2022. július 4.
//
Ulrik névnap

A VEN szív örökké dobog

2022. május 4. 14:04
Fiatalság bolondság, tartja a mondás, de szerintem időnként bolondnak lenni a világ egyik legjobb dolga. A VEN-en legalábbis újra és újra erre jövök rá, meg arra, hogy ezt a vidám felszabadultságot azokra az időkre is érdemes magunkkal vinni, amikor épp nem alkonyattól pirkad.

Bár idén kevés időt töltöttem az egyetemi napokon, amikor a gálán megérkezett a négy diákrektor jelölt egymás jelmezeibe bújva, felszabadultan és összeszokottan bolondozva, és aztán az aula teljes közönségét sikerült megtáncoltatniuk, rögvest eszembe jutott, miért is akkora buli a VEN. És miért vétek kihagyni akár külsősök vagyunk, akár egyetemisták. Nem csak azért, mert kétévente ilyenkor mindennél előbb belevethetjük magunkat a fesztiválszezonba az esti koncertek és a bulik révén, kieresztve a fáradt gőzt.

A VEN valódi lényege a bolondozás. Hogy nyugodtan merj magadból – jó értelemben – akár hülyét is csinálni, hogy ne fogd vissza magad és dobd a sutba az olyan gondolatokat, hogy más majd mit gondol rólad. Hogy időnként nyugodtan ér levenni a komolyság álarcát, amihez sokszor feleslegesen és túlságosan ragaszkodunk. Mert ha mersz így tenni, észre fogod venni, hogy ez a felszabadultság, a nyíltság összekapcsol másokkal.

Mert a VEN lényege – és tulajdonképpen minden fesztiválé, amiként az egyetemi napok is aposztrofálja magát – ez is: az összetartozás, az együtt élménye. Amikor külsősként vadidegenekkel is egymásra tudtok vigyorogni, és korosztálytól függetlenül közösen szórakozni. Egyetemistaként pedig, hogy megismered a társaidat, más szakok hallgatóit, barátokra lelsz és olyan élményekben van részed, amit majd tíz év múlva is nevetve fogsz emlegetni a barátokkal sörözve vagy a tejfakasztón. Mert ugyan az egyetemi éveknek kétségtelenül fontos része az a tudás, amit ott megszerez az ember, de létezik egy másik tudás is, amit nem lehet csak a tankönyvekből és a tanórákon megszerezni: az, hogy mennyire fontos a másokkal való kapcsolódás, hogy egy közösség részei is legyünk, és hogy – amint fent írtam – képesek legyünk magunkon nevetni és az életet olykor kevésbé komolyan venni.

Ez azt hiszem, sikerült – nekem legalábbis az a siker jele, amikor mindenki együtt énekli a 2015-ös VENStreetBoys csapat és a későbbi diákrektor, Csrepka Máté által hivatalos VEN Szózattá vált I want it that way-t, vagy a bulizó tömeg, ami a péntek estét jellemezte a felső kampuszon.

Ami némi hiányt azért okozott bennem, az a témák bemutatása volt. Bár alapvetően mind a négy csapat – a Ven Dizni, az UniVENzum, a VENcanto és a VENtasy – témája érdekes volt, egy kicsit kevésbé éreztem erősnek a bevonulásokat és a témákra épített programot. A jelmezek viccesek és fantáziadúsak voltak, de kicsit több mélységet is elbírtak volna még a programok, minden potenciált itt nem sikerült kiaknázni. Mentségükre szóljon a csapatoknak, hogy az előző évekhez képest nehezítettebb pályán játszottak egy világjárvány árnyékában, s a szórakoztatás még így is jóra sikerült, az üzenet pedig átjött.

Fotók: Egyed Melinda

Bertalan Melinda

További cikkek

A világ legidősebb élőlényei a történelem tükrében
A világ legidősebb élőlényei a történelem tükrében
Az idő fizikai mennyiség, amely lehetővé teszi az események sorrendjét és a pillanatok meghatározását – írja az enciklopédia az „idő” fogalmához. Tekintsünk most máshogyan az időre!
Vámoson találkoztak a vámosiak
Vámoson találkoztak a vámosiak
Nemesvámoson tartották szombaton a Vámos Települések Nemzetközi Találkozóját. A 19 anyaországi és határáron túli magyar települést történelmük és nevük kapcsolt össze a földrajzi távolságokat átívelve is.
Ismét feléledt a Kenyérlelke Veszprémben
Ismét feléledt a Kenyérlelke Veszprémben
Immáron második alkalommal adott otthont Veszprém a Kenyérlelke fesztiválnak szombaton az Óváros téren.
Szobrok ki- és áthelyezéséről döntöttek
Szobrok ki- és áthelyezéséről döntöttek
Átköltöztetik az Óváros térről a millenniumi emlékművet, és a város több pontján kavicsfogú álteknős miniszobrokat helyeznek ki.
Minden út lépcsőhöz vezet
Minden út lépcsőhöz vezet
Nincs olyan veszprémi lakos, aki naponta ne mászna meg legalább egy lépcsőt a belvárosban. Annyira az életünk része, hogy más városokban hiányérzetünk támad, amikor nincs egy jó hosszú emelkedő úton útfélen. Nálunk történelmi jelentőséggel bírnak és emellett mindenkinek van legalább egy lépcsős története, ami igazán veszprémivé teszi. De vajon melyek a lépcsők saját történetei?