Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. március 29. Auguszta
Veszprém
8°C
2024. március 29. Auguszta
Veszprém
8°C

Figyelsz egyáltalán?!

2022. április 18. 13:15
Már jó ideje haladok, amikor úgy érzem, meg kell állnom a meredek domboldalon kacskaringózó erdei ösvényen. Nem fizikailag fáradtam el, de észrevettem magamon, hogy a cél lebeg a szemem előtt, megyek előre, és közben csak a szemem sarkában, fakó foltként érzékelem a mellettem elsuhanó világot.

Valósággal kifacsartuk az érzékszerveinket, olyan sokat látunk és hallunk manapság, hogy közben teljesen vakká váltunk a nagyvilágra. Az evolúció nem tud lépést tartani a technológia fejlődésével. Olyan sok az inger! 

A villódzó reklámok, az ide-oda száguldó autók, az internet tiri-tarka színözöne mind feljebb és feljebb tolja az ingerküszöbünket, és ma már egy mozit sem tudunk élvezni, ha nincsenek benne hirtelen vágások, vad kameramozgások, egymásra licitáló számítógépes effektek. A szüleim korosztálya még boldogan váltott jegyet a Házibulira, hogy láthassa Sophie Marceau első csókját – egy lassan csordogáló románcot, aminek a tétje nem a világ, sőt az univerzum sorsa, csak egy francia kamaszlány első szerelme. Többségünk ma már a főcím alatt előkaparná a zsebéből a telefonját, hogy beizzítsa a Tiktokot: amíg lassan hömpölyög a film, addig is történjen valami!

De ugyanilyen szőnyegbombázásnak vetjük alá a hallásunkat is. Sokan már képtelenek elviselni a csendet, folyamatosan kell a háttérzaj: menjen a tévé, szóljon a Spotify – nagyon sokan félnek a csendtől, mert akkor egyedül maradnak a gondolataikkal, és a legkellemetlenebb ismerősük társaságát is szívesebben viselik el, mint a sajátjukét. 

A biológia azonban le van maradva, az agyunk nem tud ennyi ingert feldolgozni, ezért alternatív megoldáshoz nyúl: megtanultunk szűrni, és csak az igazán fontos és igazán izgalmas információkat tudatosítjuk, a többi elkenődik a tudatalattinkban, mint a szúnyogok a szélvédőnkön, miközben hazafelé száguldunk az autópályán a Balatonról egy hosszú hétvége után. 

Illusztráció: Beth MacDonald / UnsplashIllusztráció: Beth MacDonald / Unsplash

Szóval megállok itt, az erdő kellős közepén, egy meredek domboldalon keresztülvezető ösvényen, lelassítom a légzésem, és végre figyelni kezdek arra, ami körülvesz. Az erdőben nincsenek túltelítő ingerek, de a szűrés itt is működik. Az agy még most is kattog, csévéli a belső monológ végetérhetetlen magnószalagját, és félredob mindent, ami kívülről érkezik. 

Tudatosan kell figyelnem, hogy ne mulasszam el a természet sokszínűségét. Ameddig a szem ellát, medvehagyma borítja a talajt, a hosszúkás levelek már óriásira nőttek, szinte térdig érnek – ez persze csak illúzió, a kirándulók elkoptatták az utat, és így jó tíz centivel alacsonyabban állok, mint ahol a körülöttem elterülő fokhagymaillatú növényrengeteg gyökere a földbe kapaszkodik. A téli álmából ébredő erdőt valószínűtlenül élénkzöldre festik a frissen hajtott levelek – ez az árnyalat nem hasonlítható ahhoz a lomha sötétzöldhöz, amit nyár derekán kínál a szemnek a táj. 

Hallom a madárcsicsergést, ahogy a fatörzsek nyikorogva állnak ellen a szél erős lökéseinek, ahogy az ágak össze-összeütköznek a magasban, és úgy csattognak, mintha kisgyerekek vívnának az apjuk faragta fakardokkal. Ezek a zajok az elmúlt fél órában is itt kergetőztek a levegőben, de amíg nem figyeltem rájuk, nem hallottam őket. 

Egyetlen érzékünk van, amit az elmúlt száz évben nem terheltünk végletesen túl – sőt, éppen megvontuk tőle az ingereket: a tapintásunk. Leveleink és jegyzeteink virtuálisan léteznek, ki emlékszik már a papír érdes felületére?! Koptatjuk a billentyűzetet, tologatjuk a porszívót, bedobáljuk a ruháinkat a mosógépbe – nem töri fel tenyerünket a kapanyél, nem magunk készítjük a szerszámainkat, nem ismerjük az anyagot, nem emlékszünk rá, hogyan akad meg a véső egy csomóban a fában, hogyan csusszan ki kezeink közül a mosószappan. Mikor öleltél meg valakit utoljára? Milyen gyakran teszed meg? 

Szokásom megérinteni a köveket, fákat, érezni a kérgük rücskösségét, használni azt az érzékemet, amit még nem koptattam el teljesen. Ilyenkor minden valóságosabbnak érződik. 

Egyszer csak csilingelést hallok. Az útkígyón barna labrador kanyarog felém, nyakában csengettyű, mintha ő maga lenne a húsvéti bárányka. Három ember követi. A kutya odaszalad hozzám, én megsimogatom, ő hátrapillant gazdáira és visszaszalad eléjük. A turistáknak köszönök, azok barátságosan visszaköszönnek. Csak amikor elhaladok mellettük, akkor veszem észre egyikük kezében a fehér botot. Nem használja, csak cipeli magával, másik kezét könnyedén társa vállán pihenteti, magabiztos tempóban közlekednek. A szűk erdei ösvény hol jobbra, hol balra dől, miközben átszeli a meredek domboldalt. A poros talaj parkettája gyökerek és lehullott gallyak. Nyaktörő, bokaficamító akadálypálya, ha az ember nem látja, hova lép – ők mégis úgy suhannak, ha nincs ott az a céltalan fehér bot a kézben, soha nem merült volna fel bennem a gondolat, hogy természetjáró társam látássérült. 

Igazából persze nincs min meglepődni. Épp erről beszéltem: az sem lát az orránál tovább, akinek a teste ezt engedné. Mindannyian többé-kevésbé vakok vagyunk a világra, a különbség talán csak az, hogy néhányan tudatában vannak ennek. 

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Idén a szokásosnál is korábban jelenhetnek meg a kullancsok Magyarországon Idén a szokásosnál is korábban jelenhetnek meg a kullancsok Magyarországon A korábban beköszöntött tavasz miatt idén a szokásosnál is hamarabb lehet számítani az őshonos, valamint az újonnan megjelent Hyalomma kullancsok felbukkanására Magyarországon - közölte a HUN-REN Ökológiai Központ. 2024. március 26. 11:54 Utánajártunk, mennyire segítik a veszprémi éttermek a húsvéti böjt betartását Utánajártunk, mennyire segítik a veszprémi éttermek a húsvéti böjt betartását Húsvét előtt negyven napig a hithű keresztény ember böjtöl. Vagy legalábbis a legújabb vallási trendek szerint lemond valamiről, ami számára fontos az életben. Mi most a klasszikus pénteki húsmentes étkezés irányából közelítettük meg ezt az időszakot és megnéztük, a Veszprém belvárosi éttermek mennyire figyelnek arra, hogy a napi menükben legyen húsmentes alternatíva is. 2024. március 21. 20:28 A képernyőfüggőség csak az egyik oka, hogy rohamosan romlik a fiatalok látása egészség A képernyőfüggőség csak az egyik oka, hogy rohamosan romlik a fiatalok látása Nem csak a fejlett országok problémája, hogy a fiatalok körében egyre gyakoribb a rövidlátás. A szemészek világszinten kongatják a vészharangot, hiszen a folyamat egyáltalán nem biztos, hogy visszafordítható. 2024. március 17. 12:27 Van élet az Országos Kéken túl is Van élet az Országos Kéken túl is Itt a tavasz, csalogat a természet, kezdődik az igazi túraszezon. Az Országos Kéktúráról mindenki hallott már, most viszont néhány kevésbé ismert útvonalat ajánlunk a környékről.  2024. március 5. 17:14

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.