Sajátos helyzetnek tűnhet a felállás: az írónál a gitár, a zenész pedig felolvas. Aki részese volt már Grecsó bármely zenés estjének, tisztán láthatja, a versnek helye van a dalban. Amikor arról kérdeztük az írót, mi volt a reakció, amikor gitárt ragadott, a következőket mondta: „A közönség nagy bizalommal fogadta. Elsőként a Rájátszás elnevezésű zenei produkcióban láthattak hangszerrel a kezemben, később Kollár-Klemencz Lászlóval csináltunk egy zenés estet. Tehát a közönség remekül fogadta, az írói szakma már kevésbé. A legszigorúbb ellenvetés részükről, hogy nem szabad csellengeni. Aki mást tesz, mint amit megszoktak tőle, az dilettáns. Tehát nem igazán értették, mit is akarok én, miközben végig tudtam, képtelen vagyok nekik elmagyarázni.
Csak úgy érthetik meg, ha eljönnek valamelyik zenés irodalmi estemre, hiszen akkor meglátják, hogy ez is én vagyok.
Sőt, az önazonosságom ekkor még erősebb. Többen marketingfogásnak gondolták a művészeti ágak közötti átjárást. Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Vajon amikor Nagy László Sebő Ferencékkel elindult az országot járni, az is marketing volt?”
Grecsó úgy véli, hajdani zenei megnyilvánulásai mögött valamiféle énkeresés rejtőzött, hiszen egészen kisgyermekkorától kezdve dalokat ír, gitározik: „Ez most más ügy. Olyan költő vagyok, aki előadja verseit. Régen használatosabb szó volt a dalnok – hiszem, hogy a versnek médiuma a zene: a vers otthon van a dalban. Egyébként hagyományos műfajról beszélünk, a vers akkor él, ha előadják, ahogy mindig is tették. Ebben találtam meg magam, reményeim szerint ezt a közönség is érzi.
Móricz Zsigmond már 1926-ban színházi keretbe akarta foglalni az irodalmat, szóval már akkor is voltak törekvések irodalmi performanszokra.
Feltételezem, hogy Móricz sem azért találta ki mindezt, mert sztár akart lenni, hanem az a fajta közösségi élmény inspirálhatta, amitől aztán az olvasmányélmény erősebben hatott.”
Grecsó azt is elárulta, hogy bár az est kötött elemekkel dolgozik, apró improvizatív jelleggel bír: „A műsor folyamatosan alakul, hiszen Zolival gyakran meglepjük, olykor megijesztjük egymást egy-egy új vers beemelésével. A nagy pandémiás zárások után ez volt az első, amit megcsinálhattunk, így a lelkesedés erősen kihatott az eredményre, bízom benne, hogy a közönség is érzékeli majd.”
Borítókép: jegy.hu
