Olvass és kerüld el a rémmacskát
Vegyük kapásból az elmúlt években hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendő Izland karácsonyi szokásait, amelyek között akad bizarr és szívmelengető is. A szigetországban élő legenda szerint az ünnepekkor ugyanis nem a Jézuska jön el, hanem Jólakötturin, a legmagasabb háznál is nagyobb Karácsonyi Macska ólálkodik az ablakok alatt, hogy meglesse, kik voltak a rossz gyerekek. Ezt az alapján dönti el, hogy kaptak-e a lurkók ajándékba ruhát vagy sem. A 19. századból eredeztethető izlandi tradíció szerint a gyerekeknek ugyanis karácsonyig be kell fejezniük a házi feladataikat és rendet tenniük – ha sikerült nekik, ruhát kapnak, ha viszont nem, a rémmacska eljön értük és felfalja őket. A rémmese azonban nem a gyerekek elrettentését és rendre intését szolgálja, de azt is, hogy így a rászorulókra is gondoljanak és már nem használt ruháikat nekik ajándékozzák.
Ennél jóval kedvesebb a Jolabokaflod, vagyis a karácsonyi könyváradat hagyománya. Eszerint december 24-én a családtagok könyvvel ajándékozzák meg egymást, majd azokat ott helyben, a kandalló melegénél, forró csokit kortyolgatva el is kezdik olvasni. A tradíció egyébként a II. világháború idejéből származik, amikor a papír volt szinte az egyetlen dolog, amire nem vetettek ki importvámot, így a könyv megfizethető karácsonyi ajándék volt.
Kicsit pókhálós a fa? Sebaj!
A nélkülözés sokszor ösztönzi kreatív megoldásokra az embereket, nem volt ez máshogy Ukrajnában sem. A legenda szerint egyszer egy asszonynak nem volt elég pénze, hogy feldíszítse a fenyőfáját, egy pók azonban megsajnálta, és karácsony reggelére körbeszőtte a fát. Ahogy a hajnali fények rávetültek a fára, a pókhálószálak épp úgy festettek, mintha arany és ezüst girlanddal vonták volna be a fát. Az országban azóta is gyakran tesznek műpókot és műpókhálót a fákra díszként, s úgy tartják, hogy aki megtalálja őket, az szerencsés lesz.
KFC menüt karácsonyra
Japánban a karácsony nem számít hagyományos ünnepnek, 1974-ben a KFC azonban olyat húzott, ami a keleti országba is beemelt bizonyos tradíciókat. A gyorsétteremlánc dolgozói ugyanis észrevették, hogy a nyugati turisták idegenben járva is ragaszkodnak saját, jól bevált ételeikhez, különösen az ünnepek idején. Ez sok helyen a pulyka, amit viszont Japánban nem egyszerű beszerezni. Ehelyett a turisták a KFC sültcsirkéihez fordultak, az étteremlánc pedig kapva kapott az alkalmon, és egy jól célzott marketing kampányt folytatott le Kurisumasu ni wa kentakkii!, azaz 'Kentucky-t karácsonyra!' jelszóval. A japán családok azóta vödrös csirkeszárnyat fogyasztanak karácsonykor, amely mellé egy üveg pezsgő is jár. S mivel ilyenkor megrohanják az embereket az éttermet, egy gyorsbüfétől nem megszokott módon előre kell asztalt foglalni.
Görkorcsolyával a templomba
Bár nálunk ma már kevesebben járnak karácsonyi misére, a jóval vallásosabb Venezuelában nagy hagyománya van a templomba járásnak, aminek a helyiek igen érdekes módját választják. A fővárosban, Caracasban szinte mindenki görkorcsolyával érkezik a misére december 25-én, ezért már korán reggel lezárják az utakat a forgalom elől. Annak érdekében pedig, hogy senki ne felejtse el a kötelességét, a gyerekek előző nap este egy madzagot kötnek a lábujjukra, a végét pedig kilógatják az ablakon, hogy reggel a templomba sietők barátságosan meghúzhassák azt, így emlékeztetve őket. Az országban egyébként már december 16-án elkezdődik az ünneplés napi misével, amelyekre tűzijátékkal, csengőkkel és hangos énekléssel hívják fel a figyelmet a helyiek.
Vajon lángra kap a szalmakecske?
Az egyik legviccesebb karácsonyi tradíció Svédországhoz, azon belül is Gavle városához köthető, amelynek főterén 1966 óta szinte minden évben felállítanak egy hatalmas szalmából készült kecske szobrot. A kecseke egyébként az ördögöt is szimbolizálja sok helyen, s a legenda szerint már Szent Miklós is vezetett egy furcsa ember-kecske hibridet, amivel képes volt befolyásolni az ördög tetteit. A történet pikantériája, hogy az 1966-ban felállított szalmakecske még aznap éjjel leégett, azóta pedig egyesek rendszeresen megpróbálják utánozni ezt a tettet, többnyire sikerrel. A dolog pedig annyira izgatja az emberek fantáziáját, hogy 1988 óta téteket is lehet tenni a helyi fogadóirodákban, hogy a kecseke vajon túléli-e a karácsonyi időszakot, vagy sem.
Aki egyébként nem a kecskével van elfoglalva, az általában a tévé előtt tapad le és a Disney Donald kacsa és barátai boldog karácsonyt kívánnak című különkiadását nézik. Ennek eredete szintén a hatvanas évekhez köthető, amikor a televízió még ritkaságnak számított, s az akkor elérhető két svéd tévécsatorna közül az egyik kizárólag Disney-rajzfilmeket vetített karácsonykor.
A rosszcsont manók elűzése
Bár a rajzfilmek a manókat általában rosszcsont, de alapvetően jóindulatú lényeknek ábrázolja, a görögöknek egészen más elképzelésük van róluk. Szerintük a Föld mélyét gonosz manók, ún. kalikandzaroszok lakják, akik folyamatosan fűrészelik a Földet tartó fa törzsét. Ez alól a karácsonyi időszak a kivétel, amikor inkább az emberek között vegyülnek el, hogy bosszantsák őket: ellopják az ünnepi menüt, törnek-zúznak és zűrt hagynak maguk után. A manók azonban a tűztől kifejezetten tartanak, ezért hogy visszatartsák őket, a görögök éjszaka is égve hagyják a tüzet a kandallókban. Az is segít, ha disznóállkapcsot tesznek a kandalló fölé, amitől szintén megrémülnek a gonosz lények, vagy ha egy szűrőt tesznek az ajtó elé, utóbbin ugyanis elkezdik számolni a lyukakat, ami olyan sokáig tart, hogy a végére elmegy a kedvük a rosszalkodástól. Emellett a karácsonyi tűz nemcsak a manókat képes elűzni, de ha a hamuját a földre szórják, a termés is bő lesz.
Nyitókép: JUNG YEON-JE/AFP via Getty Images