Rögtön hadd gratuláljak neked, hiszen megkaptad a svájci állampolgárságot, ráadásul vizsga nélkül. Mit jelent ez számodra?
Hatalmas megtiszteltetés és jóleső érzés, hogy Svájc a referenciáim láttán, vizsga nélkül megadta nekem az állampolgárságot. Ez nagyon kivételes helyzet, nem jellemző Svájcra. Amikor megpályáztam a kérelmet, a kedves ügyintéző, aki a dokumentumaimmal foglalkozott, ugyan jelezte, hogy valószínűleg könnyített vizsga vár majd rám, de erre nem számítottam. Nagyon köszönöm Svájcnak a bizalmat.
Amikor a közösségi médiában megosztottad a jó hírt, úgy fogalmaztál: végre befogadtak. Meglepő ezt olvasni, hiszen több nívós svájci zenekar tagja vagy, szólistaként hallhat téged a közönség, a Zeneművészeti Egyetem docense vagy, fuvolavizsga elnök, neves versenyek zsűrielnöke, kuratóriumi zsűritag… Ezek szerint mégis volt benned valamiféle hiányérzet?
Tizenharmadik éve élek Svájcban és igyekszem kihozni magamból az élet minden területén a maximumot. Nagy vágyam volt, hogy kettős állampolgár lehessek. Szerettem volna megélni és igazán érezni, hogy Svájc befogadott.
Hogyan ünnepelted meg?
Bevallom, éreztem, hogy az élet megint csodát ajándékoz nekem. Azt nem hittem, hogy ez vizsga nélkül lehetséges, de a hatodik érzékem azt súgta, hogy mégis valami különleges fog történni. Aztán megjött a boríték a svájci államtól. Mivel a családom messze él tőlem, videóközvetítéssel „együtt” bontottuk ki a levelet. Ünnepelni együtt igazán majd itthon fogunk.
Kerekes Blanka 1986-ban született Veszprémben. Kilencéves korában kezdett el fuvolázni Kövi Szabolcs tanítványaként, fuvolatanári és kamaraművész diplomáját 2010-ben vehette át a budapesti Zeneakadémián kitüntetéssel. Tanulmányi eredményeiért Magyar Köztársasági Ösztöndíjat kapott. Egy évet Erasmus tanulmányi ösztöndíjjal töltött a Zürichi Zeneművészeti Egyetemen, ahol 2009-ben fuvolatanári, majd 2012-ben fuvolaművész diplomáját szintén kitüntetéssel vehette át. Szólistaként és kamaraművészként a svájci, a magyar és a külhoni zenei élet aktív közreműködője.
Azért is kérdeztem, mert egyszer azt olvastam, nem tartod magad önbizalommal teli művésznek, ami miatt a sikereidet is nehezebben éled meg. Szerinted miből fakad ez az érzés?
Ezen sokat gondolkodtam, és rájöttem, hogy a kishitűségem a maximalizmusommal függ össze. A mai napig a szerint élem a napjaimat és végzem a zenei tevékenységem, amire a szüleink tanítottak bennünket a testvéreimmel: hogy meg kell próbálni minden helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. Emiatt elég magas a mérce magammal szemben és borzasztó nehéz olyan teljesítményt produkálnom, amivel igazán elégedett vagyok.
A legendás csellista, Pablo Casals jut eszembe, aki a riporter kérdésére, hogy 90 évesen miért gyakorol még mindig, azt felelte: Mert úgy érzem, fejlődök. Hasonlóan gondolkodhatsz te is.
Mindig van mit és miből tanulni. Nem hiszem, hogy akár egy zenész életében lenne olyan pont, amikor már mindent tud és nyugodtan hátradőlhet.
Ahogy a maximalizmus családi örökség, úgy az is, hogy az álmaitokat ne adjátok fel. Egy álom volt a dalszerzés is, amibe nemrég belevágtál?
Inkább egy lappangó érzés, ami sosem fogalmazódott meg bennem igazán. Kilencéves koromban Kövi Szabolcs tanárom által már belekóstolhattam játékos szinten a zeneszerzésbe – ezért is szerettem meg a zenét magát, mert hihetetlenül sokoldalúak és inspirálóak voltak az órái. A zenei felkérések aztán hála istennek olyan sűrűek voltak, hogy nem volt lehetőségem belevetni magam a zeneszerzésbe. Majd bekövetkezett a pandémia. Nagyon nehéz volt megélni, hogy el kellett távolodnunk a közönségtől, a nagyszínpadtól, hogy nem lehetett szívvel-lélekkel muzsikálni a kedves közönségnek.
A Covid nagyon sok művészt és családot megtépázott – feléjük ezúton is szeretném kifejezni az együttérzésemet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a gyerekkoromban belém nevelt szülői tanításokból erőt tudtam meríteni és nekiálltam a zeneszerzésnek.
Mindig is foglalkoztatott és lenyűgözött a zene sokszínűsége. A Tánc Fesztiválján – amelyet Vándorfi László, Horváth Csaba, illetve Krámer György művész urak felkérésére évről évre zsűrizek – felfigyeltem a produkciókhoz íródott különleges elektronikus zenére. Arra gondoltam, hogy talán nekem is sikerülne hasonlót létrehoznom. Hegyeshalmi László felkérésére Julian Schnabel Printed Works kiállítására komponáltam egy darabot szólófuvolára Impression címmel. Nemrég nagy megtiszteltetés ért, egy koncertsorozat repertoárján komponista nők művei csendültek fel. Az esten mint zeneszerző és előadóművész léphettem fel. Kellemes élmény volt. Az elektronikus zeneszerzés egyébként egy szakág. Klasszikus zenészként nem tanultam, de igyekszem a zene ezen területét is meghódítani.
Nemrég két új dalodat publikáltad, a „Pain”-t és a „Vision”-t. Ezekről mit lehet tudni?
A „Pain” az első szerzeményem, a próbálkozások próbálkozása, számomra nagyon kedves, és úgy látom, szívesen hallgatják. A „Vision”-t pedig Roby Lakatos hegedűművésszel idei közös svájci turnénkra álmodtam meg. A dalt fuvolára és zongorára írtam. A fuvola szólamait a koncerten élőben veszem fel egy Looper segítségével, amit jazz zongora kíséret egészít ki, így adva egy harmonikus alapot a fuvolaimprovizációmnak.
Vannak tervben további dalok?
Jelenleg Maurer Milánnal, a Frenák Pál Társulat táncművészével és Kerekes Ádám formatervező művésszel (a testvérem) közösen dolgozunk egy kivételes összművészeti alkotáson.
Ilyenkor a kreativitásodat is jobban ki tudod élni? Gondolom, amikor klasszikus művet adsz elő, ott a kottahűség az elsődleges.
Ez felkéréstől függ. Kifejezetten klasszikus művek interpretálásánál a kottahű előadásmód alapvető követelmény, például zenekarban. Szólistaként azt gondolom, a művek testreszabása jobban megengedett. Ez hihetetlenül inspirál is.
Úgy tudom, már a vizsgakoncerteden is vegyítetted a klasszikus és a jazz műfajt, noha hivatalosan klasszikus fuvolaművész diplomakoncertre készültél, és a tanáraid óvtak a merész lépéstől. Ma már elfogadottabb az átjárás a műfajok között?
Iskolai kereteken belül meg kell felelni az elvárásoknak. Akkoriban a professzorom nyilván a legjobbat akarta nekem. Bár jazz tanszakot is végeztem, tudta, hogy hatalmas rizikót vállalok azzal, hogy klasszikus zenész diplomakoncertvizsgára a klasszikus darabokat jazz elemekkel fűszerezem. Jó döntést hoztam, a vizsgabizottság kitüntetéssel értékelte a bátorságom és zenei sokszínűségem. Hogy ma az átjárás mennyivel elfogadottabb? A zene, mint minden művészeti ág, sokszínű. Jó stílusérzékkel, intelligenciával, finomsággal élményteli, lenyűgöző előadások születnek.
Említetted, hogy a dalszerzésbe egy előre nem várt helyzet következtében kezdtél bele. A pályádat mennyire tervezed tudatosan?
Természetesen van benne tudatosság, hiszen tudom, mit szeretnék elérni. Ugyanakkor ezek inkább érzelmi alapú döntések. A célt látom magam előtt, de hogy melyik út vezet oda, azt nem tudhatom. Nincsenek eltervezett lépcsőfokok, megyek, amerre a szívem visz. Érdekes, mert ehhez általában egyfajta keserédes érzés párosul. Sokszor azt tapasztalom, hogy a többiek már jóval előrébb tartanak, mint én, s ilyenkor vágyakozva nézem őket, míg én egy helyben toporgok. Ez talán azért lehetséges, mert ők tudatosabban cselekszenek. Ugyanakkor hiszek a szerencsében és abban, hogy amire igazán vágysz, és teszel érte, azzal az élet megajándékoz. Hál istennek ez eddig mindig így történt. Hiszem, hogy nem kell a könnyebb utat választani.
Érdekes amit mondasz, mert az eredményeidet nézve egy kívülálló számára úgy tűnhet, a pályaíved rendkívül dinamikus, felfelé tartó egyenes.
Örülök, hogy ez így tűnik. Mivel nincs menedzserem, mindenért, amit megvalósítottam, egyedül kellett megküzdenem nagy nehézségek árán. Másrészt viszont számomra a legnagyobb érték az, ha a hallgatóközönség a koncertemről lelkesen, elismerően mesél ismerősei körében, s ezáltal újabb felkéréseknek örülhetek a jövőben.
Gondolom, nem is tenne boldoggá, ha az öledbe pottyannának a sikerek…
Nem szeretem, ha nyerni hagynak. Még a könnyített utat sem szeretem. Szoros küzdelemben jó nyerni.
Ha már sikerek, közismert, hogy mecénásaid a híres Jacobs família és az Esterházy-család, akik egy alkalommal karácsonyozni is meghívtak magukhoz, amikor nem tudtál hazautazni a családodhoz. Egy ilyen mecénás kapcsolat hogyan alakul ki?
A Jacobs famíliával az Erasmus tanulmányi évem alatt ismerkedtem meg Zürichben. Akkoriban egy régi, kopott, kopogó bérelt hangszerem volt. A professzorom, Matthias Ziegler kifejezte számomra csodálatát, hogy hogyan tudok ebből a hangszerből ilyen kifejező hangokat előcsalni. Ezért egy a támogatóknak megrendezett esten engem jelölt ki fellépőnek. Jacobs asszonynak annyira tetszett a játékom, hogy felajánlotta nekem a saját hangszerét. Végül ez a profi fuvola kísérte végig a tanulmányaimat. A diploma megszerzése után a fuvolát visszaadtam, hogy már másoknak muzsikálhasson, így hangszer nélkül maradtam. Esterházy Pál herceg feleségének unokahúga ma már a tiszteletbeli anyukám Svájcban. Általa kaphattam meg az Esterházy Alapítvány támogatását, mellyel vásárolhattam egy saját hangszert, valamint a Kismartonban megrendezett Nyári Zenei Fesztivál Matinee koncertjeinek fellépője lehetek. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen különleges kapcsolat fűz a mecénásaimhoz, hiszen ők általában anonimek maradnak a privát szférájuk megóvása érdekében. Ezért is nagy megtiszteltetés, hogy baráti kapcsolatot ápolhatok ezekkel a családokkal, többek között a a Blangey-családdal is, akiknek a pikkoló hangszeremet köszönhetem.
Rengeteg tevékenységet végzel, ami gyakran sűrű időszakokkal jár együtt. Amellett, hogy érdemes több lábon állni, a jó közérzetedhez is kell, hogy több mindennel foglalkozz?
Gondolom, itt a zenélésen kívüli egyéb tevékenységeimre gondolsz. A sportoktatásra, jótékonykodásra. A sport gyerekkorom óta az életem részévé vált, nem csak űzöm, hanem tanítom is. A Zürichi Sportakadémia három sportszakos oktatója vagyok tenisz, sí és spinning területen. A jótékonykodás, az emberek segítése szintén természetes számomra. Szeretnék orvos édesapám nyomdokaiba lépni.
Egy kicsit más-más személyiségjegyed tudod megcsillogtatni a különböző tevékenységekben?
Igyekszem az élet minden területéhez ugyanolyan alázattal, fegyelemmel, kitartással, lelkesedéssel hozzáállni.
Családi minta egyébként a szerteágazó tevékenységi kör?
Igen. Nagymamám képzőművésznek készült, verseket ír, irodalomtanár. Nagypapám operaénekesnek készült, édesapám hegedűn és brácsán játszott, az Operaház kórusában énekelt, édesanyám képzőművész tanár, divattervező és stylist. Fiatalabb testvérem sportoló, idősebbik képzőművész. A sport, a művészet és a tanítás az életünk része. Számomra mindig fontos volt, hogy a tudásomat átadhassam. Elismerés, amikor meghívnak mesterkurzust tartani – Jerevánba, a Varsói Egyetemre vagy legutóbb Olaszországba. Ilyenkor igyekszem nem pusztán a tudást átadni a diákoknak, arra biztatom őket, hogy merjenek új ötletekkel előrukkolni, kibontakoztatni a kreativitásukat.
Ha már ötletek és tervek, neked mi van még a tarsolyodban?
Magyarországnak, a tanáraimnak és a családomnak nagyon sokat köszönhetek. Szeretem a hazámat, így külön megtiszteltetés, hogy felléphetek az Európa Kulturális Fővárosa 2023 program nyitó ceremóniáján.
Barátságot ápolok Török Ádámmal, a „Blues Királyával”, akinek a jubileumi koncertjén léphetek fel jövőre ikonikus zenészek társaságában. Felkérést kaptam a Berni Magyar Nagykövetségtől egy díszceremónia nyitókoncertjére, valamint a varsói Chopin Egyetemtől, hogy vendégtanárként mesterkurzust tartsak. Februárban Bukarestbe utazom, itthon és Svájcban közös koncertet tervezünk Roby Lakatos hegedűművésszel, valamint több házi koncerten fellépek a mecénásaim körében. Folytatódnak a zsűrizések, például a Tánc Fesztiválján, valamint a jótékonysági koncertjeim is. Folyamatosan készítem fel az egyetemistákat a diplomakoncertjeikre, és úgy tűnik, elég sok utazás vár rám jövőre, például Olaszországba, a nemzetközi operafesztiválra, melyre idén ismételten kaptam meghívást. Úgy tűnik tehát, lendületes évnek nézek elébe.
Legfontosabb tevékenységei:
A Zürichi Zeneművészeti Egyetem docense
A zürichi intézmények fuvolavizsgáinak elnöke. A Zürichi Szólista Verseny zsűritagja, az Aargaui Kuratórium Kultúra Díj odaítélésének bizottsági tagja klasszikus és jazz szakterületen, A Tánc Fesztiválja – Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó zsűritagja. A Rorbas-i Zeneoktatási Központ tanára, számos zürichi zenei intézmény fuvolatanára.
A Winterthuri Szimfonikus Zenekar tagja, a Mannheimi Filharmonikusok szólófuvolistája, a Biel-i Szimfonikus Zenekar fuvolistája.
Szólókoncertjei mellett Európa-szerte tart mesterkurzust.
2020-ban a pandémia idején a World Economic Forum kezdeményezésére a Global Shapers Brussels Hubtól kapta a megtisztelő felkérést, hogy az Európa napra készített Unió tagállamai-online koncertvideóban egyedüli kiválasztott magyar művészként képviselje Magyarországot.
A zene mellett fontos szerepet tölt be életében a sport, a Zürichi Sportakadémia tenisz-, sí- és spinning oktatója.
