Az élet számos válaszút elé állít bennünket, amelyek közül a legjobb tudomásunk szerint próbálunk választani. József Attila a következő kérdésfelvetéssel közelítette meg az útválasztás lehetőségeit Bolyongok című versében: "Merrefelé menjek balra-e vagy jobbra, fönt csillagok vannak, fölnézek azokra, fényes csillagokra."
Mindenkinek megvan a maga stratégiája, szempontrendszere, ami szerint dönt egy-egy helyzetben, más-más motivációkkal. Vannak, akiket mások személye ösztönöz, vannak, akik saját maguknak akarnak bizonyítani - legyen szó bárminemű kihívásról. Lehet, hogy valakit egy sérelem/sértés, lehet, hogy mást épp a támogatás, a biztatás hajt, de sokakat csupán a kíváncsiság. Vajon mi hajthatta Gagarint, amikor emberként elsőnek lépett be a világűrbe?
Ötvennégy évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Jurij Alekszejevics Gagarin.
Apja bútorasztalosként, anyja fejőnőként dolgozott. Kisfiúként vészelte át a második világháborút, a német megszállás idején, 1941 novemberétől egy sárkunyhóban kellett élniük, mert a házukba egy német tisztet szállásoltak el. Sokat éheztek, idősebb testvéreit kényszermunkára hurcolták Lengyelországba. (Ekkor még egészen bizonyosan nem gondolta, hogy a hányatatott sorsú gyerekkor után ő lesz az első ember, aki a súlytalanságba „feledkezve” elhagyja a Földet és legyőzi annak gravitációját.)
Az űrhajózási állami bizottság 1961 tavaszán úgy döntött, hogy Gagarin indulhat elsőként az űrbe (ekkor volt 27 éves), valószínűleg az is közrejátszott, hogy társai közül ő volt a legalacsonyabb és a legkönnyebb, így jobban elfért a Vosztok-1 szűk kabinjában és az űrhajónak kisebb súlyt kellett vinnie.
Ma már ismeretes, hogy a visszatérés közben súlyos problémák merültek föl: amikor Gagarin elkezdte a fékezést Egyiptom fölött nem sikerült leválasztania az űrkabint a műszaki egységtől, ami miatt a kabin rázkódni és pörögni kezdett. Vajon mi járhatott Gagarin fejében, amikor már majdnem sikeresen abszolvált egy történelmi jelentőségű küldetést, de hirtelen problémába ütközött. A kitűzött cél? A félelem? Esetleg a szeretteire gondolt? Vagy épp megbánta abban a pillanatban a küldetést, "bolyongást"?
Gagarin végül – mint ahogy az köztudott – épségben földet ért, néhány évvel később, 34 évesen halt meg légibalesetben.