdemes apokaliptikus szomorúságként leírni. Andy Weir, A Marsi című könyv írója szerint nem lehet mondani olyan technológiát, ami több kárt hozott volna, mint jót. Mint mondta, az algoritmusokkal például számos egészégügyi adatot lehet kielemezni, és előrejelezni a betegségek kialakulását, így valóban attól függ, miként használjuk a szoftvereket. Érdekességként felhozta, 20 évvel ezelőtt az emberekben bíztunk jobban, ma már nem biztos, hogy ez így van. Erre jó példa, hogy ma simán megbízunk az önvezető vasutakban (itthon a vezető nélküli 4-es metróban - a szerk.).
Illusztráció. A budapesti 4-es metró ma már vezető nélkül közlekedik. Fotó: Máthé Zoltán - MTI.
Tyson kifejtette, az Egyesült Államokban évente 30 ezer ember hal meg autóbalesetben az emberi hiba miatt, ám az önvezető autókkal ez a szám akár évi 5 ezerre vagy nullára is csökkenhetne, így számos élet megmenekülne. Az önvezető autók aspektusa szerinte azt mutatja meg, mennyire bízunk a technológiában. Balogh Péter ennek kapcsán felvetette azt is, vajon megbízhatunk-e olyan dolgokban, és rábízhatjuk-e életünket olyan eszközökre, amelyek pontos működéséről alig tudunk valamit. Weir szerint ez olyan, mint a gyógyszer, hisz azokról sem tudjuk, hogyan működnek pontosan, mégis beválnak, így lesznek olyan helyzetek, mikor muszáj lesz rábízni magunkat.
Élet a felhőben?
A kerekasztal beszélgetés másfél órás etapjában felmerült a kérdés, hogy vajon feltölthető-e a memóriánk, vagy tudatunk a felhőbe, és hogy ezzel elérhető-e az örökélet?
Neill deGrasse Tyson asztrofizikus szerint mivel még nem igazán tudjuk mi a tudat pontosan, korai még ezzel foglalkozni. Ha egyszer azonban sikerül megmagyarázni, és feltölteni valahová, az biztosan mást fog tapasztalni, amit mi, ettől kezdve pedig nem azok a személyek lennénk. „A megalkotás pillanatában ugyanazok lennénk, de a felhőbe való feltöltés után nem” - fogalmazott. Az egyébként csillagászatért és az emberi űrrepülésért is rajongó Andy Weir azzal egészítette ki, hogy amint létrehozzuk saját magunk tudatklónját, és feltöltjük valahova, örökké is élhetünk, de amúgy, nem biztos, hogy ez cél, és mivel keveset tudunk az agy pontos működéséről, ahhoz, hogy ezt a technológiát elérjük, még több száz évre van szükségünk. Woodruff szerint az örökélet csak addig tartana, amíg ez a dolog áramforráshoz van kapcsolva.
Ha az örökélet, vagy legalább az 500 évig tartó létezés ilyen formában valóban elérhető lenne – mondta Tyson –, akkor mindenki ezt akarná, ennek következtében pedig a Föld nem lenne képes ellátni az emberi populációt, ezért új bolygókat kellene keresnünk. Szerinte az örökélet másik dilemmája, hogy valószínűleg nem csinálnánk semmit.
„Az, hogy ma tudom, hogy meg fogok halni, az életem minden egyes napjának értelmet ad. Ha örökké élnék, nem sok motivációm lenne, mert tudnám, hogy másnap is ráérek.
Nem a haláltól félek, hanem az örökléttől, mert valószínűleg minden motivációmat elveszíteném arra, hogy bármit is elérjek halálomig”- fogalmazott. Woodruff szerint az örökléttel egy 2000 évig tartó letöltendő a börtönben maga lenne az emberkínzás. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató szerint az örökélettel olyan személyes izgalmas víziók is megjelenhetnének, mint a mai ember Marsra való utazásának megtapasztalása.
A kerekasztal beszélgetés végén mindannyian egyetértettek abban, hogy az általunk termelt adatmennyiség és a mesterséges intelligencia aszerint lehet hasznos, vagy haszontalan, hogy miként használjuk fel. A „vajon milyen lesz 2121-ben élni?” kérdésre Balogh Péter azt mondta, a technológia segíteni fog minket abban, hogy emberibekké váljunk. „Minden technológia átmegy azon, hogy először feltalálják, majd rosszra használják, aztán szabályozzák, és utána kitalálják, hogy mi legyen vele. Optimista vagyok ” - mondta. Meskó Bertalan szintén osztja az optimizmust, de azt is megpedzegette, hogy amellett, hogy jobb életminőséget érhetünk el, talán még a politikán is javíthatunk, -de mielőtt eljön ez az időszak, értelmeznünk kell a technológiát, ami még időbe telik.
Woodruff úgy látja, 100 év múlva kiterjedt okosvárosok lesznek majd a Földön, és mindenhol ott lesz majd az okostechnológia, amit - mivel elsőre ijesztőek lesznek - nem biztos, hogy mindenki szeretne, de el kell fogadni, mert efelé tartunk. Az adatbiztonság továbbra is fontos téma marad, hisz a harmadik felek ekkor is használhatják majd rossz célokra. Andy Weir bizakodó, mert szerinte a technológia jobbá teszi (és tette eddig is) az életünket, hisz számos jó dologra tudjuk majd használni. „Az emberek együttműködők és jó közösséget alkotnak majd, mert nem szeretnék, hogy visszaéljenek az adataikkal és a technológiákkal” - mondta.
Neill de Grass Tyson azzal zárta, az emberiségbe való hiten kívül valami erősebbre lesz szükség. Egy olyan embercsoportra, aki gondolkozik a technológiai haladás etikai-morális dimenzióján. „A technológiánk gyakran meghaladja azt a képességet, hogy megértsük, ez pedig a katasztrófa biztos receptje, és nem biztos, hogy túléljük” - mondta, ám hozzátette: nagyon reméli, hogy ez nem következik be. "Az adatbiztonság egy olyan dzsinn, ami kiszabadult, és már nem tudjuk visszatenni a palackba. Ha ez már így alakult, valósítsunk meg olyan dolgokat, amiket korábban elképzelni sem tudtunk." Például javítsuk az egészséget, és tegyük jobbá az életünket nem csak egyéni, hanem civilizációs szinten.
