"Ránk köszöntött az ünnep, itt van Jézus Krisztus feltámadásának a hajnala. – Békesség veletek. Így köszönti a tanítványokat, a halálból föltámadó Krisztus. Mintegy meghirdetve Isten és az ember közötti kiengesztelődésnek az örömét és tényét. Isten kiengesztelődött a világgal, kiengesztelődött az emberrel. Visszaállította a bizalmi kapcsolatot. Visszaállította az ember szabadságát az ember méltóságát" – mondta az érsek.
"Békesség veletek. A feltámadott ember, aki hisz Jézus Krisztus föltámadásában, a béke embere. Békét hordoz, békét teremt. Úgy teremti a békét, hogy mindvégig ragaszkodik az igazsághoz, mindvégig szeretetben akarja végezni a cselekedeteit, és vállalja mindezért a keresztnek a logikáját, amit éppen mesterétől, az éppen most meghalt és feltámadott mesterétől tanul. Ha búzaszem nem esik a földbe – és el nem pusztul -, nem hoz termést. Ha azonban földbe esik – és elhal -, bőséges termést hoz."
"A békét teremtő ember Jézus módjára békességet teremt maga körül. A kiengesztelődés szolgálatára vállalkozik. Mint ahogyan a békét hirdető Krisztus ezt megtette az emberiség felé. Mennyire szükségünk van erre? Mennyire szükségünk van, mint ahogyan a szolidaritásra is, az új teremtés realitására. Mi a realitás? Isten és ember közösséget alkot. A kapcsolataink megújulhatnak, a kapcsolataink éltető erővel bírnak. A családok, Istentől akart közösségként tudnak élni. A társadalmunk, társadalmaink az igazságosság alapján építik és tervezik a jövőt. A népek, nemzetek testvérként tekintenek egymásra…Békesség veletek. Békét kell teremtenünk, béketeremtés a Húsvétnak az üzenete. A feltámadás örömével s bátorságával tegyük ezt. Békesség veletek" – zárta gondolatait Udvardy.
